Anyatej helyett lopószár

„Nagyon büszke vagyok a szüleimre, hogy elindították ezt a birtokot. Szerencsések vagyunk a húgommal, hogy beleszülettünk és belenőttünk ebbe. Mert amikor ők elkezdték építgetni, akkor még nem úgy nézett ki a borágazat meg a borvidék helyzete, hogy ennek bármilyen komolyabb perspektívája lehetne. Ők mégis vállalták a kockázatot, hogy a saját borászatukra építik a jövőjüket.” (Borbély Tamás)

Borbély Tamás 1981 tavaszán született, éppen akkor, amikor szülei eltelepítették nászajándékba kapott első kis ültetvényüket a Gulács oldalában. Mind a ketten a Badacsonyi Állami Gazdaságnál dolgoztak, édesapja pincevezetőként, édesanyja pedig a borászati laboratóriumban – a saját szőlő hobbinak indult. A birtok szép lassan növekedett, aztán 1996-ban úgy döntöttek, hogy hátat fordítanak a nagyüzemnek, és a családi borászat lesz az életük.

Tamás már 13-14 éves korában tudta, hogy ő is borász lesz. A legemlékezetesebb momentum az volt számára, amikor a rendszerváltás után szülei visszakapták a Csobáncon, a Kőmagas-dűlőben lévő ültetvényüket, és részt vehetett annak átalakításában, korszerűsítésében. Személyes kötődése azóta is ehhez a szőlőhöz a legerősebb.

BorbélyTamás és édesapja, Borbély Gyula

Borbélyék boraikban a fajták erényeit és a termőhelyben rejlő különlegességeket ötvözik. A bazalt tanúhegyekre jellemző az egyedi, ásványos karakter, ezt próbálják minél sokrétűbben megmutatni. Azt mondják, erre a két legalkalmasabb fajta az olaszrizling és a kéknyelű. A rizling régebben eléggé lenézett fajta volt, olcsó tömegborként tartották számon, pedig Tamás szerint ez az egyik legértékesebb Kárpát-medencei fajta. Ha valaki odafigyel, és megfelelően dolgozik vele, akkor tartalmas területkarakterű bort tud adni. A kéknyelűvel pedig most ismerkedik meg újra a szakma. Az előző rendszerben nem volt lehetőség a termesztésére, az államosítás előtt pedig csak a főúri birtokokon volt jellemző. Nem könnyű vele dolgozni, különleges figyelemre, nagyon sok türelemre van szüksége.

Birtokrizlingjük a „Fröccsnekisjó” nevet kapta. Tartályos erjesztéssel készül, a könnyedség, a frissesség az elsődleges jellemzője, de megvan benne a Badacsonyi borvidék ásványos karaktere is. Van két területválogatott rizlingjük, az egyik az olaszrizling-válogatás a Bács-hegyről, a másik a „Karós” olaszrizling, ami egy ’50-es évek végén telepített ültetvény válogatása. Más-más talajszerkezet és művelésmód, a maga nemében mindkettő különlegesség. Tamás nagyszülei hívták a bakművelésű ültetvényeket karós szőlőnek. Itt a fürtök nagyon közel, fél méteren belül vannak a földhöz, így a gyümölcs a visszaverődő hőt is jobban tudja hasznosítani, magasabb átlaghőmérsékleten érik be. Az egész országban alig van már ilyen, csak kézzel lehet megművelni.

Ilyen a „Karós” májusban

A „Karós” olaszrizling a birtok központjában terem, ahol szívesen meg is mutatják a kóstolóknak, honnan szüretelték a pohárban lévő borhoz a szőlőt. A válogatás pedig a Csobánc melletti, Bács-hegyi dűlőből származik. Ez egy vulkáni fennsík része, negyven éve telepített rizlinggel. Borbélyék tizenhárom éve vásárolták meg, évről évre többet ad, mindig érettebb, zamatosabb és kifinomultabb az ásványi karakter benne. És ha engedi az évjárat, akkor a borvidékre hagyományosan jellemző, későn szüretelt, maradékcukor-tartalmú borkülönlegességet, illetve jégbort is készítenek olaszrizlingből.

Tavaly nyitották meg borteraszukat Badacsonyban, így a hegyre kirándulók is élvezhetik a boraikat. A pincénél is fontos számukra a vendéglátás, más élményt kínálnak itt – akár egy jó falusi vendégasztallal – mint ha az ember csak úgy vesz egy palack bort a boltban. Ma már akár hatvan főt is kényelmesen le tudnak ültetni kóstolóhelyiségükben. És mivel úgy látták, hogy a vendégek szívesen maradnak akár több napig is, vendégházat is kialakítottak a pince fölött. Valóban nyugodtabban lehet kóstolni, ha utána nem kell sehová menni, és tökéletesen átadhatja magát az ember az élvezeteknek.