Nyaraló irodalom

És azt ismeritek, amikor az indiai, a francia, a cseh és a katalán ülnek egy asztalnál és magyarul beszélgetnek? Nem egy klasszikus vicc kezdődik így, hanem egy átlagos este a Magyar Fordítóházban Balatonfüreden.

A 71-es főút mellett, egy természetvédelmi területnek nyilvánított kert árnyas fái alatt áll közel 150 éve az egykori Lipták-ház. Ezt a nevet csak az 1940-es évek végétől viseli az épület, ugyanis ekkor költözött ide Lipták Gábor, a kor népszerű ifjúsági írója feleségével, akinek nagyszülei építtették a villát az 1880-as években. Érdekes, hogy Lipták neve kevésbé a művei, mint inkább a házában harminc éven keresztül virágzó szellemi műhely révén lett fontos része a magyar irodalmi vagy még inkább kulturális életnek.

Otthona mindig nyitva állt barátai és ismerősei előtt, gyakori vendégei voltak a korszak legnagyobb művészei: Illyés Gyulától Szabó Lőrincig, Borsos Miklóstól Egry Józsefig. Örkény itt fejezte be a Tóték kéziratát, és egyből a házigazdának mutatta meg, aki órákkal később a meghatottságtól dadogva adta vissza a remekművet. De szintén Liptákot érte a megtiszteltetés, amikor nagypéntek éjszakáján Szabó Lőrinc megszállottan diktálta neki a Huszonhatodik év szonettjeit, amelyekben a költő titkos szeretőjét, Korzáti Erzsébetet gyászolja.

Lipták Nyitott kapu című könyvében – gondosan vezetett vendégkönyvei segítségével – feleleveníti a ház történetét, legkedvesebb látogatóihoz fűződő élményeit. Leírja, hogy feleségével hogyan lettek a régiségek, főleg a néprajzi tárgyak megszállott gyűjtői: használati eszközökből, népművészeti kincsekből és valódi antik bútordarabokból álló gyűjteményük számát gyakran a hálás vendégek szaporították. (A házban a hagyaték egyes darabjai ma is megtekinthetők: például egy 1500-as évekből származó hatalmas, intarziás asztal vagy a kertben álló egyik oszlop, mely az író elmondása szerint a település római kori emlékei közül való.)

De nem csak a magas esztétikai értéket képviselő tárgyak vonzották őket, baráti társaságuk különös szokásává vált, hogy minél giccsesebb szuveníreket ajándékoznak egymásnak, melyekből saját szórakoztatásukra bizarr kiállítást is rendeztek. Lipták élvezetes visszaemlékezésében megelevenednek otthonának korabeli celebektől hangos mindennapjai: fordítóverseny, csigafőzés, vagy a kizárólag a barátok és ismerősök segítségével megvalósuló házfelújítás.

A Lipták-ház történetéhez az is hozzátartozik, hogy az írót és vendégeit a Belügyminisztérium 1948-tól kezdve megfigyelte. Lehallgató készüléket helyeztek el a kertben álló kisházba, füredi ismerősei közül kikerülő ügynökök figyelték, akik 800 oldalas személyi dossziét állítottak össze róla az évek során, de Liptákot sem „leleplezni”, sem beszervezni nem tudták. Végrendeletében az író kikötötte, hogy halála után házát, mely a Művészeti Alap kezelésében a Magyar Állam tulajdonába került, kizárólag irodalmi célokra lehessen használni.

Így jutunk el a jelenbe. A Petőfi Sándor utca 28-as szám alatt immár 18 éve a Magyar Fordítóház működik. Az egykori Lipták-házban otthonra találó, a közép-kelet-európai régióban egyedülálló intézmény olyan külföldi fordítóknak biztosít nyugalmas munkakörülményeket, akik a magyar irodalommal foglalkoznak. Hogy újra alkalmas legyen a vendégek fogadására, az épületnek jelentős felújításokon kellett átesnie, amelyek során a padlástér beépítésével 6 lakószobát alakítottak ki. Az egyikben helyet kapó Lipták-emlékszoba falát korabeli fényképekkel, festményekkel dekorálták ki.

A Lipták emlékszoba

Itt az író leveleibe, illetve a ház híres vendégkönyvébe is beleolvashatunk. Rácz Péter, a Magyar Fordítóház Alapítvány elnöke elmesélte, hogy a házat egész évben megtöltik a világ különböző tájairól érkező fordítók. Nekik köszönhetően olvashatjuk például Nádas Pétert kÍnaiul, a János vitézt hindiül vagy Hamvas Béla műveit szerbül.

A házban született fordítások egy része

A Fordítóház előzetes bejelentkezés után látogatható. Sokan állítják az itt dolgozó külföldiek közül, hogy az épület atmoszféráján érződik Liptáknak és holdudvarának több évtizedes szellemi munkája. Ehhez azt is tegyük hozzá, hogy az Alapítvány gondosan odafigyelt arra, hogy a házigazdák műgyűjtő szenvedélyének lenyomata a felújítás és újraberendezés után is érezhető legyen. A házban most éppen Klimó Károly festőművész kiállítása látható, de a könyvespolcok melletti szabad falfelületeken ott vannak más alkotók művei is. El Kazovszkij egyik képe központi helyre, a nappali ajtaja fölé került, az egyik emeleti szoba sarkában Szilágyi Lenke portréfotói sorakoznak a földön.

A Szilágyi Lenke képek

Elfele menet érdemes felmarkolni egyet az Alapítvány gondozásában megjelenő Füredi Fordítói Füzetek aktuális számából. Az idei kiadványt Esterházy Péter emlékének szentelték – A szavak csodálatos életéből rövid részletét 22 nyelven olvashatjuk. Szuahéliül például így hangzik az első sor: „Mimi binafsi nina urafiki mzuri na lugha…”