Keleti Éva fotói a Vaszary Villában

Keleti Éva minden ízében színházi ember. Nem azért, mert a színpadon van vagy rendez, díszletet se tervez. A fotói előtt állva mégis úgy érezzük, hogy „színház ez is”. Kamerájának keresőjén keresztül a színészeknek azt az arcát láthatjuk, amit nyilvánosan nem mutatnak meg. Talán csak a családjuk ismerheti, vagy még ők sem. „Már az Új Tükörnél is, de aztán különösképpen a Színházi Életnél túl lehetett lépni az emberábrázolás addig megszokott és elfogadott keretein. Röviden talán annyit jelentett ez, hogy bátoríthattam a modelljeimet, elsősorban a színészeket, hogy legyenek fölszabadultabbak. Viselkedjenek úgy a kamera előtt, ahogy máshol nem mernének!” – állítja Keleti Éva.

A fotó forrása: balatonfured.hu

A színpadon reflektorokhoz és díszlethez szokott művészek a műtermi lámpák és hátterek előtt gyakorta megdermednek. Keleti Éva kivitte őket parkokba, csöndes kis utcákba, ahol aztán szép lassan felengedtek és önmagukat adták. Ehhez jött még hozzá, hogy Keleti Éva ismerte a megörökített színészek előadásait, beszélgetett velük, beengedték az otthonukba, személyes kapcsolat alakult ki közöttük, és közös történeteik lettek.

Keleti Éva ikonikus képe Ruttkay Éváról és Latinovits Zoltánról

Ez a fajta jellemábrázolás azonban nem tévesztendő össze a manapság oly divatos bulvár-paparazzi-leleplezős kukkolással. Keleti Éva szerint „akkoriban a művészet, a kultúra kiemelten fontos volt. Aki kulturális területen dolgozott, az úgy érezhette, hogy ő személy szerint is fontos és értékes.

és Pécsi Ildikóról…

„Nem azt mondom, hogy sztárok voltak ezek az emberek, hiszen ez a fogalom jószerivel ismeretlen volt mifelénk, de egy egész ország ismerte őket, és figyelt rájuk. Ma ez szinte elképzelhetetlen. Ma sztárolás van, a mai hírességek celebek, akiknél sokszor nem az a fontos, hogy mennyire tehetségesek, hanem inkább az, hogy mennyi jövedelem származik a sztárolásukból.”

Törőcsik Mari

„Nekem az mutatkozik meg ezeken a képeken, hogy mindenki úgy játszotta el önmagát, mint valamilyen egyszemélyes színházban. Megtapasztaltam, mennyi játékosság tör elő belőlük. Egy fa, egy pad és egy kődarab is jó lehetett díszletnek” – vallja Keleti Éva. „Persze mindez csak úgy sikerülhetett, hogy a színészek partnereim voltak az elgondolásban. A Színház- és Filmművészeti Főiskola sokat emlegetett Kerényi-osztálya – Funtek Frigyes, Hirtling István, Mácsai Pál, és a többiek – a 80-as években új szellemet hozott a színpadra is. Én mindig kíváncsi voltam a fiatalokra. Sok évvel előbb, Pogány Juditról például nem tudhattam, hogy mekkora színész lesz, nem azért fotóztam őt, hanem a fiatalsága miatt érdekelt. Ezek a fiatalok pedig már egy kicsit szabadabb és elevenebb légkörben, nagyobb kitekintéssel léphettek a pályára. Ez érdekelt engem bennük!”

Keleti Éva a Magyar Távirati Iroda fotográfusaként dolgozott. 1976-tól képszerkesztője, szerkesztője és fotográfusa volt az Új Tükörnek, majd 1990-től a Színházi Élet csapatát erősítette. A lap azonban anyagi okok miatt megszűnt, Keleti Éva ezután alapította meg a képügynökségét. Mindeközben fokozatosan vált a magyar fotográfiai közélet meghatározó alakjává.

A Kossuth-díjas, érdemes és kiváló művész fotográfus kiállítását április 22-n, szombaton 11h-tól láthatja a nagyközönség, az ünnepélyes megnyitón Götz Anna színművész mondja el gondolatait. A tárlat július 9-ig látogatható a füredi Vaszary Villában.