Balaton – másképpen

Végre újra lehet ruhában-cipőben járni, és nem kell 38 fokban, szinte mezítelenül azon töprengeni, hogy a túléléshez mit lehetne még levetni. Kisebb fokozatba kapcsol a lüktetés, halkabb az éjszakai dübörgés. Az ünnepi tűzijáték után a gyerekeket szeptemberre kell hangolni. A merészek 19-re lapot húznak, és az utolsó hétre jönnek, vagy maradnak még pár napot. De merre induljanak, ha a víz már nem olyan meleg, hogy a gyerek is pancsoljon benne? Mutatjuk.

Itt van például a tihanyi Belső-tó és annak környéke.

A költő már 1847-ben megírta, hogy a nagybajúszos ember miért megy a kúthoz. Itt rontottuk el a kétévessel és a hetvenévessel: nem hoztunk magunkkal vedret. Ballagtunk a mezőre, megálltunk, körülnéztünk, torony akadt, délibáb kevesebb, ürge meg egy szál se.

Odanyargaltunk egyenest a lyuk mellé, odabenn voltak ezek, benn a lyukban.

Kendert nem hordott senki áztatóba. Aki ott volt, annak csak a nézését meg a járását figyeltük, abból már lehetett tudni, hogy miben sántikál.

Mami, a néni gombászik?

Ja, hogy itt lehet csónakázni is? Meg bringázni.

Ott meg szalad a paci.

Ez a kilátás, ha megpihennél.

Opcionálisan a fű is választható.

Labdát hoztál-e?

S ha ez mind megvolt, akkor jöhet a rét melletti Gejzír Büfé, vagyis a Tihanyi Családi Szabadidőpark. Sok játék, rendezett park, és biztonságosan körbekerítve, hogy a mellette lévő útra ne szabaduljon ki az aprónép.

Irány a híd – jó választás.

A túlparton vidám társaság fogad.

Te most ide nem férsz fel, szerencsére van pár másik játék.

Tiszta, virágos mozgalom a homokozónál.

Főznek is ránk: a kemencéből húsok és római lecsó kerül elő, a palacsintát házi lekvárokkal töltik, a kenyérre liba- vagy kacsazsír kenhető paradicsommal, paprikával és lila hagymával, mellé kóstolhatunk pitypangszörpöt.

Rugalmas, a naplementéhez igazított nyitva tartás: délelőtt tíz órától augusztusban 20 óráig, október közepéig 18 óráig, utána a novemberi garda fesztiválig csütörtöktől-vasárnapig 17 óráig.

Vasárnap délelőtt. Új nap, új úticél. Ki a zöldbe, naná. Füreden, fent az arácsi faluközpontnál tábla jelzi a Koloska-völgyet.

Csárdánál fék, autó parkol, irány az erdei út.

Ez a távolság a kétévesnek és a hetvenévesnek is kellemes séta.

Párás-fűszeres levegő, kanyargó út, összehajolva sugdosó fák – tiszta Öreg néne őzikéje.

Aztán tíz másodperc múlva tépem a gyerek kezét, hogy el ne gázolja a kanyarból kivágódó autó. Persze, hogy nagy, fekete, kigyúrt-tetkós kéz cigivel lóg ki az ablakán, mögötte bánatos szemű, elhízott lányka gubbaszt. Láttunk már ilyet máskor is, nincs itt semmi bámészkodni való, haladjunk tovább kérem. Előttünk is tücskörésznek, beszélgetnek, mint ahogy erdőben szokás az.

Röpke húsz másodperc múlva újabb járgány szlalomozik közöttünk.

Amikor a tizenötödik autó elől gyűjtöttem be a kétévest, na akkor fordultunk vissza. Ők győztek. Ide hétvégén, nyáron többé soha. Majd ősszel, egy csendes kedden, talán. Azért érdemes próbálkozni: a visszafelé jövők szerint a vadaspark állatai türelmesebben sétálgatnak, mint az oda siető autósok.