Kritikus tömeg

Olaszrizling Szerintünk hetedszer


2016. 03. 30.


Az idei Olaszrizling Szerintünk elsősorban az összefogásról szólt. Na jó, persze, a rizlingről is, de nem lehetett nem észrevenni, hogy az északi part meghatározó borászatai, akik természetesen ezen az eseményen is meghatározók voltak, a sétálókóstoló előtti sajtó-összejövetelen főleg nem az itt kóstolható borokról beszéltek, hanem termelői  csoportokról, régiós termékekről, BalatonBorról.

 

Ahogy nyilván az sem véletlen, hogy a szervező-házigazda Jásdi István után Kovács Tamás (másik házigazda), Laposa Bence és Gyukli Krisztián beszélt egy-egy önkéntes, régiós szerveződés: a Csopaki Kódex, a Balatoni Kör és a Rizlinggeneráció képviseletében. Szóval az összefogás volt a fő téma, és hát persze éppen ezzel beszéltek leginkább az itteni borokról is. Arról, hogy hol tartanak azon az úton, amelynek a végén minden minőségi kategóriában egy egységes kritériumrendszernek megfelelő, jól felismerhető, jellegzetesen balatoni karakterű termékeket tudnak kínálni. Ami segít majd a fogyasztónak, hogy biztosan azt kapja, amit vár (és hogy egyáltalán tudja, hogy mit várhat), és a termelőnek is, hogy a bora biztosan megtalálja az utat a fogyasztóhoz. Ha ez így túl elméleti és marketingtankönyves, mondhatjuk egyszerűbben is: garantált minőségű, egyedi karakterű, folyamatosan elérhető régiós borkínálat létrehozásán fáradoznak.

DSC_3810

Kovács Tamás, Laposa Bence és Jásdi István

Még nem tudjuk, mikor érnek ennek az útnak a végére, de az biztos, hogy a nehezén túl vannak. Leültek (nagyon sokszor, elég sokan), megállapodtak az alapokban, és kidolgozták annak a részleteit, hogy ez a folyamat milyen szabályok szerint és hogyan fog végbemenni. A legjobb nemzetközi példák alapján létrehoztak több, könnyen összefésülhető kritériumrendszert, amelyekhez a balatoni termelők szabadon csatlakozhatnak. Ezek alapján már megszülettek az első Csopaki Kódex borok, és május közepén bemutatják a BalatonBort is. Az összefogásról további részleteket alul, keretes írásainkban olvashatnak.

DSC_3891

Az egyik helyszín: a Szent Donát Birtok pincéje

Az idei rendezvény újdonsága a Kóstolom Alkalmazás volt, amelyet azért hoztak létre, hogy segítsen átláthatóbbá tenni a kóstolási folyamatot. Az app valóban minden releváns információt elmond a résztvevőkről, boraikról és a programokról, könnyű vele eligazodni a rengeteg bor között, ráadásul rögzíthetjük magunknak a véleményünket a kóstolt borokról, és értékelhetjük is őket. Komoly és alapos fejlesztés, minden hasonló eseményen ott a helye.

Az Olaszrizling Szerintünk hat évvel ezelőtt azért jött létre, hogy a fajtával komolyan foglalkozó borászok elhozzák saját rizlingjeiket, és megmutassák őket egymásnak és a közönségnek. Hogy beszélgessenek kicsit az olaszrizlingről, a tapasztalataikról és a céljaikról. Ez a hetedik rendezvény éppen úgy sikerült, ahogy kellett, szakmának és közönségnek egyaránt. Jó borok, fontos gondolatok, remek helyszínek, hibátlan szervezés.

DSC_3820

Martonosi Zsolt (Chianti étterem) a Jásdi borteraszon

Még a harapnivalókkal is: Martonosi Zsolt (Chianti, Baricska) hozta magával a hidegtálhoz valókat – és a szokásos formáját. Nem véletlen, hogy az egy négyzetméterre jutó kóstolók darabszáma még épp az elviselhetőség határán volt a nem nagy rendezvények kiszolgálására épült Jásdi teraszon… Pedig állítólag jöttek volna kétszer ennyien is, ha nem korlátozzák a belépők számát. Aki befér, jól fogja érezni magát jövőre is.

…házigazdaként összefoglalta a rendezvény tapasztalatait. Ez a hetedik Olaszrizling Szerintünk. Évről-évre fejlődik, de megnőni nem akar. Az a cél, hogy intim maradjon és személyes, ezért maximálták a résztvevők és a belépőjegyek számát is. Az eseményen, illetve az azt megelőző szakmai eszmecserén 25 borász volt ott, és jövőre sem szeretnének többet. De mivel ennél több figyelemreméltó rizlinget készítő borászat van, a meghívottak köre mindig kicsit más lesz. Belépőből pedig kétszer ennyi is elkelt volna, de tartják magukat ahhoz, hogy összesen csak 200-at adnak ki.

Körbekóstolták a 2015-ös borokat, és Jásdi István szerint határozottan érezni lehetett, hogy már hetedszer vannak együtt: hatnak egymásra, egyformán gondolkodnak szőlőről, borról, sőt a helyzetükről, lehetőségeikről és céljaikról is. És ezért országos ügyekben is hallatni akarják a hangjukat.

Maguk között olyan témákról is beszélgettek, amilyenekről eddig nem: az északi parti termelői csoportok, a Rizling Generáció, a Balatoni Kör és a Csopaki Kódex céljairól, vagyis egy önkéntes, egységes, többszintű minőségbiztosítási rendszer működtetéséről, amelynek egyik közeli és sikeres előképe az ausztriai Wachau.

Örökzöld témájuk volt magának a fajtának a neve, az olaszrizling, amelyben „két hazugság is van egyszerre”. Hogy olasz és hogy rizling. Ez különösen a külföldi fogyasztók szempontjából fontos, hiszen többszörösen megtéveszti őket. Szeretnének új, kifejező nevet találni a fajtának, ezért pályázat kiírását tervezik. Az elvárások: idézze fel a magyar fogyasztó olaszrizling élményeit, ne utaljon mai nevének egyik tagjára sem, és a nemzetközi színtéren is tegye elhelyezhetővé a fajtát.

Jásdi István befejezésül elmondta: „Súlyos, de ebben a körben megoldhatatlan kérdésnek ítélték a résztvevők, hogy hiába született jó hegyközségi törvény, hiába választott a szakma kiváló, a minőségi szemléletet tettekben is képviselő elnökséget és hiába ismerte el a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát a miniszter szakmaközi szervezetként, a legsúlyosabb döntések a HNT bevonása nélkül születnek milliárdos tanulmányok megrendeléséről, a szakmai befizetések sorsáról, százmilliós kiadványokról és beruházásokról, fontos és kevésbé fontos fajták meghatározásáról és egyéb súlyos, a szakma jövőjét befolyásoló kérdésekről. Nem működnek a miniszterelnöki találkozókon kijelölt utak a politikához és légüres térben mozognak az érdekképviseletek. A jelenlévők csak remélni tudják, hogy a HNT új elnöke sikerrel építi újra ezeket a kapcsolatokat, és biztosítani tudja, hogy szakmai döntések ne születhessenek a szakmaközi szervezet bevonása nélkül.”
…a Csopaki Kódex titkáraként és a Balatoni Kör tagjaként arról beszélt, hogy jól érzékelhető a külföldi érdeklődés a balatoni borok iránt, de az itthon bevált módszer, hogy a borászatok saját arcukra építik a marketinget, külföldön már nem működik. Szerinte csakúgy, mint a franciáknak, olaszoknak és spanyoloknak, az arcok mellett a magyaroknak is a régiót, a szőlőfajtákat kell kommunikálniuk, és azt, hogy mitől egyedi és különleges az adott termőhely vagy bor.

A Balaton piacilag megfoghatóbb és sikeresebb lehetne, ha nem a mostani szabályozás szerinti hat, hanem egyetlen borvidékként tudna működni. A számos jól működő nemzetközi példához hasonlóan az egységes Balaton borait három minőségi szintre kellene tagolni. A könnyen kommunikálható régiós Balaton (alap)szint fölött lennének a termelők számára most is kényelmesen értelmezhető hegyborok, amik a Balatonra jellemző hegyi identitásokat erősítenék. Mindenkinek megvan a maga szőlőhegye, legyen szó Csopakról, Badacsonyról, Somlóról, Kálról vagy Boglárról, melyek borait régen is a hegyek nevéhez kötötték. A harmadik szint a hegyeken belüli legjobb fekvések és dűlők borai, melyek további garanciákat jelentenek az egyediségre és a magas minőségre.

A megvalósítandó, hármas osztatú minőségbiztosítási rendszer legfelső, dűlőszintjére példa a már évek óta működő Csopaki Kódex. Az alapszintet (régiós Balaton) és a középszintet (lokálisabb hegybor) pedig az idén tavasszal induló Vinea Balaton minősítési rendszere fogalmazza meg. Az alap régiós termék a BalatonBor lesz. Bevezetésével azt is szeretnék elérni, hogy a jövőben egy párhektáros családi szőlészet is életképes legyen, hiszen egy jól eladható és keresett régiós termék magasabb szőlőárakat is hoz majd. Ráadásul a mennyiségi potenciál is megvan a balatoni régióban: a szabályok szerint kétszer ennyi szőlőültetvény lehetne, mint amennyi ma van. A középső szint, a hegybor pedig a Balaton körüli sokszínű, lokális termőhelyi identitást is hivatott erősíteni. Mindez hosszú távon jól beilleszthető lenne a jogszabályok szerinti termékleírási rendszerbe is.

Március 21-én tartják az első Vinea Balaton bírálatot, így áprilisban forgalomba kerülnek az első, egységes arculatú BalatonBorok és a hegykultuszt megjelenítő Hegyborok is, tehát két szint elérhetővé válik a fogyasztók számára. A bírálóbizottságot olyan nemzetközi tapasztalattal rendelkező szakemberek alkotják majd, akik képesek világpiaci kontextusban vizsgálni a nevezett borokat. A bírálatra még jelentkezhetnek az összes balatoni borvidékről azok a termelők, akik olaszrizlingjüket szeretnék BalatonBorként illetve Hegyborként a fogyasztókhoz eljuttatni. Mindkét kategóriába csak olaszrizlinggel lehet nevezni, de később lehetőség nyílhat más helyi fajták bevonására is. A legfelső szint, a dűlős bor szabályozási rendszere egyelőre csak Csopakon működik, de a régiós minőségbiztosítási törekvések logikus kiteljesítése lenne, ha helyi szinten, minden hegyen megvalósulna a legjobb dűlők és fekvések szabályozása is.
…a Balatoni Kör elnökeként a BalatonBorról úgy fogalmazott, hogy ez egy nyílt forráskódú történet, várják hozzá a borászatokat, és keresik a további szakmai kapcsolatokat. Mindazokat, akik az önkéntes szerveződés mellé állnának, hogy az ő javaslataikkal is beépíthessék. Hangsúlyozta, hogy a BalatonBor nem Balatoni Kör projekt, vagyis korántsem csak a Kör tagjai számára nyitott, és a Kör egyéb céljaitól függetlenül is értelmezhető. A csatlakozókkal mielőbb szeretnék elérni a kritikus tömeget, így a kezdeményezés átmehet majd a hegyközségi rendszeren is, tehát államilag is elismert lesz.

Fő céljuk az, hogy a kis- és középbirtokok kerüljenek helyzetbe, és a minőség legyen a fókuszban. A mai gyakorlat ugyanis nem ez, és ezt – a fennálló törvényes rendszert tiszteletben tartva – egy alulról jövő kezdeményezés tudja hatékonyan megváltoztatni. Hozzátette, hogy sok még a megválaszolatlan kérdés, a létrejövő új rendszer piaci oldalát senki nem láthatja előre tökéletesen. Sokszor elhangzik, miért épp a rizling a BalatonBor alapja, miért nem szerepelhetnek más fajták is. A válasz az, hogy egyértelműen a rizlinggel kellett indítani, és ha már működik a rendszer, jöhetnek más fajták is.

A rendezvényről szólva kiemelte, hogy az elmúlt hét év legszebb borsora állt össze az elhozott borokból, amelyek kétharmada egységes stílusban készült, ami számára különösen fontos fejlemény. Ráadásul ez szerves fejlődés eredményeképpen valósult meg, a borászok saját belátásából, minden adminisztratív szabályozás nélkül.
…a Rizling Generáció elnökeként tágabb perspektívába helyezte a régiós minőségbiztosítási kezdeményezést, és ezzel kijelölte a távolabbi célt is. Arról beszélt, hogy abban a Németországban, ahol egy borászati kutatóintézetben az elmúlt tíz évét töltötte, az Olaszrizling Szerintünk meghívottainak szakmai beszélgetése már 1970-ben elhangzott: létre kell hozni egy új, minőségi termékpiramist. Ennek megfelelően megalakítottak egy egyesületet, a Verband Deutscher Prädikatsweingütert, amely kidolgozott egy kritériumrendszert. A négy szintű hierarchia bármelyik szintjére bármelyik termelő bora bekerülhet, ha megfelel a feltételeknek. A rendszer egyszerű, áttekinthető, és nagyban segíti a fogyasztókat az eligazodásban. De egy ilyen rendszer csak akkor működik igazán – és most jönnek a további teendők – ha országos szinten működik, és nem csak kiemelt régiók vesznek részt benne. Mindezt azzal a könnyen érthető példával illusztrálta, hogy ha az összes létező balatoni bortermelőt összeadjuk, még akkor is kisebbek, mint egy nagyobb alföldi játékos…

Ajánlom a Facebookon