BADACSONYI TÚRABOROZÁS 1.
Ilyen egy átlagos téli-tavaszi hétvége a Hotel Bonvinóban
Azt eddig is tudtuk, hogy a Bonvino az átlagosnál sokkal izgalmasabb wellness szálloda, belsőépítészeti megoldásai és programjai miatt is. A bor és aktivitás ügyes kombinációjával szólítják meg a vendégeket, ami izgalmasan hangzik, ezért megnéztük, hogyan sikerül ez egy teljesen átlagos téli hétvégén. Péntek.
Első ránézésre a hotel legnagyobb erőssége építészeti megoldásaiban van. Amikor először sétáltam erre 2011. őszén, nem sokkal a nyitás után, azt a ritkán átélhető örömet éreztem, hogy végre itt egy vadonatúj épület ezen a nagy hagyományú vidéken, amely nem akar réginek látszani, és nem is ötlettelen, hanem friss, korszerű, és vállalja önmagát. Ajtón-ablakokon benézve az öröm még teljesebbé vált. Azóta többször jártam itt, és a belső valóban hozza, amit az első benyomás alapján vártunk tőle: a recepció telitalálat, a részletek kedvesek és/vagy attraktívak, a két szintet összefogó hatalmas borosüveg csillárok különlegesek, a wellness káprázatos látvány. Az alapszoba, ahol most megszállunk, pedig tiszta és korrekt. A szállodáról bővebben is olvashatnak ebben a cikkben, itt most nem is részletezném tovább, az ismerkedő séta után indulhat a hétvégi program, nem meglepő módon a vacsorával.
Hosszú étteremkritikai leírásra itt ne számítsanak, legyen elég annyi, hogy a választék bőséges és minden igényt kielégít. A Szárnyasmáj rilette, a Vidéki hagymaleves füstölt sajttal és a Lapon pörgetett szűz lecsós tarhonyával kifejezetten ütős. A kiszolgálás is ötös, ahogy leülünk, jön a kedves, de nem túltolt felszolgáló, hogy mit kérünk inni, és ha az asztalunktól elindulunk egy újabb fogásért, nem tudunk olyan rövid idő alatt visszaérni, hogy az otthagyott, kiürült tányérunkat még ott találjuk.
Egy jó tanács: érdemes minél korábban, már hat-fél hét körül elkezdeni a vacsorát, nem mintha bármi kifogyna, mindenből folyamatos és megfelelő az utánpótlás, és még nyolc után is nyugodtan válogathatunk, de a túlságosan megtelt gyomornak egyébként nincs ideje felkészülni a fél kilenckor kezdődő borkóstolóra.
A Bonvino kifejezett célja, hogy a kisebb badacsonyi és környékbeli pincészeteket is megismertesse az idelátogatókkal, ezért rendszeresen tartanak kóstolókat a szállodában. Ezen a péntek estén Málik Zoltán hozta el a borait. Legnagyobb megdöbbenésünkre a kezdéskor legalább negyven ember ül a hatalmas konferenciateremben, kicsit olyan a hangulat, mint egy egyetemi előadóban, de itt szerencsére a bor a főszereplő, ami folyamatosan érkezik a poharunkba. És közben a borász mesél.
A Málik család 1963-ban költözött Badacsonyba, azóta van szőlőjük és boruk. Csak hagyományos fajtákkal, művelési móddal és borkészítési módszerekkel dolgoznak, nem alkalmaznak modern technológiákat. A borász a szürkebarát kivételével minden fajtájukból hozott magával, van kéknyelű, olaszrizling, budai zöld, bakator, zeusz és zöldszilváni. Ez utóbbi viszonylag friss becsípődése. Egyelőre kísérletként termeszti negyed hektáron, de komolyak vele a céljai. Németországból hozta az oltványokat, ugyanis itthon már senki nem foglalkozik komolyan ezzel a fajtával. Pedig az 50-es 60-as években még az egyik legelterjedtebb volt itt, Badacsonyban. Aztán ahogy változott a művelési mód, eltűnt. Málik Zoltán most azért próbálja feltámasztani, mert egyedi illatú, nagyon komoly beltartalmú bort ad, ami jól illeszkedik céljaikhoz: a borvidék hírét a hagyományos fajtákból készült, nagytestű, száraz borokkal öregbíteni.
A kóstolónak 11 körül vége, a közönség az utolsó percig kitart, a vállalkozóbb kedvűek még lefekvés előtt útba ejtik a borbárt, ahol több mint százféle borból lehet választani, de egy séta is jól esik ilyenkor a mólóra a tavaszt idéző enyhe időben. A cikk itt folytatódik a szombati programmal.
Ajánlom a Facebookon