Amit mindenképp ültess

A Káptalantóti piacon kóstoltam egyszer rebarbara pitét. Előtte körülbelül nem is hallottam róla, de egy falat elég volt ahhoz, hogy azonnal ültessek néhány tővel.

Tulajdonképpen négy tő már bőven elég ahhoz, hogy hetente kétszer is rebarbara pitét egyen a család. A rebarbara szeret félárnyékban lenni és szereti, ha gyakran locsolják. Cserében elbokrosodik, nagyon sok hatalmas levelet növeszt. Gyönyörű növény és mondhatni, elég igénytelen. A szárát fogyasztjuk meghámozva, esetünkben megsütve. Savanykás, friss ízével a nagy nyári melegben is ideális desszert készíthető belőle.

A csigák is szeretik megrágcsálni, de állja a sarat.

Tavasszal és júniusban érdemes a szárát szedni, mert utána állítólag megnő az oxálsav tartalma és nem is olyan ízletes, meg hát szegény növénynek kell egy időszak, amikor fejlődik, magába gyűjti az erőt, hogy következő évben ismét kihajtson, ugyanis évelő, 5-6 évig kiegyensúlyozottan terem, de akadnak 20 éves növények is. Az enyémek 2-3 éve boldogítanak minket. Még nem virágzott nálam, pedig a virága 120 cm-es száron fejlődik, elképesztő szép tud lenni.

Ez a sok jó mind a kertből, középen a rebarbara szárak.

A pofonegyszerű pite: 20dkg liszt, 10dkg cukor, 1 zacskó sütőpor, 1-2 tasak vaníliás cukor a tetejére, 1 kis doboz tejföl, fél dl olívaolaj, egy citrom reszelt héja, fél citrom leve, 2 tojás, 7-8 szár rebarbara. A száraz összetevőket összekeverjük, rázuttyantunk minden nedves összetevőt, kavarjuk, egy kis vajjal vagy olajjal kikent tepsibe öntjük, rádobáljuk a meghámozott és feldarabolt rebarbarát, megszórjuk a vaníliás cukorral és körülbelül fél órát sütjük 180 fokon.

Rebarbarás süti in action.

Ha véletlen „túlszüreteli” magát az ember, akkor szülinapi tortát süt hétvégén…

Ez a süti nem megy szépségversenyre, de finom.

…aztán felmegy Pestre, barátnős uzsonnázást szervez, és a teraszon falatozva élvezi a kiskertből szedett bio rebarbara ízeit.

Uzsonna a teraszon.