Rendszerváltók gyermekei
Kollektív emlékezet és saját élmények egy művésztáborban - interjú
Kinter Alexandrával készített interjúnkat az idei Északipart magazinban olvashatták. Ebből kiderül, hogy Alexandra művészeti menedzser, és Mindszentkálla kulturális életének fellendítésén is dolgozik. A Kudron Annával közösen működtetett Kunszt művészeti alapítvány most Rendszerváltók gyermekei címmel művésztábort szervezett, melynek játékos munkabemutatója augusztus 13-án, Mindszentkállán, installált bemutatója augusztus 20-án, Szentbékkállán a Pegazusban lesz – ezekre szeretettel várnak minden érdeklődőt. Interjú a a tábor ötletgazdájával.
„Itt akarjuk valóra váltani az álmainkat.” – Kinter Alexandra az Északipart magazinban
Mi mindenből áll Rendszerváltók gyermekei alkotóhét?
A Rendszerváltók gyermekei a Kunszt Alapítvány képzőművészeti programja augusztus 8. és 13. között. Alkotóhét és kiállítás, amelyen előzetes egyeztetéssel (management@kunszt.hu) ingyenes a részvétel. Érdemes benézni hozzánk akár egy napra is. A résztvevő művészek: Mezei Ildikó képzőművész, aki sajátjának érzi a festészet, a grafika, a fotó, a látványtervezés és a tárgykészítés világát is, Babos Zsili Bertalan tervezőgrafikus és festőművész, fa- és porcelánszobrokat, enteriőröket készít, Horváth Roland festményeit állították már ki a Magyar Nemzeti Galériában, Londonban és a New York-i Ana Cristea Gallery-ben is. Domonovszky, Barcsay, Herman Lipót-díjas és Derkovits-ösztöndíjas festőművész, és Vágó Szabolcs festőművész – intermédia alkotó.
Hogy jött a téma, a rendszerváltók gyermekei?
Az alkotók többsége, de a Kunszt alapítói is kötődnek a Káli medencéhez: itt vettünk házat: Kisapátiban, Badacsonytomajon, Mindszentkállán, itt szeretnénk élni. Járjuk, éljük, szeretjük a vidéket, ezért választottuk ezt a helyszínt az alkotótelepnek. Amikor egy kulturális projekten kezdtünk el gondolkozni, számos kérdést vizsgálunk: minek van aktualitása? Milyen kapcsolatban állunk mi személyesen az adott témával? Mivel az alkotóhét a Kunszt Alapítvány első saját szervezésű, bemutatkozó nyílt alkotóhete és művésztelepe, szerettünk volna olyan tartalmat bemutatni, ami az alkotók szempontjából önazonos, ugyanakkor aktuális is. 2016-ot sokszor emlegetik „a magyar szabadság éveként” utalva az 56-os eseményekre. 56-ban nem is éltünk – nincs mire reflektálnunk, nincs személyes lenyomatunk. A hitelesség a mi esetünkben a kisdobos nyakkendő környékén kezdődik. Többségünket már nem avatták úttörővé. Innen a cím is: rendszerváltók gyermekei, ezek mi vagyunk.
Horváth Roland mögött inspirációnak úttörő és kisdobos kellékek sorakoznak.
Milyen rendszerváltók gyermekének lenni?
Egy furcsa átmeneti kor generációja vagyunk, akinek azt mondták, hogy tessék itt a szabadság, éljetek vele… van itt Milky Way szelet, MC Donald’s, minden! A szüleink többségének viszont nem volt mintája sem arra, hogyan és mitől működik egy demokrácia, sem arra, hogyan kell beleállni egyénileg az embernek önnön életébe, Felsőbb nyomás nélkül, elhivatottságból, lelkesedésből dolgozni, és azt sem tanulták meg, mit is jelent a társadalmi felelősségvállalás. Így nyilván minket sem tudtak tudatosan ezekre az értékekre nevelni – kicsit magára hagyott generáció a miénk. Számos kérdés munkál bennünk, válaszainkat magunknak kell megtalálni, összerakni a nagy képet mozaikokból.
Ajánlom a Facebookon