Egy kicsapott diák boldogsága

Liszkay Borkúria, Monoszló


2016. 07. 05.


„Nem sok olyan bortermő helye lehet a nagyvilágnak, mint a Balaton-felvidék, ezen belül is Monoszló, és a Pangyér dűlő. Kr.e. 200-tól, a Kelta bortermelés kezdetétől Kr.u. 890-ig, vagyis a honfoglalás dunántúli befejezéséig eltelt tizenegy évszázad alatt hét, más-más nyelvű, kultúrájú, de a bort egyformán kedvelő, termeléséhez jól értő nép váltotta itt egymást. Nyolcadikként az uralmat a magyarok vették át, hasonlóan viszonyulva a borhoz. Ezek a népek egyébként nem csak hoztak szőlőtermesztési és borkészítési tapasztalatokat, hanem vittek is magukkal: hiszen egy részük tovább- vagy hazaköltözött. A kelták Galliába, a rómaiak Itáliába, a gótok-longobárdok észak-Itáliába, a germánok a Rajna mentére. Ezeken a vidékeken a ma is bortermeléssel foglalkozók őseinek talán egy része egykor élt a Balaton-felvidéken, a Káli-medencében is. Kalandos életútjuk pedig az enyémhez is hasonlatos lehetett.” (Liszkay Mihály)

Liszkay Mihály budai családjában senki sem zenélt, de ő már gyerekkorában elmagyarázta a zongoratanárnőnek, hogy kérem, nem úgy kell azt… A mai napig nem játszik kottából, ezért egyetlen darab sem egyforma, ami elhagyja a kezét és a szívét. A sors abszolút hallással áldotta meg, bármit eljátszik hallás után, és regénybe illő életében volt idő, amikor csak ebből élt, New Yorkban, Párizsban, Londonban, Hollandiában, és számos tengerparti településen Európában. Monoszló melletti kúriájában mostanság leginkább este, egyedül szeret zongorázni: tízkor leül, és a hang három órán keresztül betölti a házat és a lelket. Ilyenkor boldognak érzi magát. Azt mondja, hogy ahol van egy zongora, ott az ember nem lehet egyedül, van kivel beszélgetnie. Bár repertoárja igen széles, mégis nehezen játszik kérésre. Mert szerinte kell ahhoz legalább három igéző női szempár, hogy a zenei impulzusok kibontakozzanak.

lisz2-1906

Zongorázós hangulat a hallban

Liszkay – aki elmondása szerint ma éli második ifjúságának kezdetét – úgy érzi, privilegizált élete volt: 1957-ben elhagyta az országot, Hollandiában érettségizett, Maastricht városában végzett vendéglátói főiskolát, és 24 évesen már saját éttermet nyitott. Ezután a világ kincses ládája, British Columbia (Kanada) következett: majdhogynem zavaró jólét közepette nevelhette két gyermekét a Sziklás Hegységben egy 36 ezer hektáros birtokon, amit ő igazgatott. A sors aztán őt is hazasodorta, és jó pár pofon után épp futásnak eredt volna ismét, amikor bevonzotta a Balaton-felvidéki szőlő, és az ott készíthető, francia minőséget elérő vörösbor reménye. Azt ugyan tudta, hogy milyen a jó bor, de sejtelme sem volt, hogy hogyan készül… Egy régi, romos pince várta, amiről csak az nem látta, aki nem akarta, hogy mindig is birtokközpont volt. Beteljesült a szerelem: a terroir kitűnő borokkal hálálja meg a törődést. Ahogy Liszkay Mihály Churchillt idézi: semmi nem biztosítja a sikert jobban, mint a kitartás.

BDF_7279

A monoszlói Pangyér-dűlő az ország egyik legértékesebb szőlőterülete, s szerencsére az ott termett szőlő lehelete palackba zárható. „Természeti adottságai a nagy minőségű borok termelésére kiválóak: a szőlő termőhelyi-kataszteri I. osztályba 385 ponttal sorolták be, a lehetséges 400-ból. Országosan az ilyen, 380 feletti összpontszámmal besorolt termőhelyek területe alig haladja meg a termőhelyek egy százalékát.” Mediterrán mikroklímájával már az ókori rómaiakat is lenyűgözte ez az apró ékszerdoboz, és „Tvscvlanvm”, vagyis tusculanum, nyári lak névvel illették a környéket. És persze felismerték azt is, hogy kiváló vörösborok készíthetők a Káli-medence lankáin termő szőlőből.

Az erdők között megbúvó Liszkay birtok tökéletes élmény-komplexum: 10 hektáros szőlőültetvény, működő borászat és egyedülálló borhotel. A francia chateaux stílusban épített, eklektikus elemekkel tarkított Borkúria fekvése eszményi: olyan pazar panorámát kínál a teljes Káli-medencére és a Pangyér-dűlőre, amilyen máshonnan nem látható. Mindeközben csend, nyugalom, béke és finoman hajló szőlőtőkék övezik a páratlan kilátást.

BDF_7132

Úszómedence, terroir, Káli-medence

Az exkluzív birtok különleges helyszíne esküvőknek, céges rendezvényeknek, baráti és családi összejöveteleknek, borkóstolóknak és bortúráknak, és nem utolsó sorban romantikus, zongorás borvacsoráknak. A vendégeket kilenc egyedien és ízlésesen berendezett szoba várja. Valamint tágas nappali kandallóval és Liszkay Mihály Bösendorfer zongorájával, mediterrán látványkonyha, panorámás kültéri medence, hatalmas finn szauna, borgaléria, az épületet körülölelő nyitott teraszok, nyáron levendula-tenger és persze díjnyertes Liszkay borok. Összefoglalva: a birtok ötcsillagos minőséget, nívós szolgáltatásokat és kitűnő nemzetközi konyhát kínál, ahol a vendéglátók kiemelt hangsúlyt fektetnek a bor- és gasztronómiai élményekre.

Liszkay Mihály: „Egy iskolából kidobott diák módjára a végletek boldogságát élem: az örömömet megtalálom egy erdőszélen jó helyre leterített pokrócon, és a legpazarabb luxusban fürdőzve is. Úgy gondolom, hogy ha én meghalok, akkor mindennek vége a Földön, ezért aztán az utolsó pillanatáig akarom élvezni az életet. S amit csak lehet, mindazt megosztani belőle másokkal, mert a saját örömnél sokkalta többre tartom azt, amit át lehet adni. Ez a megosztási vágy hajt gasztronómiai utazásaim során is: ételt-italt kóstolgatva gondolom ki, hogy mi az, ami közkinccsé tehető a vendégeim számára. S nem mérek fukar kézzel, sem alapanyagban, sem konyhai minőség tekintetében nem ismerek kompromisszumot. Ha a sok kötöttségem mellett megtehetném, akkor egy 25-30 méteres vitorlásra rátenném a Bösendorfer zongorát, hozzá néhány száz National Geographic-ot, és elhajóznék valamelyik tengerre. Én, aki alapvetően vízi ember vagyok, mégis Monoszlón kötöttem ki!”
Liszkay Mihály: „Nálunk a magyar borvidékek átlagát meghaladja a napsütés és a hőösszeg. Emellett meredek, délies lejtőink vannak: dél felé nyitott, észak felé zárt völgyek, ahol napközben megreked a meleg, így segítve elő a cukrosodást, gyorsítva a kései szüretnél a töppedést. A nedves rétekről, legelőkről, a vízfolyásokról, a Balatonról felszálló pára pedig az aszúsodást segíti. Sajátos adottsága a terroir klímájának, hogy nyáron, majd a zsendülés végéig a nappalok magas hőmérséklete éjszakára érezhetően lehűl. Ezáltal még a magasabb cukortartalmú, túlérett szőlőbogyók esetében is szembetűnően intenzív az illat és viszonylag magas a titrálható savtartalom. Itt alakítottuk ki szőlőbirtokunkat azzal a szilárd elhatározással, hogy ötvözzük a hagyományos és a modern borászati eljárások legjavát.”
Liszkay Mihály: „A boraim közül nagy kedvencem a Giulia: ez a cabernet franc igazi különlegesség. A cabernet franc összes tulajdonságát hordozza, ugyanakkor selymes, és nagyon itatja magát! Barik hordót nem látott, acéltartályban érleltük, és mi magunk szabályoztuk a könnyű, barikos ízt. Kihagyhatatlan! Aztán ott van a 2011-es cabernet sauvignon, amire azt mondjuk, ilyen jó bort még sosem készítettünk! Jelenleg ez pincészetünk zászlós hajója, mely aranyérmet szerzett a nemzetközi VinAgora borversenyen. Ez, a kissé robusztus bordói típus az igazi borivók bora. A 2011-es évjáratból nem adunk már ki kereskedelmi forgalomba, csak a birtokon lehet megvenni."
Liszkay Mihály: „Ami igazán örömet okoz mostanában, az az, hogy amerre járok az országban a fiatal generáció olyan lelkesen, tisztelettel és szeretettel fordul felém. Ez érzelmileg nagyon megérint engem… sokszor meg is ölelnek. Tizenöt éves magyarországi harcom után ez a legértékesebb élményem.”

Ajánlom a Facebookon