Csupa csoki

Romantikus és szexi – nagyjából ez jut eszembe elsőre arról, ha valaki csokoládét készít. Már eleve a gondolat bizsergető, hogy magunkat vagy egy szeretett személyt csokival ajándékozzuk meg: milyen legyen, válogatni, nézegetni, szagolni, aztán az első falatot megkóstolni, ahogy szétolvad a szánkban… A készítőjével valahogy úgy vagyok, mint a zenével, mert Chopint hallgatni is gyönyörűség, hát még játszani micsoda élmény lehet, a darab megírásáról nem is beszélve. A csokoládékészítő egyszerre élvezi munkája gyümölcsét, a bíbelődés folyamatát, és ha kellően kreatív, akkor a legmerészebb ízek kincsesládáját töltheti fel saját receptúrák kifundálásával.

Kovács Emőke egy gyors döntéssel kötött házasságot a csokoládéval

Balatonfüred az édesszájúak Mekkája – is. Ide sorolhatnánk a híres-neves cukrászdákat, amik mellé csokiműhelyek is felsorakoztak, legalább olyan minőségben. Kovács Emőke csakis prémium minőségű belga és francia alapanyagokból dolgozik, amik sem adalékanyagot, sem tartósítószert nem tartalmaznak.

Valljuk be őszintén: legtöbben már ezen a ponton elvesznénk… (fotó: FotogénStúdió)

Különleges fűszerek, alkohol és aszalt gyümölcsök kerülnek a csokoládéba: vadkörte-, málna-, szőlő- és almapálinka, diómarcipán, ibolyavirág, levendula, rózsa, fahéj, málna, eper, mák, meggy, kávé vagy chili.

Kimeríthetetlen tárháza az ízeknek, ráadásul szépek is. (fotó: FotogénStúdió)

És ezek csak a bonbonok. Forró csoki, karamella, mogyorókrém, trüffel és töltött táblás csoki is készül Emőke műhelyében – kész vesztőhely óvatlan ínyencnek.

Érdekes alapanyagért néha elég csak a szomszédba menni. (fotó: FotogénStúdió)

Emőke minden csokoládéját kézzel készíti. A fortélyokat egy belga mestertől, Philippe Vancayseele-től tanulta a Callebaut Csokoládéakadémián. Balatonfüreden nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy a bor és a csokoládé sok hasonlóságot mutat, társításának eredménye egy meglepően izgalmas, új és egyedi ízharmónia. Érdemes kísérletezni, és megtapasztalni, hogy a bor tovább fokozza a csokoládéfogyasztás élményét.

Minden lépés kézi munka, az eredmény is kézzel fogható siker. (fotó: FotogénStúdió)

A Balaton-felvidéken máshol is találtunk édes kincseket. Nagy Anett Dörgicsén nyitotta kicsi boltját, ahol kézműves csokoládékat kínál. Először csak szörpöket és lekvárokat készített a családnak és a barátoknak. Mivel nagy sikert aratott vele, a vászolyi piacra is vitt belőlük. Anett nem nagy csokoládéfogyasztó, de miközben a lekvárokat kevergette, egyre inkább érdekelni kezdte a csoki készítése – azon gondolkodott, milyen jó lenne a saját kertjében termő gyümölcsökkel és fűszernövényekkel ízesíteni.

fotó: Vörös Ákos

Először egy háromórás mini tanfolyamra ment el, ami persze szerinte nem sokat ért, csak magát akarta tesztelni: vajon hogy megy neki, élvezi-e. Ezután jelentkezett a budapesti Csokoládéakadémiára. Anett szerint persze itt is csak az alapokat lehet elsajátítani, a tapasztalat ad igazi tudást.

fotó: Szabó Miklós

Ma már saját maga készíti a csokikba kerülő marcipánt is, nála terem meg a mogyoró, minden gyümölcs és fűszer. Egészen különleges ízkombinációkkal dolgozik, van itt tárkonyos, mandulás, meggyes-chilis, birsalmazselével és balzsamecettel töltött csokoládékrémes bonbon, szilvás mákos, levendulás és nagyon egészséges szőlőmagőrleményes csokoládé is.

fotó: Vörös Ákos

És hogy mi adja az ötleteket? Például málnaszedés közben a menta illata. Azt mondja, az illatok nagyon inspirálják, talán azért is, mert borászatot is tanult. Édesapjáé az akali Barátcsuha Pince, az ő merlot-jából készített először borral töltött bonbont. Ma már a Figula Pincészet borai mellé is az ő csokijait kínálják, és a káptalantóti Istvándy Pincészetnek csodafinom Kéknyelű bonbont készített, ami éppen úgy néz ki, mint egy tengerkék üveggolyó. Ha megkóstoljuk a Nanett termékeket, nemcsak a hasunknak kedvezünk, de a szemünk, és így a lelkünk is jól lakik!

(Nanett fotók: Vörös Ákos)

A híres Kéknyelű bonbon. (fotó: Szabó Miklós)

Tibi csoki, Szerencsi, na meg az öltöztetős Katica – ugye mindenkinek megvan a 25 évvel ezelőtti kínálat? Akkor még hírből is alig lehetett hallani kézműves csokikról Magyarországon. Bergmann-né Gutman Gabriella ekkortájt a budapesti Fórum szálló bécsi kávézójába volt hivatalos egy belga csokoládégyár bemutatójára.

Gabitól tudjuk: a csokoládét mindig alaposan vissza kell zárni, ha azt akarjuk, hogy a benne lévő íz és illat ne vesszen el. (fotó: Sebestyén Blanka)

Az ott látottak rabul ejtették, és azóta sem tud szabadulni. Eleinte csak ünnepekre, például húsvétra készített alkalmi csokoládékat. Aztán eljutott a belga Callebaut csokoládégyárba, ahol napi több tíz tonna csokoládé készül. Pár éve Olaszországban egy 80 éves cukrászmesternél járt, ő saját receptje szerint készít mennyei finomságokat: 5 kg kakaóbabot megpörköl, majd 24-36 órán keresztül golyós malomban finomra aprítja.

Nem csak a gyerekek kedvencei.

Gabi leginkább belga alapanyagból dolgozik, de a gépei olaszok, és ahogy Belgiumban tapasztalta: ott is olasz gépeket használnak.

Nem szurka-piszkák, hanem csokikészítő eszközök.

Bergmannéknál készül nyalóka, táblás csokoládé, amibe saját készítésű töltelék kerül olajos magvakból, fagyasztva szárított gyümölcsökből, kávéból, pálinkából és fűszerekből (például rózsabors és gyömbér).

Színek, formák, illatok és ízek-zamatok.

A bonbon tölteléke klasszikusan lehet mézgrillázs, dió vagy kandírozott gyümölcs, a cremino készülhet mogyoróval vagy mandulával, ezek olajai a külcsínyt és a belbecset is meghatározzák. Gyümölcspürével és fűszerekkel, többféle textúrával dolgozik Gabi, a trüffel-golyóknak pedig a felülete is számos lehetőséget rejt magában.

Apró boldogság-szeletkék.

Azt is Gabitól tudjuk, hogy a birsalmasajthoz hasonlóan más gyümölcssajtok is készíthetők, ezeket darabolás után csokiba mártja, és ember legyen a talpán, aki ellent tud állni nekik…