Rizling kódexből
Szent Donát Birtok, Csopak
„A Balaton kivételes táj és elsőrangú termőhely. A természet drámai erejének remekműve, mely az ősi tengeröblök helyén egy mesebeli vulkánokkal tarkított felvidéket és a lábainál húzódó európai nagytavat eredményezett. Ha pár országgal nyugatabbra lennénk, itt minden a borról és a gasztronómiáról szólna és a Balaton a sokat látott világpolgárok kedvelt találkozóhelye lenne. Nekünk még sokat kell tenni azért, hogy a környék kilépjen a nyári fürdőhely skatulyából. Mi a saját eszközeinkkel segítjük a megújulást: igyekszünk jó borokat készíteni és mellé egész évben színvonalas gasztronómiát mutatni.” (Kovács Tamás)
Tamás családjában van hagyománya a szőlőnek. Mindkét ágról tősgyökeres balatoniak, akik sok helyi családhoz hasonlóan generációkon át művelték a földet és a szőlőt. Kővágóörsi édesanyjának és környezetvédelmi szakemberként dolgozó csopaki édesapjának mindig az volt az álma, hogy a megszakadt hagyományt felélessze, és megint legyen szőlőjük és boruk.
A szabadidejükben kezdték egy présházzal és egy kis szőlővel. Édesapja ma keresztül-kasul járja Európát, de amikor hazajön, leveszi a zakóját, felül a traktorra, és kienged. Az ősök paloznaki szőlője utáni kárpótlásból kapták az első nagyobb területeket Csopak arácsi oldalán, fent, az erdő alatt. Ez ma a birtok központja.
A Szent Donát talán a legszebb kilátású balatoni pince. És itt még az árnyoldala sincs meg ennek az egyedülálló adottságnak. Ahol ugyanis leesik az ember álla a látványtól, oda általában nem csak Murphy szerint nehéz feljutni. Ide viszont első osztályú út vezet. Csopakiként az olaszrizling az elsődleges számukra, ez a fajta adja a birtok termésének háromnegyedét, négyféle dűlőszelekciót is készítenek belőle, és van nem dűlős is. Van még kékfrankos, furmint, meg egy kevés sauvignon blanc.
Emberi léptékű családi birtok, ahol minden tőke egyenként számon tartható – ez az ars poeticájuk. Olyan egyedi borok készítése a céljuk, melyek jól tükrözik a csopaki termőhelyek sokszínűségét. Csopak környékén három fő kőzetréteg található: a vörös homokkő, a márga és a szürke dolomit. Pár száz méterenként teljesen eltérő talajok váltják egymást, ezért a borok is változatosak. A vörösagyagos talaj alacsony savtartalmú, légies szerkezetű, vasas ásványossággal bíró borokat ad, a meszes-löszös területek esetében az erőteljesebb gyümölcsaromák és a magasabb extrakt a jellemző, az agyagos-meszes talaj pedig markáns savkaraktert eredményez. Tamás aktívan közreműködik a Csopaki Kódex, vagyis a csopaki borok minősítési rendszerének működtetésében is.
A borvidéki szabályozás kimondja, hogy hogy a Csopak név önállóan csak az innen származó olaszrizling borokon szerepelhet. Ezek számára független minősítő bírálatot, úgynevezett „Csopaki Bírálatot” szerveznek, mely két minőségi szintet különböztet meg. A Hegybor minősítési szint a Csopak névvel forgalomba kerülő boroknak ad általános minőségi és egyben földrajzi szűrőt, ugyanis csak az elsőrangú, Balatonra néző szőlők borai viselhetik a megjelölést. Az ennél szigorúbb bortermelői kódexben pedig tételesen rögzítették a csopaki bor készítésének alapelveit és minőségi kritériumait. Ezen a szinten a cél a termőhelyet jól kifejező dűlős borok készítése.
A szabályrendszer minden részletre kiterjed, szerepel benne a szőlő származása, művelése, feldolgozása, illetve a bor kezelése és érlelésének módja is. A kódex oltalma alatt álló csopaki bor kizárólag olaszrizling-szőlőből készülhet. A védelmezett területhez Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs és Felsőörs települések 27 első osztályú dűlője tartozik.
Csopaki Kódex-tagként vállalják, hogy a lehető legtermészetesebb gazdálkodást végzik a szőlőkben és a pincében. A kódex által minősített bor termelése esetén például tilos a műtrágyák, a rovarirtó és gyomirtó szerek használata. A pincében a bor természetes karakterét befolyásoló élesztők és egyéb adalékok alkalmazása sem engedélyezett, és a szőlő maximális terhelését is meghatározzák. A palackozott bor tényleges alkohol- és savtartalmára is szigorú szabályok vonatkoznak. A cél egy tartalmas, de jó egyensúlyú termőhelyi bor készítése.
„Már a metszéstől közösen végigjárjuk és ellenőrizzük azokat a területeket, amelyek terméséből a gazdák kódex-minősítésű bort szeretnének készíteni. Vizsgáljuk a tőkehiányt, az ültetvény karbantartását. Júliusban aztán újabb ellenőrzés következik, ekkor a gyomirtózás nyomait keressük. A szüret idején végigkóstoljuk a mustokat, megmérjük a cukorfokokat, majd januárban következik az újborok kóstolása. Ilyenkor arra kell figyelni, hogy mennyire érződnek fahordós illatok és ízek a borban, nem disszonánsak-e a savak. Ha mindez megvan, a kódex titkára (ez én vagyok) kiállít egy igazolást, amellyel a bor részt vehet a végső, Csopaki Bírálaton, melynek során eldől, hogy megkapja-e a védjegyet.
Ajánlom a Facebookon