Badacsony New Yorkban vol. 5.

Lapunk kóstolókülönítménye nemrég a budapesti New York-palotában szemlézhette végig a Badacsony boros felhozatalát; az eseményen 32 borászat régebbi és új évjáratú borai vonultak fel és adtak átfogó képet adva a borvidékről.

A Badacsonnyal kapcsolatban sokszor elhangzik, olyan borvidék ez, ahol a talaj rendre felülírja a fajtát. Az itteni terroirnak köszönhetően ugyanis a bazalt, a tűzkő illata mindig hangsúlyosan, adott esetben minden más aromát, fajtajelleget eluralóan jelenik meg a borokban. Szászi Endre Szigligetről, Nyári Ödön a Szent György-hegyről, Málik Zoltán pedig a Badacsonyról jól példázza ezt borainak stílusában. Rusztikus, olajos hatású, kvázi archetipikus borokat készítenek ők hárman, melyekben hasonlíthatatlan mineralitás tapasztalható.

A Villa Tolnay, a Gilvesy Pincészet vagy a 2HA Szőlőbirtok borai, bár még mindig hihetetlen mérvű ásványosságot mutatnak, a battonage (finomseprős érlelés) technológiának köszönhetően krémesebb ízérzet felé tendálnak. Noha ezt az érlelési módszert sok badacsonyi borászat alkalmazza, e pincészetek stílusát a battonage eljárás alapjaiban határozza meg – már ha csúcsboraikról van szó.

Egy harmadik, az előbbi kettőtől jól elkülöníthető stílus-csoportba sorolhatjuk a reduktív technológiát, vagyis az acéltartályos történő erjesztést előnyben részesítő pincészeteket, ahol a borokban a finomságé, könnyedségé, a harsogó gyümölcsösségé a főszerep, és az ásványos illat- és ízjegyek inkább csak díszítőelemként mutatkoznak. A Csendes Dűlő Szőlőbirtok, a Laposa Birtok, a Skizo Borház, vagy az Orbán Pince most debütáló tételei sorolhatók ide. És persze vannak borászatok – akár az említettek között is – amelyeket ide is, oda is sorolhatnánk, de most inkább a vonalakon belül maradunk az ecsettel.

***

És most jöjjenek a kóstolt borok, melyeket szívesen ajánlunk olvasóink figyelmébe.

A Csendes Dűlő Szőlőbirtok 2013-as Kéknyelűje a műfaj újragondolása. Csupa gyümölcs, csupa frissesség ez a bor, amelyben az ásványosság elegánsan jelenik meg. A Málik Pincészet 2013-as Kéknyelűje az előbbinek éppen inverze, primordiális változata. Vastag, markáns savú, telt testű tétel, amelyből egy pohárnál több akkor esik jól, ha egy nehezebb sült, tarja vagy karaj társul hozzá.

Pezsgőt két helyen is kóstolhattunk, mindkettő méthode traditionnelle, tehát klasszikus chapmagne-i eljárással készült. Istvándy Gergő a magáét kéknyelűből, a Szent György-hegyen Bencze István pedig pinot noirból rendezte dugó alá. Míg előbbi kicsit rusztikusnak hatott, addig utóbbi buborékfinomsága az elvártat hozta. A maga nemében és egyedisége okán ugyanakkor ez is, az is szerethető.

Borbély Tamás 2015-ös badacsonyi Rózsakövéből 600 palack készült összesen, s míg ez egy virágos, lendületes karaktert mutat, addig Szászi Endre Szent György-hegyi, szintén 2015-ös Rózsaköve trópusi gyümölcsös, propoliszos színezetű, nagy testű, kemény bor. A Csobánci Bormanufaktúra az előbbiekkel azonos évjáratú Rózsaköve is teljesen egyedi stílusú: reszelt almás, pörkölt magvas, testes.

Maradva az ellentétpároknál, míg az Orbán Pince most debütáló, 2015-ös, reduktív technológiával készült furmintja egy könnyedre, almásra, citrusosra hangolt tétel, addig a Csobánci Bormanufaktúra ugyane fajtából készült verziója komplex és nagy testű bor képét mutatja pörkölt magvas, birskörtés aromatikával.

A vörösborok közül a 2 HA Szőlőbirtok 2013-as Shiraza és a Váli Pince 2014-es Pinot Noirja nyerte el a tetszésünket. Ahogy előbbi a shiraz minden sajátosságát (földesség, borsosság, erdei gyümölcsök hada) magán hordozza, úgy utóbbi is egy tiszta pinot képét adja a Badacsony intenzív ásványosságával, édes fűszerek csokrával.