Giccs-bizniszből mintaborászat

„Nekünk, akik régóta itt élünk, és az őseink is itt éltek a Káli-medencében, fontos, hogy ezt a tradíciót, a szőlőtermesztés és borkészítés hagyományát megőrizzük. Fontos, hogy ezt csináljuk, ez töltse ki az életünket. Én elszakadtam egy időre a Káli-medencétől, elmentünk a feleségemmel, mással foglalkoztunk, aztán mégis visszakanyarodtunk. És most már nem akarunk elkanyarodni.” (Pálffy Gyula)

A Káli-medence felől a Pálffy Pince Köveskál első háza a jobb oldalon. Arányos, régi épület, látványos kőfallal az út felé. Minden évben szépül egy kicsit, legutóbb a borterasz készült el. Ki sem lehet kerülni, szinte egyenesen beleszaladunk a kanyarból. De még ha kellemes, teraszon üldögélős is az idő, kötelező bemenni a házba.

Telitalálat vendégtér, régiségekkel megtömve. Elsőre kicsit olyan, mintha egy múzeumban lennénk, de ez itt nem régi, élettelen tárgyakat mutat be, hanem egy máig eleven, több száz éves hagyományt. Ugyanott kóstolhatjuk meg a mai Pálffy-borokat, ahol az ősök élték mindennapjaikat, és közben részeseivé válunk egy hajdan Európa-hírű borvidék régmúltjának. A házat Pálffy Gyula a család Kenessey ágától örökölte. Az 1600-as évektől kezdődően rengeteg emlék megmaradt itt a kalendáriumoktól a családi iratokig.

Levelek a múltból

Köveskált nagyrészt kisnemesek lakták, földet műveltek, bort termeltek, amit főleg stájer kereskedők vásároltak fel. Az sem volt ritka, hogy egy bortermelő famíliától évszázadokon át ugyanaz a kereskedőcsalád vette meg a bort, mély és szoros kapcsolatok alakultak ki közöttük. Pálffyéknál még ma is megvan egy régi komód Ausztriából, amit az ősök a borkereskedőiktől kaptak. De legkedvesebb emlékük egy 1797-ben készült levelesláda, tele fényképekkel és iratokkal. Hat generációra tudják visszavezetni a családfájukat: Pálffy István az 1800-as évek elején került Köveskálra, és egy helyi lányt vett feleségül. Gyula édesapja nagyon szerette volna, ha ő is folytatja a családi tradíciót, de neki fiatal korában még nem volt kedve borásznak menni. Az akkor kéthektáros birtokon, amit a szülei műveltek, csak hétvégenként segített, és más vállalkozásokkal próbált boldogulni.

A Kenessey család köveskáli ága

Amikor aztán komolyabban a borkészítés felé fordult, a borásziskola elvégzése mellett más termelőktől, más borvidékekről is próbálta elsajátítani, hogy mit hogyan kell csinálni. Olyan bor létrehozása volt a célja, amely természetes, tartalmas és érett, és termőhelyüket, a Fekete-hegyet meg tudja személyesíteni. Meggyőződése, hogy ez a vidék Európában is egyedülálló, és jól átgondolt borkészítési filozófiával kitűnő beltartalmú, értékes borokat lehet itt készíteni.

Gyula hálás a sorsnak, hogy ha jó nagy kitérővel is, de megtalálta a hivatását. Két fia már nem ódzkodott a borászkodástól, sőt befolyásolni sem kellett őket. Utólag visszagondolva sajnálja az édesapját, hogy annak idején, amikor próbálta a borászat felé terelni, lázadt ellene és nemet mondott. Ma már együtt kóstol a fiaival, és nemcsak a sajátjukat. Sok helyről hoznak, cserélnek, vesznek bort azért, hogy tanuljanak, tapasztaljanak. Ezt közösen csinálni a legnagyobb boldogság a számára.