Kanadai magyar Burgundia

Gilvesy Pincészet, Hegymagas


2016. 04. 05.


„Miért készítek bort? Ha elmegyek egy koncertre, és egy zongoraművész vagy jazz-zenész játszik, csodálatos dolog születik a szemem előtt. Mindig erre vágytam: létrehozni valamit, ami nagyon szép. De én nem tudtam igazán jól zenélni. Az építészetben volt esélyem, mégis itt jöttek úgy össze a dolgok, hogy tudok alkotni.” (Gilvesy Róbert)

A Gilvesy Pincészet épülete évtizedeken át aládúcolva, romosan állt, tetejét ócska hullámpala fedte. Az ember simán elment mellette, semmi nem utalt arra, hogy a Szent György-hegy talán legszebb műemléképülete. Aztán pár éve újjászületett, méltóan ahhoz, amilyen több mint kétszáz éve, megépítésekor lehetett. Arányos, elegáns, letisztult. Igényes. Jó lentről felnézni rá, és jó megérkezni, aztán belépni ide. És jól áll a hegynek. Nem véletlen, hogy amikor mai tulajdonosa húsz éve először meglátta, rögtön tudta, hogy itt egyszer belefog valamibe. Megragadta panoráma és az egyedülálló környezet a tanúhegyekkel meg a Balatonnal. A pince eredetileg egy Esterházy-présház volt. Szinte semmit nem tudni a múltjáról, de különleges építmény. A hegy szívében áll, éppen a déli lejtő közepén, és a szokásostól eltérően a pincét nem befelé ásták a hegybe, hanem a szintvonalakkal párhuzamosan áll. Sokkal drágább volt így megépíteni. Talán az lehetett az ok, hogy már az építtető gróf is a tornácról szeretett volna gyönyörködni a kilátásban. Vannak ilyen kiválasztott helyek a világban, ahol nem kell semmi mást csinálni, csak ülni és nézni.

Az egykori Esterházy-présház új köntösben

Az egykori Esterházy-présház új köntösben

A présházat friss szellemben, korszerűen építették újjá. Építészként Gilvesy Róbert nem híve annak, hogy egy régi, romos épületet „korhűen” állítsanak helyre. Sokszor – ahogyan itt is – pontosan nem is lehet tudni, milyen volt eredetileg, és alig vannak már olyan szakemberek, akik eredeti formájában helyre tudnák állítani. Ezért régi és új ötvözetét hozták létre. Az épület tömege, arányai megmaradtak, részleteiben, anyagfelhasználásában pedig új lett. Sok a természetes anyag, a fa, a kő. Masszív, erős, tartós minden. A házigazda ilyen környezetben tud jól dolgozni.

És ugyanez belülről

Ugyanez belülről…

Gilvesy Róbert a borban az eleganciát tartja a legtöbbre. Fontos még a terroir kiemelése, és hogy ne szoruljon háttérbe a gyümölcs íze. De ezt sok borász gondolja ugyanígy, a fogyasztó dolga, hogy megtalálja boraikban az egyediséget, ahogy egy művészi alkotás hatása is a befogadón múlik. Róbert azon van – ebben viszont nem sokan gondolkoznak – hogy négy-öt vagy nyolcéves korukban még jobban lehessen élvezni a borait. Arra hegyezi ki őket, hogy a hosszú tárolás után még jobbak legyenek. Azt is mondja, hogy a jó borásznak nagyon sok tapasztalatot kell összegyűjtenie a borvilágból. Körbe kell kóstolni, és ennek alapján pontosan meghatározni, hogy mit szeretne adni. Gyakori hiba, amit egy borász elkövet, hogy nem céloz jól, mert nincs elég tapasztalata. És persze elengedhetetlen a nagyon jó alapanyag és a precizitás a pincében. Az egyediséghez még hozzátesz, ha a borász hajlandó kísérletezni. Nem szabad belemerevedni abba, hogy például egy rajnai rizlingnek ilyennek és ilyennek kell lennie, merészen ki kell próbálni újabb és újabb dolgokat.

MZS_5575

… és a pincében

A pincénél nyár végén hagyományosan megrendezik a „Bohém légyottot”, amely nevét Bohém nevű borukról kapta.  A bulit egyedülálló kulturális légyottnak szánják az északi parton: élőzenével, különleges falatokkal és frissítő balatoni borokkal. A 2015-ös eseményen fényfestéssel keltették életre Szent György legendáját a balatoni tájban. A Bohém hangulat zenei felelősei a Stahl Barbara-Havai Gábor Quartett, a Mongooz And The Magnet és Dj Sosemvolt voltak, és így búcsúztak a vendégektől: „Találkozunk a 2016-os Bohém Légyotton”.

Gilvesy Róbert egy farmon nőtt fel, Kanadában, egy ugrásra a Niagara-vízeséstől. Eredetileg Gyülvészi volt a nevük, de egyetlen kanadaitól sem lehetett elvárni, hogy ki tudja mondani, ezért megváltoztatták. Az erdélyi gyökerű család azonban hagyományaihoz hű maradt. Nagyapja és édesapja rendszeresen készített bort vásárolt szőlőből, hiszen egy gazdának legyen saját bora. Róbert szerint meginni nem nagyon lehetett őket, ezért édesapja pár kísérlet után fel is adta, de ez a hagyomány fertőzhette meg őt is. Szülei nagy borrajongók voltak, huszonhárom-huszonnégy éves lehetett, amikor Bordeaux-ból hoztak egy palack Château Margaux-t. Addig el sem tudta képzelni, hogy ilyen bor létezik. Bár eredeti szakmája építész, és több sikeres üzleti vállalkozást is felépített, a vidéki gyökerek és a borszeretet kettőséből szép lassan kialakult, hogy létrehoz egy saját borászatot.
Gilvesy Róbert munkatársával, Ruppert Mártonnal együtt az ökológiai termelés híve. Csak természetes növényvédő szereket alkalmaz, nem használ gyomirtót, mert nem szeretné mérgezni sem a földet, sem a növényeket, és nem tartja fenntarthatónak ezeket a módszereket. A pincében tudatosan él a korszerű borászati eszközökkel, és kísérletezik, de spontán borokat is készít. Csúcs-rajnaija egy abszolút spontán készített, hagyományosan, fahordóban érlelt tétel. A kínálatban fele-fele arányban vannak hordós, illetve reduktív, tartályos borok. Nagy hangsúlyt kapnak a hagyományos, régi fajták, mint a rajnai rizling, az olaszrizling, a furmint és a sauvignon blanc, amelyek jól illenek az itteni terroirhoz, amit a bazalt, a tufa és egyéb ásványok jellemeznek.

„Nagyon szeretem a burgundi borokat. Burgundiában ritkán találkozol rossz kísérlettel. Ami nem jó, azt kidobják. Ki van csontozva, nem lóg ki semmi a borból jobbra-balra, és ez csodálatos. De most jártunk például Wachauban, Ausztriában. Ott nem maradt ki negyven év, mint Magyarországon, hanem folytonos volt a borkultúra, és nagyon sok jó bort meg lehet kóstolni. És ez a mi borvidékünk semmivel nem kevesebb, mint az, nagyon jó borok vannak a mi környékünkön is. De a folyamatos jó minőség hiányzik még, az, hogy évről évre minden borászatban megbízhatóan meglegyen.”
A fő hangsúly a rajnai rizlingen van. Vannak hordós és tartályos tételek is. A negyven éve telepített Tarányi-dűlőből származnak. A csúcsbor a Tarányi rizling, amit spontán érlelünk a legszebb 500 literes fahordókban, de a tartályos birtokborba is házasítunk hordós érlelésűt. Az egyik új kedvencem a neve „Bohém”, ami egy friss, nyári ital. Rajnai, olaszrizling, szürkebarát és sauvignon blanc házasítása. Nem véletlen, hogy augusztusonként rendezett mini fesztiválunkat is erről a borról neveztük el Bohém Légyottnak.
A legjobb budapesti éttermekben ott vagyunk, Michelin-csillagosokban is. Boraink megtalálhatók a Borkonyhában, a Faustóban és a Four Seasonsban. Nemigen veszünk részt borversenyeken, de vannak aranyérmes boraink. És az is egy mérce, hogy ott vagyunk a Bortársaság üzleteiben.

Ajánlom a Facebookon