Nyaralás figyelő tekintetek mellett – Kémjátszmák a tóparton

A rendszerváltás előtti Balatonon a nyugat- és keletnémetek itteni találkozásai nem maradtak intim, családi események: az egyre éberebb állambiztonsági szervek is rajta tartották szemüket a nyaralókon.

A megszállási övezetekre osztott Németország határait a két önálló állam megalakulása szilárdította meg, de ekkor még szelepként és kapuként működött Nyugat-Berlin: az NDK számára kapcsolat volt a nyugati világgal, kulturális, gazdasági és fizikai átjáró. 1961. augusztus 13-án a berlini fal felépítésével azonban ez az átjáró teljesen megszűnt, és ettől kezdve a német–német kapcsolatok, rokoni, baráti találkozások már többé nem jöhettek létre a két Németország területén. Új helyszíneket kellett keresni, amelyek mindkét Németország lakói számára elérhetőek, földrajzilag is könnyen megközelíthetőek voltak, és megfelelő, illetve megfizethető ellátást nyújtottak mindkét ország lakóinak. A Balatonhoz mindkét Németországból közúton, vasúton és légi úton könnyen, gyorsan – és ami mindezeknél sokkal fontosabb, mindkét országból baráti államokon áthaladva – lehetett eljutni.

Fotó: BStU MfS HA VI. Nr. 5519. 5/18.

Első és másodosztályú vendégek

A magyar idegenforgalom – a maszekok, a szállásadók, a vendéglátók, a piacolók és az állami szektor számára is – a nyugati márka volt a kívánatos: a nyugatnémetek szinte mindent megengedhettek maguknak, a keletiek pedig csak egyre szűkösebben tudtak kijönni az utazásokra engedélyezett napidíjból. Így az NDK-ból érkezők egyre inkább „másodosztályú vendégeknek” érezték magukat – és ezt a magyar vendéglátók sajnos elég gyakran valóban érzékeltették is velük.

A német–német kapcsolatok 1961 után helyeződtek a két Németország határain kívülre, pontosan akkor, amikor az 1960-as évek elején Magyarországon elindult egy viszonylagos életszínvonalbeli emelkedés. Ennek része volt a háztájik, majd a maszekok és a téesz-melléküzemágak engedélyezése, melyek biztosították azt a relatíve jó és a többi szocialista országhoz képest nyugatiasabb, jobb minőségű ellátást, ami a nyugatnémetek ízlésének és elvárásainak is megfelelt, az NDK-sokat pedig gyakorlatilag elkápráztatta.
Amit a turisták szabadságnak, boldog családi nyaralásnak éltek meg, azt a Stasi, a keletnémet Állambiztonsági Minisztérium potenciális veszélyforrásnak látta.

Slachta Krisztina cikknének folytatása az Északipart magazin legújabb számában olvasható, amely kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető digitális változatban!