Csobánci világkóstoló

Villa Tolnay Borrezidencia, Gyulakeszi


2016. 04. 10.


„A pincéim minden bora értékes számomra. Az értéket nemcsak az ár, hanem az üveg tartalma is kifejezheti. Mindkét feltételnek megfelel például egy 1959-es Mouton Rothschild. Azon szerencsések közé tartozom, akik már több üveggel is kóstolhattak ebből az évjáratból. Ha valaki vakon kóstolja, azt mondaná, nem több tíz-tizenöt évesnél. Friss, szép savai vannak, és mélyvörös a színe. Inkább tűnik modern bordeaux-inak, mint óbornak. Hihetetlen!” (Philipp Oser)

Ha Káptalantóti híres-nevezetes piacától, a Liliomkerttől elindulunk Tapolca felé, a Csobánc oldalában, a szőlők között hamarosan feltűnik egy különös épület. Pince, fölötte a környéken megszokotthoz képest méretes ház. Stílusa sem a megszokott; a pinceajtó fölött csinos, üvegezett veranda. Nagyvonalú és meseszerű egyben. Azonnal látszik, hogy nem mindennapi helyen járunk.

MZS_2414

A kiindulópont – a Csobánc

A rejtély megfejtése ott van a pince nevében. A háború alatt itt, férje szőlőbirtokán lakott minden idők egyik legnépszerűbb magyar színésznője, Tolnay Klári. A helyiek akkor nevezték el az épületet Tolnay-villának, és legújabb tulajdonosa megtartotta a nevet. Philipp Oser Svájcból érkezett, és a bor a mániája. Eredeti szakmája közgazdász-informatikus. Egy svájci központú informatikai és üzleti tanácsadó vállalkozás tulajdonosa, amelynek az Egyesült Államokban, Csehországban, Ausztriában, sőt Indiában is vannak leányvállalatai. A bor iránti szenvedélye egyidős a vállalkozásával. Körbekóstolta az egész világot, és szenvedélyesen gyűjti is a legjobb borokat Franciaországtól Ausztráliáig. Aztán egyszer csak úgy döntött, megpróbálkozik a saját borral is, nem máshol, mint a Badacsonyi borvidéken.

MZS_2485

A gyűjtemény pár darabja a pincében

Philipp 1998-ban járt először Magyarországon, öt év múlva készítette el első borát. A Villa Tolnay szerelem volt az első látásra. Több mint egy évig kellett várnia, hogy megvehesse előző, német tulajdonosától. Előtte hónapokig utazgatott errefelé, és elkápráztatta a terroir. Annak ellenére is, hogy akkoriban még nem voltak igazán kifinomultak az itteni borok. Úgy látja, az elmúlt tíz évben rengeteget fejlődtek a régió borai, ma már vannak igazán jók közöttük, a vulkanikus badacsonyi potenciált is sokkal jobban megjelenítik. Meggyőződése, hogy ez Magyarország legjobb fehérboros vidéke. Korábban egyébként szinte csak vörösbort ivott, de amikor elkezdett itt bort készíteni, megváltoztak a szokásai. Ma már kétharmad részben fehéret fogyaszt. A borászkodást autodidakta módon tanulta, ahogy életében minden mást is. Sokáig borászt sem alkalmazott, aztán összetalálkozott Nagy Lászlóval, aki 2008-ban csatlakozott a birtok építéséhez.

MZS_2451

Philipp és Laci

Számukra a jó borban a terroir jellegzetességei az elsődlegesek, hogy érezni lehessen, honnan való.  Kóstolóikon igyekeznek megmutatni a fontos részleteket, például az évjáratok közti különbségeket. Hogy mit jelent egy 2010-es év dupla csapadékkal, szép savakkal a kicsit gyümölcsösebb tételeknél, vagy egy meleg évjárat, amely hamarabb érik, gyorsabban növekszik és válik kerekké. Vagy hogy milyen egy bor fiatalon, és hat-nyolc éves korában. A friss borok divatja miatt ez nem mindig megy könnyen, de igyekeznek megértetni a fogyasztókkal és a kereskedőkkel is, hogy az ő boraikat érdemes érni hagyni, és két-három évesen fogyasztani.

Philipp annyi időt tölt a birtokon, amennyit csak tud. Svájci cége operatív irányítását már nem ő végzi, a hosszú távú stratégia és a pénzügyek tartoznak hozzá. Idén az év első öt hónapjából hármat volt itt, a szüreti időszak hónapjai is a Csobáncon telnek. Intenzíven részt vesz a borászat életében. De az itt töltött idő nemcsak a munkáé, hanem a feltöltődésé is, és lehetőséget ad arra, hogy kicsit kívülről is lássa a dolgait. Kiül a teraszra egy pohár borral, és azt érzi, itt otthon van.

Philipp Oser: „Elég későn szerettem meg a bort. Huszonöt éves koromban érintett meg a kultúrája, épp mielőtt létrehoztam a svájci cégemet. Rengeteget dolgoztam, lusta voltam főzni, majdnem minden este étterembe mentem. Összebarátkoztam egy étteremtulajdonossal, ő mutatta meg nekem a különböző fajtákat. Sajnos nagyon magas szintű volt az első találkozás: Mouton Rothschild, Margaux, Latour, Palmer és Haut Brion. Különleges borlapja volt a helynek, és nevetséges árai. 100 svájci frankért ihattam ezeknek a boroknak a régi évjáratait, olcsóbban, mintha boltban vettem volna meg. Mivel innen indítottam, a francia borok mellett nem volt könnyű mást is megszeretni. De Bordeaux után jött Toszkána, Ausztrália, az Egyesült Államok, Ausztria, Németország. Hihetetlen volt a változatosságuk. Ugyanaz a fajta, másik ország, teljesen más zamatok.”
Nagy László: „2013-ban telepítettünk három és fél hektár cabernet sauvignont, cabernet franc-t és merlot-t a Villa előtti területen, és nagyon szeretnék több hektár olaszrizlinget újratelepíteni a Csobáncon. A mi vidékünkön az olaszrizling a legerősebb, ez a nagy kedvenc, és komoly sikereink is vannak vele. Amit most elsőre ajánlanék kóstolni, az az „Olaszrizling 2012”, a „Rajnai Rizling 2012” és a „Névtelen Cuvée 2009”, ami cabernet sauvignon és merlot házasítása.”

Philipp Oser: „Én jobban szeretem a fajtaborokat a házasításoknál, például a nebbiolót, a kékfrankost vagy a pinot noirt. A fajtaborok őszinték. Szinte lehetetlen bármit is takargatni egy fajtaborban. A szőlő üzenete tiszta és határozott, ahogy a terroiré is. Egy cuvée-t mindig meg lehet úgy csinálni, hogy elbűvölje az embert, de kiemelkedő fajtabort csak kézi munkával és – a szőlőben és a pincében is– megfelelő szakértelemmel lehet létrehozni. Azt hiszem, a pinot noir a legőszintébb vörösbor fajta. Terroir, gyümölcsösség, savak, lecsengés – ezek mind egy pinot-ban tapasztalhatók meg legjobban. Még néhány kékfrankos tudja ezt, de nem a régimódi kékfrankosra gondolok. Meg kell kóstolni Moric Alte Rebent Roland Velichtől Ausztriában, Burgenlandban, és kiderül, miről beszélek. Az ő kékfrankosa olyan kifinomult és szép, mint egy pinot.
Nagy László: „Arra vagyok a legbüszkébb, hogy rengeteg szőlőt újratelepítettünk, és nagy területeteket ismét művelés alá tudtunk vonni. Nekem ez a legfontosabb, hogy meg tudjuk őrizni az itteni hagyományos értékeket, hogy a Csobánc szőlőhegy marad, és újra ültetvényekkel lesz tele.”

Ajánlom a Facebookon