Tihany a déli parton

Mi a furcsa a képen? Mindenki szerette régen ezt a játékot. Sokféle térképet láthattunk már a Balatonról, de van néhány, amit ha alaposan megnézünk, érezzük majd, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Ez pedig az, hogy jó néhány változatban évszázadokig Tihany nem az északi, hanem a déli partról nyúlik bele a tóba, több település pedig helyet cserélt egymással. Mivel a XVI. században viszonylag kevés GPS volt használatban, és térképkészítéssel sem foglalkoztak annyian, hogy ellenőrizni lehetett volna az adatokat, jó időbe telt, míg minden a helyére került.

Magyarország első térképe, az 1528-ban fametszetként Ingolstadtban kinyomtatott Lázár-térkép egyetlen példányban maradt fenn, és a Széchényi Könyvtár őrzi.

Lázár Deák 1528-ban megjelent, egyetlen példányban fennmaradt térképének következő, római kiadása (1559) itt Tihany szigetként látszik, az északi irány nyugat felé tolva.

Készítőjének csak a nevét tudjuk (mert a térkép címében szerepel): Lázár deák, Bakócz esztergomi érsek egykori titkára, aki 1514 körül ura megbízásából készítette el a maga korában csodálatos pontosságú, több mint 1300 helységnevet tartalmazó jókora térképet.

A térképen a Balaton szinte függőlegesnek látszik, az azonban azért van így, mert a nyomtatásnál – hogy a lap tartalma elférjen a fadúcban – a nyomdász valószínűleg 45 fokkal elforgata a térképet, így lett a helye délnyugat-északkeleti irányból észak-déli. A Balatonban jól látható Tihany szigeten áll, gyakorlatilag pontosan a tényleges helyén.

Tihany sziget voltára többféle magyarázat is született. A 16. század az úgynevezett kis jégkorszak ideje volt, amikor Európa átlaghőmérséklete több fokkal volt hidegebb a mainál. A csapadékosabb időjárás miatt a Balaton vízszintje magasabb volt, Tihany északról, Füred felől, szárazföldi úton az év nagy részében megközelíthetetlen volt, annál inkább a déli partról, a már akkor is létező szántódi rév felől a korabeli hajókkal.

Erről a megközelítési irányról tudhatott három évtized múlva Wolfgang Lazius osztrák orvos, térképész, a bécsi orvosi egyetem rektora, aki I. Ferdinánd megbízásából pontosabbnak szánt, hadicélokra is alkalmas térképet szerkesztett Magyarországról (1556), illetve külön a török veszélynek leginkább kitett Dunántúlról (1557).

Lazius 1557-es, a Dunántúlt ábrázoló haditérképén az előző évi török hadjárat rajza. Tihany vékony vonallal kapcsolódik a déli parthoz, ami akár a révösszeköttetést is jelentheti.

Ezen Szulejmán 1556-os hadjáratának ábrázolása mellett a Balaton is fontos szerepet kapott. Tihany egy vékony, töltészerű kettős vonallal a déli parthoz kapcsolódik. Mivel a szántódi rév akkori, tizenkét méteres magassága bármilyen töltésépítést kizárt (a források sem szólnak ilyenről), csakis a rév-összeköttetés jelöléséről lehet szó. A térkép egyébként a Balaton északi partján három, akkor fontos végvárat tüntet fel: Szigligetet, Csobáncot és Tapolcát, a két utóbbit azonban Tihanytól északra és keletre helyezi el.

Mivel a 16–17. században Magyarországon helyszíni felmérésekre semmiféle lehetőség nem volt (az első, már pontosabb helyszíni felvételeken alapuló térképet Marsigli gróf a török kiűzése után, 1709-re fejezte be), a korszak vezető térképeszei – elsősorban hollandok – jószerével egymás térképeit másolták.

Abraham Ortelius, az első igazi, egységes elvek szerint az egész ismert világot bemutató atlasz (az Antwerpenben megjelent, először 1570-ben, 53 lappal, majd később folyamatosan bővített Theatrum Orbis Terrarum) alkotója Magyarországot – az atlaszban példátlan módon – két egymástól markánsan eltérő térképen mutatja be. Ortelius barátja, levelezőtársa, Zsámboky János, a nagyszombati születésű, de akkoriban Németalföldön élő orvos, humanista 1571-ben Bécsben megjelentetett egy Laziusénál pontosabb Magyarország-térképet, amelyet Orteliusnak is megküldött. Ezen Tihany már helyesen, a tó északi oldalához kapcsolódó félszigeten szerepelt, Csobánc a helyére, a Balaton nyugati oldala fölé került, Tihanytól északra pedig, ismét csak helyesen, Tapolca helyett a veszprémi vár szerepel.

Az Ortelius Atlasz (1579) térképe (Zsámboky), Tihany az északi parton.

Az ábrázolása hibája viszont a tó észak–déli tájolása. Ortelius észlelte a Tihany körüli ellentmondást, de nem tudott döntőbíró lenni, ezért – salamoni döntéssel – 1579-től mindkét Magyarország-térképet szerepeltette az atlaszaiban.

Az Ortelius atlaszban megjelent Lazius-féle térkép (1579), Tihany a Balaton déli partján, a kivételes szinezés állítólag a kiadó nővérének munkáját dicséri.

A kor másik nagy térképalkotója, Gerhardus Mercatos (1512–1594), akinek az „atlasz” fogalmát is köszönhetjük, 1585-ös első atlaszában Lazius nyomán készítette el Magyarország térképét (sajnos, Zsámboky Jánosnak a térképészek körében kisebb volt a tekintélye…), amelyen persze ismét a déli partra helyezte Tihanyt. Mivel a 17. század első harmadában a Mercator veje, Jodocus Hondius által kiadott Mercator-atlaszok egyeduralkodóvá váltak Európában, nem meglepő, hogy a térképészeti baki hosszú életű lett. A 17. század legnagyobb atlaszkészítője, a művét tizenegy kötetben, hatszáz térképlapon kiadó Johannes Blaeu is Mercator térképét másolta. Így öröklődött tovább a másik hiba: Szigliget a mai Aszófő, Tapolca pedig Füred helyét „bitorolta”.

Tihany a déli parton, Tapolca Balatonfüred helyén…

A Bécs sikertelen török ostroma (1683), majd a Buda keresztény visszafoglalása (1686) körüli időszak ismét Magyarországra irányította Európa közvéleményének figyelmét. Soha annyi Magyarország-térkép nem jelent meg, mint ezekben az években, a kiadók azonban – jobb híján – ismét csak a régi, immár több mint százéves elődökhöz nyúltak, és legfeljebb csak a hírekből ismert várak, csaták helyével egészítették ki őket.

Giacomo Rossi római térképész 1686-os atlaszában ismét csak két magyar lap szerepel (ez egyetlen más ország esetében sem fordult elő): Tihany az egyiken délen, a másodikon – bár a félsziget összezsugorodott – északon látható. A Csobánc–Tapolca–Veszprém várvonal itt is jócskán keletre került, Veszprém a Balaton akarattyai csücskére.

Ignaz Muller 1769 bécsi Magyar Udvari Kamara nagytérképe, amely már helyesen ábrázolja a a Balaton vonalát. A teljes térkép 12 különálló lapból áll, és több, mint 4 nm-es. (204×244 cm)

A következő évszázad elejére Tihany végül a helyére került, de a Balaton partvonalának pontos térképi megjelenítése egészen a 19. század elejéig váratott magára.

A cikkért és a képekért köszönet Korányi G. Tamásnak

A térképek a szerző magángyűjteményéből valók

(az eredeti cikk az Északipart magazin 2014-es számában olvasható)