Rizling Tavasz ’16

Múlt héten a közönség előtt is bemutatkozott a Rizling Generáció. Balatonfüreden, a Füred Hotel pompás termében tartottak sétálókostolót, ahová legjobb boraikat hozták el, köztük az első BalatonBorokat. Fiatal csapat, fiatal szervezet: tavaly augusztusban a füredi borheteken jelentették be a Rizling Generáció megalakulását. Huszonöt tagpincészettel indult útnak az egyesület, köztük a legnagyobb termelőkkel és kisebb, kézműves borászatokkal. Küldetésüknek tekintik a Balatonfüred-csopaki történelmi borvidék, illetve a Balaton-felvidék tradicionális és különleges borainak népszerűsítését, amivel a térség idegenforgalmi vonzerejét is növelni kívánják. Táj-, fajta- és eredetvédelmi stratégia kialakításával pedig a minőségi szőlő- és bortermelést akarják ösztönözni. Magyarországon mindeddig egyedüliként borvidéki és nemzedéki összetartozást tűztek a zászlajukra. Szubjektív beszámoló következik.

A japánok úgy tartják: a gyermek a folyó, és a két szülője mellette a part. Ők adnak keretet az életének, ők vigyázzák, hogy túl ne csorduljon. Nem mondják meg, hogy hogyan folyjon, nem szólnak bele, hogy milyen sebességgel, nincs kötelező folyásirány, de vannak határok, támaszok, kapaszkodók. És ott vannak ők egymásnak: a víz és a part. Kiegészítik és támogatják egymást. Attól teljesek, hogy együtt vannak. Aztán egyszer majd eléri a víz a végtelen tengert, beleömlik és szabadon úszhat.

Ezek a gondolatok jártak a fejemben, amikor megérkeztem a Rizling Generáció füredi kóstolójára, a Rizling Tavaszra. Csupa vidám, mosolygós, fiatal arc, akik az életről és a borról már sokat tudnak, de folyamatosan – egymástól is – tanulnak, sokat várnak a jövőtől, bíznak az összefogás erejében, hogy vállvetve könnyebb és célravezetőbb, mint külön-külön. Hisz épp elég küzdelme van mindegyikőjüknek, mire a bor elkészül. És ha már hordóban van, akkor fogjunk össze, hogy ne maradjon ott, legyen öröme benne másnak is.

Varga András, Dobosi Bálint, Szánti Zsuzsa, Dobosi Győző, Barabás Barna és Gyukli Krisztián- a vadonatúj BalatonBorokkal

Ahogy a folyó két partja terelgeti a vizet, úgy kell gondosan, féltve dédelgetni a borásznak is a szőlőültetvényét. Követni a gyümölcs útját a tőkétől a hordóig, és azon túl. Aki valaha próbálta, az tudja, hogy mennyire kemény, kitartó munkát igényel az ültetvény gondozása, a szüret idejének és módjának a meghatározása, a must és a bor kezelése. Barázdákkal, buktatókkal teli az út a palackig, de hogy az utána következő lépések könnyebbek és hasznosabbak legyenek, ahhoz közös stratégia, hovatovább közös marketing kell. Erre éreztek rá a Balatonfüred-csopaki borvidék javarészt második generációs, fiatal borászai.

Dobosi Győző

A Rizling Tavaszon ott voltak a „nagy öregek” is, összedugták a fejüket, tekergették a poharukban lévő bort, a szemük sarkából pedig hol a saját utódukat, hol a szomszédos vagy távolabbi dűlő gazdájának gyermekét figyelték. A fiatalok is összehajoltak, s kibeszélték egymás közt:

– Apád mondta a minap, mikor összefutottunk, hogy milyen büszke az új borodra, amit te csináltál.

– Tényleg? Nekem miért nem mond ilyet sose?

Hát így.

Gyukli Krisztián

Az egyesület nemcsak kifelé, befelé is működik, a közös megjelenés mögött komoly munka van, Például rendszeresen tartanak egymás pincéinél borkóstolókat. Itt aztán nyíltan elemzik a hibákat, figyelnek és adnak egymás tapasztalataira. Ahogy a szlogenjük is jelzi: közös tőről fakadnak. A kezdeményezés okos, felelősségteljes és előrelátó gondolkodásra vall, érdemes odafigyelni rájuk – nem csak a boraik miatt.