Szabad akaratból

Dobosi Pincészet és Panzió, Szentantalfa


, , , , ,
2016. 04. 05.


„2003-ban készítettem egy chardonnay-t, de nem tetszett. A következő évben egy másik területről próbáltam, akkor is úgy éreztem, hogy nem jó. Egyszerűen azért, mert azt kerestem benne, amit vártam tőle, ami meg benne volt, azt nem vettem észre. Mint amikor egy házaspár a gyermekét elküldi orvosnak, ügyvédnek, és a gyerek semmi olyat nem akar, amit a szülő elképzel. Ha meg még egy kicsit diszlexiás is, akkor már azt hiszik, hogy tökkelütött, semmi se lesz belőle. Ez a titka a borászatnak is, hogy nagyon figyeljünk, »mi akar lenni« a bor, és annak megfelelőt csináljunk. Szóval akkor egy kicsit félretettem azt a chardonnay-t, aztán fél év után elővettem, és életem legjobb bora lett.” (Dobosi Dániel)

A Dobosi család bizonyíthatóan 1721 óta készít bort Szentantalfán. Ahogy mindenhol az országban, náluk is volt negyven év, amikor ez a folytonosság megszakadt, de 1989-től próbálják ugyanúgy folytatni. Dobosi Dániel jól emlékszik, ahogy gyerekkorában, az ’50-es években hallotta a tsz-agitálót a kertjük végében álló hatalmas hangszóróból. Később ő is a tsz-ben dolgozott. Aztán a ’80-as évek végétől elkezdett területeket vásárolni, és ha nem is ugyanazokat szerezte vissza, amik egykor a család tulajdonában voltak, újra felépítette a borászatot. És mellette egy fémipari céget. Ez a legidősebb fiúé lett, és ott dolgozik a legkisebb is. A középső kettő, Győző és Bálint pedig a borászatban.

Középen a papa, Dobosi Dániel, balra Bálint, jobbra Győző

Középen a papa, Dobosi Dániel, balra Bálint, jobbra Győző

Dobosi Dániel mindig újító ember volt, bár néha szkeptikus, de ha talált rá érvet, mindig bátran próbált ki új dolgokat. Így lett kékszőlőjük és vörösboruk, és így álltak át 2003-ban a biotermelésre. Először csak a birtok kis részén tesztelték, hogy vegyszeres permetezés nélkül hogyan lehet a szőlőt megvédeni és a modern fajtákat életben tartani. Büszkék rá, hogy már több mint tíz éve meghozták ezt a nagy döntést. Kézműves borászatnak nevezik magukat: nem akarják a világot meghódítani, hanem egyéniséggel és különleges minőséggel szeretnének kitűnni. Akár nagy kilengéseket is megengednek az évjáratok különbözősége miatt, nem akarják mindig ugyanazokat a paramétereket beállítani, mint egy nagyüzem. Ahogy fogalmaz, nagy a szórás, de ahogy az emberek között is van alacsonyabb, magasabb, szőke, barna, kövérebb, soványabb, a lényeg az, hogy legyen egyénisége. Ugyanez van a bornál is. A vevők nem azért jönnek, hogy minden évben ugyanazt kapják. A legnagyobb tudomány megismerni a természetet, és figyelni, hogy mit akar. Nem szabad ráerőszakolni magát az embernek, hanem figyelni kell és mögé állni.

Dobosiék kitaláltak egy különleges bortúrát is. Ugyanis ha valaki ellátogat egy borvidékre, általában nem egy pincészetnél akarja eltölteni az egész idejét. A „Kóbor Túra” rapid péntek délutáni program, amolyan bemelegítés a hétvégére. Az érdeklődők már a netes megrendelésnél megjelölhetik, hová kérik a bortaxit (a vasútállomásra, a vitorláskikötőbe vagy a szállásukra), így nincs gondjuk a saját kocsival. Meglátogatnak négy pincét, megkóstolják a boraikat, megismernek négy családot, négyféle technológiát, négyféle szőlőterületet, az utolsó állomáson, a fogadóban pedig egy speciális helyi étel elfogyasztásával zárul a program.

Kétszáz Dobosi él az ötszáz fős faluban, mind rokonok, és szinte mindannyiukat egy keresztényi hiten alapuló felekezet tartja össze: nazarénusok. Szentantalfán 26 év az átlagéletkor. Nem a betelepülők, hanem az itt született gyermekek miatt nő a lakosság. A fiatalok nem vándorolnak el, mindenki megtalálja a boldogulását. A Dobosiak közt van kecskesajtos, méhész, építési vállalkozó, szakmunkás
„Szoros a kapcsolatunk, sokan együtt is dolgoznak. Minden vasárnap együtt vagyunk, majdnem egész nap, nem csak az istentiszteleten. Mi, fiatalok, hét közben is sokszor összejárunk, énekelünk, beszélgetünk.” (Dobosi Győző)
A nazarénusoknál mindenki saját elhatározásából, szabad akaratából lesz a közösség tagja. Győző is csak pár éve, 24 évesen keresztelkedett, korábban egyáltalán nem is volt szándéka. Úgy érezte, túl zárt, túl kötött neki, megfosztaná sok lehetőségtől. Lázadó gyerek volt, nem értette, hogy miért ne lehetne annyi barátnője, amennyi összejön, és élt is a lehetőséggel. Apja persze nem örült, de elfogadta. Bálint még 34 évesen is nőtlen, és csak két éve keresztelkedett.
„A hit, a család, a munka szorosan összefonódik. Nem tudsz hétfő reggel nyolctól péntek délután négyig borász lenni. És ugyanígy nincs egy vasárnapi énünk, amikor istentiszteletre megyünk, meg nincs egy keddi, amikor ordibálunk az alkalmazottakkal. Próbálunk a Biblia szerint élni a vevőkkel is, magunk között is, és a pénzügyekben is. Ezt nem lehet különválasztani. És ugyanígy vagyunk borászok is.” (Dobosi Győző)
Dobosi Dániel: „Úgy hívták fel rá a figyelmemet, hogy időszerű már ez a bio. Átgondoltam, és teljesen egyetértettem vele. Voltak próbaévek, természetesen nem mindjárt a teljes gazdaságot alakítottuk át, azt nem mertük volna megkockáztatni, meg kellett tapasztalnunk, hogy működhet ez az egész olyan felszívódó szerek nélkül, amilyenekkel addig nap mint nap permeteztünk. 2003-ra aztán láttuk, hogy nagyon jól. A biot bármikor lehet választani, mindig meg lehet tanulni, de kell hozzá önbizalom, ami kezdetben nem volt meg, féltünk tőle mi is. Talán egy kicsi plusz piacot is jelent, de én alapvetően nem a piac szempontjából közelítem meg. Egyrészt nekem, a termelőnek is egészséges, hogy nem kell olyan vegyszereket használni, amitől irtózik az ember, másrészt a vevőinknek is nyugodtan ajánlhatjuk, hogy ez egy egészséges termék, miközben az élvezeti értéke ugyanakkora. A másik fontos dolog, hogy a szőlőre és a borra nem szabad semmit ráerőszakolni. A technika ugyanis ma már rengeteg lehetőséges ad, egészen a szüret időpontjától elkezdve. Mi minden bornak olyan életutat szánunk, amilyet az az év diktált, meg az a termésfajta, igazodunk hozzá. Talán ettől vagyunk kicsit másmilyenek. Ide tartozik az is, hogy nem az a fontos a borban, amit mi szeretnénk kihozni belőle, hanem az, hogy kerek legyen. Soha nem szabad elvárásokkal nekiállni kóstolni, nagyon fontos, hogy nyitottak legyünk. Ha előzetes elképzeléseink vannak, akkor már elvárásokat támasztunk. Ezek persze lehetnek érvényesek, de rontják a befogadóképességünket, nem hagyják, hogy észrevegyünk fontos, jó dolgokat, mint én, annál a bizonyos chardonnay-nál.”
Dobosi Dániel: „A mi termőhelyünk meleg, száraz és köves területeken található. Ezért viszonylag rövid borok készülnek. Az olaszrizlingünk is az, de a technológia miatt nagyon könnyű és friss ízű. Mi ugyanis túltisztítjuk a mustot. Ezért előfordulhat egy kicsi maradékcukor is. A kékfrankos rozé ugyanazzal a technológiával készül. Ez is viszonylag savszegény, könnyű, de nagyon friss, ropogós bor. A Balatoni Kéknyelű a fajtából adódóan nagyobb testű bor, élénkebb savakkal, magasabb extrakttal. De itt is igyekszünk, hogy a gyümölcsízek minél nagyobb mértékben megmaradjanak. A legkedvesebb számunkra az olaszrizling, a borvidék főfajtája. De a fajtaválasztékunk elég széles. Ugyanis sok csoportot fogadunk a háznál, és fontos, hogy sok különböző bort tudjunk megmutatni. Magyar fajta a juhfark, a kéknyelű. A szürkebarát is ezen a vidéken honos. A kékfrankos hungarikumnak számít, ebből főként rozét készítünk. Vannak világfajtáink is, chardonnay, cabernet sauvignon.”
Dobosi Győző: „A CBA által szervezett borversenyen, amelyen az ország 102 borászata versenyzett 631 borral, a legjobb bor – 96,3 ponttal – a mi 2013-as Bio Kéknyelűnk lett, ami 2015-ben egy Németországban megrendezett bioborversenyen is aranyérmet nyert. A másik, hogy idén májusban indítottuk hat vendégszobával és szaunával vendégházunkat, és december elejéig több mint 1000 vendégéjszakán vagyunk túl, különösebb reklám nélkül, úgy hogy értelemszerűen még nem volt visszajáró vendégünk.”
Ajánlom a Facebookon

Hirdetés

Északipart