Saját örömére

Válibor, Badacsonyörs


2016. 04. 10.


„A borokban mindig megjelenik az ember. Ha valaki eljön hozzánk, és elvisz egy üveggel, abban benne vagyunk. Lehet, hogy valakinek nem is én vagyok szimpatikus, hanem Petike, a fiam. Vagy a feleségemet kedveli. Vagy Imrét, azt a hatalmas hentesembert, aki mosolyogva mászkál a szőlőben, hogy az micsoda egy fazon… Van, akinek Kati néni jut eszébe, hogy vajon hány éves lehet. Valaki a táj látványát, az élményt őrzi meg emlékezetében. Ez az erősségünk.” (Váli Péter)

Badacsonyörs az első badacsonyi település az ötből. Igazából csak a nevében badacsonyi, az Örsi-hegy aljában fekszik. De a szőlő- és bortermelés itt is legalább olyan fontos és régi hagyomány, mint bazalt szomszédján. Egyetlen szőlőhegy az egész település, régen még utcanevek sem voltak, minden házra azt írták: „Öreghegy”, és alá egy számot. Ma már minden utcát máshogy neveznek, sokkal kevesebb a szőlő és egyre több a nyaraló, de az itteni levegőben máig érezni valamit a régi időkből. Ez keríthette hatalmába jó tizenöt évvel ezelőtt a borászat névadó alapítóját is.

MZS_3684

A házigazda a standard vendégfogadó tállal

Váli Péter hétköznap egy vendéglátással foglalkozó nagy cégcsoport igazgatósági tagjaként dolgozik Budapesten, a hosszú hétvégéken borász és házigazda az örsi birtokon. Nincs benne meghasonlás, gyerekkorától a vendéglátás az élete. Az Ecseri úti Gundel Károly szakközépiskolába járt, ahol Keller tanár úr, aki felszolgálást tanított, rengeteget mesélt nekik az ételek és a borok kapcsolatáról. Harminc éve még kevesen foglalkoztak ezzel Magyarországon. Az órákra mindig vitt be egy kis üveg bort, és amikor főzni tanultak valamit, mindjárt meg is kóstolták, hogy illik-e az ételhez. Péter egyik barátjával már akkor arról ábrándozott, milyen jó lenne egyszer egy saját kis balatoni pincét nyitni. Szép kilátással, kellemes helyen vendégeket fogadni, eléldegélni. Aztán jött a főiskola, a katonaság, dolgozott portásként, szakácsként, majd három barátjával elindítottak egy vállalkozást. 1997 táján nagymamájától megörökölt egy kis szántót Badacsonyörsön. A sok munka mellett meg is feledkezett róla, aztán amikor elkezdett építkezni, kellett a pénz, és eszébe jutott a telek.

MZS_3674

… és a vendégek

Arra gondolt, hogy mielőtt eladja, azért eljön megnézni, hogy milyen. Gyönyörű áprilisi nap volt, szikrázó napsütés. Körbenézett, és azt mondta magában, hogy ő ezt nem adja el. Szerelem volt első látásra. A következő években körülvásárolta ezt a 800 négyszögöles telket. Így született meg a most már kéthektáros kisbirtok. Megvett hozzá egy házat is, ami ráadásul azelőtt egy olyan bácsié volt, aki fiatalkorában a nagymamájának udvarolt. Aztán jött az évekig tartó folyamatos építkezés, a szőlőtelepítés, a régi ültetvények rekultivációja, az első borok tanulása.

Hat év után érezte úgy, tud már annyit, hogy piacra léphet boraival. Közben elvégezett két borásziskolát, aranykalászos gazda lett, és sommelier-képesítést is szerzett. Már az első évjáratok meghozták a sikert, évről évre minden tételt eladott. 2008-as olaszrizlingje a Magyar Tudományos Akadémia bora lett. Ez nem szokványos borverseny, ahol sok érmet osztanak ki a díjazottaknak, hanem ötven benevezett bor közül választanak ki egyet. Váli Péter szerint a siker alapja a jó termőterület, a gondos szőlőmunka és a nagyon komoly terméskorlátozás. Mindehhez hozzáadódik saját egyedi stílusa.

MZS_3598

A főfogás a borvacsorához

Azt mondja, hogy amikor megszületik egy bor, nagyon nehéz eldönteni, hogy az jó, közepes vagy gyenge minőségű, mert az ember saját gyereke, és a gyerekét senki nem látja csúnyának. Ráadásul, ha valaki tisztességesen csinálja, rengeteg munka van benne. Már télen elkezdődik a metszéssel, aztán jön a folyamatos zöldmunka, a kapálás, a permetezés, a válogatás, a hordómosás, a szüret, a préselés, a többszöri fejtés. Az állandó izgalom. És a kiszolgáltatottság az időjárásnak, a fertőzéseknek, a természetnek. A végén megszületik valami, és hiába a fegyelem, a precizitás, bármikor becsúszhat egy hiba. Amióta tétre megy, Péterben mindig van egy kis drukk, hogy nem szúrhatja el. Váli névvel nem kerülhet rossz bor a piacra, de még közepes sem.

„Csak a saját örömünkre érdemes bort készíteni. Ez nem egyszerűen szlogen, ami egyébként minden palackunkon rajta van, hanem azt is jelenti, hogy az ember nem divatok után megy, nincs megfelelési kényszere. Azzal a gondossággal járok el, mint amikor egy jó ebédet főzök a családomnak. Ha az ember csak az üzletet látja benne, a megfelelést, a piacot, akkor lehet ebből jó üzleti vállalkozás, de szerintem úgy nem érdekes. Budapesten egy nagyobb cégcsoportban vagyok tulajdonostárs, tudom, hogy milyen az, amikor nagyvállalati méretben gondolkozunk és próbálunk rendszereket fölépíteni. Az is szép dolog, de a borkészítés más. Csak addig szeretném csinálni, amíg ez az öröm ez megmarad benne.”
Váli Péter legalább olyan büszke a csapatára, mint a boraira. Felesége mellett állandó munkatársa Egresi Imre (eredetileg hentes volt, ő tanította a szőlész-borászmunkákra) és Matolcsi Katalin, Kati néni, aki korábban a Köjálnál volt laboros.
„Csak régi olaszrizling-klónjaim vannak, ezt a fajtát úgy is hívják, nemes olaszrizling. Apró fürtű, nem az új, klónszelektált, amit a ’60-as, ’70-es években hoztak létre. Zamatosabb, illatosabb, de kevesebbet terem. Elképesztően testes, gyümölcsös, jó ivású borok születnek belőle. A technológiában is van egyedi módszerem. A termés egyik fele spontán erjed két-három-négy éves, 500 literes tölgyfahordókban, másik fele pedig irányított erjesztéssel, reduktívan. Hat hónap után ezek összekerülnek. Vagyis ezt a régi, nemes olaszrizlinget ugyanabból a szüretből kétfajta eljárással készítem el, és a kettőt a végén összeházasítom. Szóval a borok egyszerre hordozzák a tradicionális borkészítés erényeit és a modern borászati technológiának köszönhető friss, üde ízeket. Így többet nyújtanak, mint a megszokott reduktív vagy fahordós borok. A »Váli-bor« úgy testes és zamatos, hogy közben gyümölcsös és illatos. A szürkebarátnál, a pinot noirnál és egyes évjáratokban a kéknyelűnél is alkalmazom ezt a módszert. Nekem egyébként későn jelennek meg a friss boraim, mert megvárom, hogy a természetes tisztulási folyamatok végbemenjenek. Technológiával nem nyúlok bele, így mindez hónapokig is eltarthat.”
„A kéknyelűben nagyon természetes illat- és ízvilágát szeretem. Szerintem ez a fajta mutatja meg legjobban az igazi badacsonyi értékeket. Természetesen az olaszrizlinget is nagyon kedvelem. És kedvenc fajtáim között van a szürkebarát is. A „badacsonyi szürkebarát” fogalom, én kicsit más stílusban készítem. Sokkal korábban, 19-es cukorfoknál már szüretelem, 12-13 foknál nem lesz több az alkoholja. Héjon áztatom, ettől kicsit rozé jellegű lesz, és testes, nagyon zamatos. Azt gondolom, az enyém közel van ahhoz, aminek köszönhetően a badacsonyi szürkebarát híres lett. A vörösökből a könnyedebbeket szeretem. Feleségemmel egyik kedvencünk a pinot noir, telepítettünk is a klasszikus fehér badacsonyi fajták mellett. Könnyed, elegáns, burgundi stílusú pinot noirt készítünk, amit még sokan nem értenek nálunk, de van egy réteg, amely szereti. Ha valaki azt a nagy testű, lekváros pinot-t keresi, úgyis megtalálja máshol, mert egyelőre abból van több Magyarországon.”
„A Badacsonyi Kör tagjaként egyik főszervezője vagyok a „Badacsony New Yorkban” nevű rendezvénynek, ami az ország egyik legsikeresebb borászati eseménye. A budapesti New York palotában minden tavasszal bemutatkozik harminc badacsonyi borász. Nagyon sikeres rendezvény, büszkék vagyunk rá. Kitaláltuk, hogy készítünk ott egy helyi ételt, ez a „badacsonyi halderelye”. Egyre több étteremben jelent meg azóta ez a fogás, sőt a vendéglátóipari főiskola és szakközépiskola tananyagában is. Azt remélem, idővel olyan lesz, mint a Gundel-palacsinta, a dobostorta, a székelykáposzta vagy a brassói aprópecsenye, ami mind kitalált étel, egy-egy szakács fejéből pattant ki, és ma már mindennapi gasztronómiánk része. Több egyesület és civil kezdeményezés aktív tagja vagyok – a legújabb ezek közül a Balatoni Kör –, fontos mindent megtenni, hogy felfigyeljenek ránk.”

Ajánlom a Facebookon