EGY ÉV A HEGYEN 1.

Bakó Ambrus kis tételben, sajátos és egyedi módszerekkel készíti borait Badacsonyban, az utóbbi években rendre elnyerve a szakma elismerését és a közönség figyelmét. Az eszakipart.hu felkérésére most időről-időre beszámol arról, hogyan készülnek és milyenek lesznek a 2015-ös évjárat borai, és hogy hogyan alakul az idei szőlőtermés.

1. rész: A 2015-ös évjárat szőlője és a szüret

A 2015. év nyara mint különlegesen forró és nagyon száraz nyár kerül a magyar meteorológiai adattárba. Az átlagosnál szintén kissé melegebb (ezt úgysem hiszi el senki, ezért itt vannak az Országos Meteorológiai Szolgálat adatai. Ugyanakkor a csapadékos 2014-es nyárhoz képest igen nagy a különbség, melyet természetesen a szőlő is megérzett.

Én természetesen döntően badacsonyi megfigyelésekre támaszkodom, ezek akár jelentősen eltérhetnek mondjuk az Egri borvidéken tapasztaltaktól. Idén sokkal kisebb volt a fertőzési nyomás, a gombás betegségek egészen szeptember végéig nem okoztak problémát (akkor is csak a Botrytis, de erről később).

Tavasszal sok fürtkezdeményt láthattunk a szőlőkön, a tavalyinál nagyobb termés ígérkezett. Júniusban már a szokottnál szárazabb és melegebb volt az idő, de ekkor még nem volt szembetűnő a hatása. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott az is, hogy az előző évi illetve a téli bőséges csapadéknak köszönhetően jelentős tartalékok voltak a talajban. Júliusban viszont már szélsőségessé vált az idő, különösen a hőmérséklet szempontjából. Nagy különbség a 2012-es, még extrémebb nyárhoz képest, hogy kielégítőbb volt a vízellátottság (részben a már említett talajtartalékok miatt).

Bár kevés volt az eső (különösen a rendkívül magas hőmérséklet miatti párolgást is figyelembe véve), az „utolsó pillanatban” mindig érkezett annyi, hogy a katasztrófát elkerüljük.

A hőség augusztusban is folytatódott, mindez pedig azzal járt, hogy a bogyók/fürtök kicsik maradtak, a héjak vastagak lettek. Ez egyes ültetvényeken, a fürtök nagy száma ellenére, az átlagosnál kisebb terméshozamot eredményezett. Más ültetvények kevésbé érezték meg a vízhiányt, ezeken több éve nem látott, jó termésátlag volt a jellemző, így összességében közepesnek mondható az idén termett szőlő mennyisége.

Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy bár az idei „csak” a negyedik legmelegebb nyár volt az elmúlt több mint 100 évben, ha a július-augusztust nézzük, akkor az első-második helyen van – 1992 mellett. Júniusban (néhány rosszul kötődő fajta kivételével) a szőlő sokkal kevésbé érzékeny a hőségre. Ily módon tehát az idei év extrémebb, mint 2003, 2007 vagy akár 2012 volt. És még extrémebbé tette a hőségnapok, forró napok és hőhullámos napok számának alakulása.

Mindez igen korai érést és az átlagosnál alacsonyabb savtartalmú szőlőt hozott. Mégis elmondhatjuk, hogy a tűrhető csapadékviszonyoknak köszönhetően 2012-nél kicsivel később lehetett szüretelni (a lassabb érés mindig zamatosabb szőlőt ad), kevesebb volt a hőgutás tőke, napégette fürt, és a szőlő/must zamatosabb is volt, mint az emlegetett legutóbbi, igazán forró évben.

Az utolsó hőhullám átcsúszott szeptember elejére, sőt, szeptember közepén is volt egy nyári időszak. Ezzel együtt a szeptemberi időjárás csak kis mértékben tért el az átlagostól, ez igaz a csapadék mennyiségére is. Ekkor a későbbi érésű fajták lélegzetvételhez jutottak, lelassulhatott az érés (a korai és a középérésű fajtákat lényegében a hónap első felében le kellett szüretelni).

Szeptember végére gyakorlatilag az összes fehér fajta megérett, néhány területen volt szükséges/érdemes tovább fenn hagyni a szőlőt.

Sajnos az októberi időjárás nem volt kedvező, 11-én egy erőteljesen csapadékos időszak kezdődött, ez a késői szüretekhez fűzött reményeket lényegében kioltotta, mi október 13-án szüreteltük az utolsó szőlőnket.

A hegyen még kinn maradt szőlő rothadásnak indult, kellemetlen ízek is megjelentek, a többség arról számolt be, hogy október végén/november elején gyengébb minőséget szüreteltek, mint október elején. Sajnos a Botrytis nem nemes rothadás formájában jelent meg.

Mi tehát a szokásosnál jelentősen korábban hoztuk be a szinte kivétel nélkül teljesen egészséges, általában aranysárgára érett, jellemzően 12-13% potenciális alkoholtartalmú szőlőt.

Az első szőlőt még augusztusban szedtük (zenit). Talán ez rendelkezett a kívánt egyensúlyt legjobban megközelítő paraméterekkel. Ezután a középérésű fajtákat szüreteltük szeptember 10-e körül (fajtajelleges budai zöld, karakteres savakkal Badacsonyból és meglepően jó savú szürkebarát Badacsonytördemicről). A jobb fekvések olaszrizlingjei eddigre 12-13% potenciális alkoholtartalmat is elértek, azonban jelentkezett egy szomorú, de a Balaton környéki borvidékekre igen jellemző probléma: egy nagyobb felvásárló túl későn nyitotta meg a pincét, csúsztak a korai fajták szüretével/fogadásával, ennek következtében akkor szüretelték a zenitet, ottonel muskotályt, amikor nekünk az első olaszrizlingeket kellett volna, ha jutott volna szüretelő…

Olaszrizlingjeink kövér borok lesznek, ezek fogják leginkább tükrözni a nyári forróságot.

A  rajnai rizlinget és a kéknyelűt a hónap második felében (az utolsó táblából a már említett október 13-án) közel ideális érettségben, lendületesebbnek ígérkező savtartalommal tudtuk behozni.

A korai érés és az alacsony savtartalom gyors reakciókat követelt. Úgy gondolom azonban, hogy kellő felkészültséggel helyt lehetett állni. A jól megválasztott szüreti időpont segített az évjáratból a lehető legtöbbet kihozni, így az alapanyag ugyan elmarad a kitűnő 2013-as év szőlőitől, de egyértelműen jó minőségű borokat várhatunk.

A szüret általános tudnivalóiról itt olvashatnak egy összefoglalást a szerzőtől.

A napló második része itt található.