Csobánci világkóstoló
Villa Tolnay Borrezidencia, Gyulakeszi
„A pincéim minden bora értékes számomra. Az értéket nemcsak az ár, hanem az üveg tartalma is kifejezheti. Mindkét feltételnek megfelel például egy 1959-es Mouton Rothschild. Azon szerencsések közé tartozom, akik már több üveggel is kóstolhattak ebből az évjáratból. Ha valaki vakon kóstolja, azt mondaná, nem több tíz-tizenöt évesnél. Friss, szép savai vannak, és mélyvörös a színe. Inkább tűnik modern bordeaux-inak, mint óbornak. Hihetetlen!” (Philipp Oser)
Ha Káptalantóti híres-nevezetes piacától, a Liliomkerttől elindulunk Tapolca felé, a Csobánc oldalában, a szőlők között hamarosan feltűnik egy különös épület. Pince, fölötte a környéken megszokotthoz képest méretes ház. Stílusa sem a megszokott; a pinceajtó fölött csinos, üvegezett veranda. Nagyvonalú és meseszerű egyben. Azonnal látszik, hogy nem mindennapi helyen járunk.
A rejtély megfejtése ott van a pince nevében. A háború alatt itt, férje szőlőbirtokán lakott minden idők egyik legnépszerűbb magyar színésznője, Tolnay Klári. A helyiek akkor nevezték el az épületet Tolnay-villának, és legújabb tulajdonosa megtartotta a nevet. Philipp Oser Svájcból érkezett, és a bor a mániája. Eredeti szakmája közgazdász-informatikus. Egy svájci központú informatikai és üzleti tanácsadó vállalkozás tulajdonosa, amelynek az Egyesült Államokban, Csehországban, Ausztriában, sőt Indiában is vannak leányvállalatai. A bor iránti szenvedélye egyidős a vállalkozásával. Körbekóstolta az egész világot, és szenvedélyesen gyűjti is a legjobb borokat Franciaországtól Ausztráliáig. Aztán egyszer csak úgy döntött, megpróbálkozik a saját borral is, nem máshol, mint a Badacsonyi borvidéken.
Philipp 1998-ban járt először Magyarországon, öt év múlva készítette el első borát. A Villa Tolnay szerelem volt az első látásra. Több mint egy évig kellett várnia, hogy megvehesse előző, német tulajdonosától. Előtte hónapokig utazgatott errefelé, és elkápráztatta a terroir. Annak ellenére is, hogy akkoriban még nem voltak igazán kifinomultak az itteni borok. Úgy látja, az elmúlt tíz évben rengeteget fejlődtek a régió borai, ma már vannak igazán jók közöttük, a vulkanikus badacsonyi potenciált is sokkal jobban megjelenítik. Meggyőződése, hogy ez Magyarország legjobb fehérboros vidéke. Korábban egyébként szinte csak vörösbort ivott, de amikor elkezdett itt bort készíteni, megváltoztak a szokásai. Ma már kétharmad részben fehéret fogyaszt. A borászkodást autodidakta módon tanulta, ahogy életében minden mást is. Sokáig borászt sem alkalmazott, aztán összetalálkozott Nagy Lászlóval, aki 2008-ban csatlakozott a birtok építéséhez.
Számukra a jó borban a terroir jellegzetességei az elsődlegesek, hogy érezni lehessen, honnan való. Kóstolóikon igyekeznek megmutatni a fontos részleteket, például az évjáratok közti különbségeket. Hogy mit jelent egy 2010-es év dupla csapadékkal, szép savakkal a kicsit gyümölcsösebb tételeknél, vagy egy meleg évjárat, amely hamarabb érik, gyorsabban növekszik és válik kerekké. Vagy hogy milyen egy bor fiatalon, és hat-nyolc éves korában. A friss borok divatja miatt ez nem mindig megy könnyen, de igyekeznek megértetni a fogyasztókkal és a kereskedőkkel is, hogy az ő boraikat érdemes érni hagyni, és két-három évesen fogyasztani.
Philipp annyi időt tölt a birtokon, amennyit csak tud. Svájci cége operatív irányítását már nem ő végzi, a hosszú távú stratégia és a pénzügyek tartoznak hozzá. Idén az év első öt hónapjából hármat volt itt, a szüreti időszak hónapjai is a Csobáncon telnek. Intenzíven részt vesz a borászat életében. De az itt töltött idő nemcsak a munkáé, hanem a feltöltődésé is, és lehetőséget ad arra, hogy kicsit kívülről is lássa a dolgait. Kiül a teraszra egy pohár borral, és azt érzi, itt otthon van.
Philipp Oser: „Én jobban szeretem a fajtaborokat a házasításoknál, például a nebbiolót, a kékfrankost vagy a pinot noirt. A fajtaborok őszinték. Szinte lehetetlen bármit is takargatni egy fajtaborban. A szőlő üzenete tiszta és határozott, ahogy a terroiré is. Egy cuvée-t mindig meg lehet úgy csinálni, hogy elbűvölje az embert, de kiemelkedő fajtabort csak kézi munkával és – a szőlőben és a pincében is– megfelelő szakértelemmel lehet létrehozni. Azt hiszem, a pinot noir a legőszintébb vörösbor fajta. Terroir, gyümölcsösség, savak, lecsengés – ezek mind egy pinot-ban tapasztalhatók meg legjobban. Még néhány kékfrankos tudja ezt, de nem a régimódi kékfrankosra gondolok. Meg kell kóstolni Moric Alte Rebent Roland Velichtől Ausztriában, Burgenlandban, és kiderül, miről beszélek. Az ő kékfrankosa olyan kifinomult és szép, mint egy pinot.
Ajánlom a Facebookon