Kanadai magyar Burgundia

„Miért készítek bort? Ha elmegyek egy koncertre, és egy zongoraművész vagy jazz-zenész játszik, csodálatos dolog születik a szemem előtt. Mindig erre vágytam: létrehozni valamit, ami nagyon szép. De én nem tudtam igazán jól zenélni. Az építészetben volt esélyem, mégis itt jöttek úgy össze a dolgok, hogy tudok alkotni.” (Gilvesy Róbert)

A Gilvesy Pincészet épülete évtizedeken át aládúcolva, romosan állt, tetejét ócska hullámpala fedte. Az ember simán elment mellette, semmi nem utalt arra, hogy a Szent György-hegy talán legszebb műemléképülete. Aztán pár éve újjászületett, méltóan ahhoz, amilyen több mint kétszáz éve, megépítésekor lehetett. Arányos, elegáns, letisztult. Igényes. Jó lentről felnézni rá, és jó megérkezni, aztán belépni ide. És jól áll a hegynek. Nem véletlen, hogy amikor mai tulajdonosa húsz éve először meglátta, rögtön tudta, hogy itt egyszer belefog valamibe. Megragadta panoráma és az egyedülálló környezet a tanúhegyekkel meg a Balatonnal. A pince eredetileg egy Esterházy-présház volt. Szinte semmit nem tudni a múltjáról, de különleges építmény. A hegy szívében áll, éppen a déli lejtő közepén, és a szokásostól eltérően a pincét nem befelé ásták a hegybe, hanem a szintvonalakkal párhuzamosan áll. Sokkal drágább volt így megépíteni. Talán az lehetett az ok, hogy már az építtető gróf is a tornácról szeretett volna gyönyörködni a kilátásban. Vannak ilyen kiválasztott helyek a világban, ahol nem kell semmi mást csinálni, csak ülni és nézni.

Az egykori Esterházy-présház új köntösben

A présházat friss szellemben, korszerűen építették újjá. Építészként Gilvesy Róbert nem híve annak, hogy egy régi, romos épületet „korhűen” állítsanak helyre. Sokszor – ahogyan itt is – pontosan nem is lehet tudni, milyen volt eredetileg, és alig vannak már olyan szakemberek, akik eredeti formájában helyre tudnák állítani. Ezért régi és új ötvözetét hozták létre. Az épület tömege, arányai megmaradtak, részleteiben, anyagfelhasználásában pedig új lett. Sok a természetes anyag, a fa, a kő. Masszív, erős, tartós minden. A házigazda ilyen környezetben tud jól dolgozni.

Ugyanez belülről…

Gilvesy Róbert a borban az eleganciát tartja a legtöbbre. Fontos még a terroir kiemelése, és hogy ne szoruljon háttérbe a gyümölcs íze. De ezt sok borász gondolja ugyanígy, a fogyasztó dolga, hogy megtalálja boraikban az egyediséget, ahogy egy művészi alkotás hatása is a befogadón múlik. Róbert azon van – ebben viszont nem sokan gondolkoznak – hogy négy-öt vagy nyolcéves korukban még jobban lehessen élvezni a borait. Arra hegyezi ki őket, hogy a hosszú tárolás után még jobbak legyenek. Azt is mondja, hogy a jó borásznak nagyon sok tapasztalatot kell összegyűjtenie a borvilágból. Körbe kell kóstolni, és ennek alapján pontosan meghatározni, hogy mit szeretne adni. Gyakori hiba, amit egy borász elkövet, hogy nem céloz jól, mert nincs elég tapasztalata. És persze elengedhetetlen a nagyon jó alapanyag és a precizitás a pincében. Az egyediséghez még hozzátesz, ha a borász hajlandó kísérletezni. Nem szabad belemerevedni abba, hogy például egy rajnai rizlingnek ilyennek és ilyennek kell lennie, merészen ki kell próbálni újabb és újabb dolgokat.

… és a pincében

A pincénél nyár végén hagyományosan megrendezik a „Bohém légyottot”, amely nevét Bohém nevű borukról kapta.  A bulit egyedülálló kulturális légyottnak szánják az északi parton: élőzenével, különleges falatokkal és frissítő balatoni borokkal. A 2015-ös eseményen fényfestéssel keltették életre Szent György legendáját a balatoni tájban. A Bohém hangulat zenei felelősei a Stahl Barbara-Havai Gábor Quartett, a Mongooz And The Magnet és Dj Sosemvolt voltak, és így búcsúztak a vendégektől: „Találkozunk a 2016-os Bohém Légyotton”.