Óriások földjén 2.

Szóval a Kőtenger úgy jött létre, hogy errefelé az évmilliókkal ezelőtti vulkánkitörések után hévizes források törtek fel, és ezek az egykori Pannon tenger homoküledéket kemény kövekké cementálták, elképesztő formákat hozva létre.

A leghíresebb darab: az Ingókő. A fa felőli oldalon kényelmesen fel lehet mászni rá. Egyébként nemcsak a kövek érdekesek, hanem az egész környezet. Az is, ami nem látszik a képen: a kövek mélyedéseiben megtelepedő növények és virágok csodálatos együttese.

Szentbékkálla után átvágunk a Káli-medencén, irány Kékkút. Az eredeti tervben nem szerepelt, de a társaság végül beszavazta, így 20 km-esről 24-re nőtt a túra hossza.

A Theodora forrás Kékkút mellett. Több mint száz éve palackozzák is a vizét, de a legjobb itt megtölteni vele a kulacsot, és üldögélni kicsit. Főleg egy ilyen túra végén. A többség ugyanis nem gyakorlott túrázó. Tamás is úgy hirdette meg az utat, hogy aki kibír egy kiadós sétát, annak menni fog ez is. És tényleg.

Miközben a túrázók a tábori körülmények között lezuhanyoznak, Káptalantótiban, a Faluházban készül a vacsora. Gulyásleves és tócsi a menü, helyi asszonyok készítik, természetesen eredeti tóti recept alapján.

Az előkészületekben a falu polgármester asszonya, Csom Károlyné is részt vesz, szívesen látják itt a vendégeket télen-nyáron. Káptalantóti egyelőre nem a legnépszerűbb turista célpont a környéken, pedig minden adottsága megvan hozzá. A Balaton-felvidék egyik legszebb részén fekszik, a tanúhegyek ölelésében, egy ugrásra a Balatontól.

A vacsorához persze Sabar borok járnak, a 2014-es évjáratból olaszrizling, szürkebarát és ottonel muskotály. A kóstoláshoz a Sabar borásza, Csizmadia Péter mesél.

A vacsora és a borok jók, a kiszolgálás kedves, a vendéglátók még az ételérzékenység problémájával is megküzdenek, van csipetkementes leves és alternatív fogásként egy kis sült hús.

Vasárnap is van túra, és a csapat nagyobbik része még erre is vállalkozik. Az első célpont a Tóti hegy, ami azért különleges, mert annyira hegyes, hogy a csúcsnál mindössze 10 méter az átmérője. Vagyis ha az ember el sem mozdul, csak a tengelye körül forog, zavartalan körpanorámát élvezhet.

Az utolsó állomás a Gulács, itt már a csapat háta mögött. A délután hátralévő része borozgatással telik (Mórocz szürkebarát, Mórocz olaszrizling és 14-es rajnai rizling kerül a poharakba), és a túravezető, Nyáry Tamás élménybeszámolójával.

Búcsúkép a Borház káptalantóti vinotékája előtt. Túra, bor, élmény, minden megvolt. Folytatása következik, más útvonalakkal. Sabar élménytúra legközelebb május 27-én, Molnár Anikó világjáró hegymászó, fotós, újságíró képes élménybeszámolójával.