Szüret Pálffyékkal

Nem statisztikák és összesítések jönnek, abból találunk eleget máshol, inkább az idei szüret utolsó napjának hangulata Pálffy Gyula, köveskáli borász kommentárjaival az idei évjáratról. Amit elöljáróban így foglalhatunk össze: bizakodásra okot adó minőség, és a természeti csapások (fagy, jég és kártevők) miatt idén kimaradó borok.

A szüret legvégére a cabernet sauvignon maradt, Balatoncsicsón. Odafelé tartva muszáj megállni Szentantalfa határában, és visszanézni a falura.

A Pálffy Pince a közepes méretű borászatok közé tarozik. Évről-évre fejlődik és növekszik kicsit, de csak abból, amennyit a bevételeiből vissza tud forgatni, és időről-időre pályázati forrásokból. Családi vállalkozás, amit Gyula irányít. Felesége a vendéglátásért felel, fiai, Attila és Gyula pedig mindenben segítenek, és egyre nagyobb a részük abban, hogy milyenek lesznek a Pálffy-borok.

Ahogy Balatoncsicsón rákanyarodunk a szőlőhegyre vezető útra, a faluból kiérve ez a látvány fogad. Alattunk Szentantalfa, mögötte a Balaton.

A szüret utolsó napján már pontosan tudjuk, hogy mennyi, és milyen minőségű szőlő termett idén. Ez azért különösen fontos, mert lényegében a szőlő minősége dönti el, milyen lesz egy évjárat. A borásznak „csak” az a dolga, hogy a borkészítés során ne rontsa el az alapanyagot, vagy ha úgy tetszik, a legjobbat hozza ki belőle.

Itt, a csicsói szőlőhegyen kifogástalan a cabernet sauvigon minősége – ezen az ültetvényen idén minden úgy alakult, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

A legtöbb gazda már hetekkel ezelőtt leszedett mindent, bár egyes fajták még nem értek be teljesen, mert nem akart kockáztatni – hiszen ha beüt az esős, hűvös idő, akkor nem nő tovább a szőlő cukortartalma, és elkezd rohadni, szóval duplán rosszul jár.

Fentről, onnan, ahol a szőlőültetvény találkozik az erdővel, ezt látja a szüretelő, ha a sor végén megpihen kicsit.

Aki prémium bort akar készíteni, az kénytelen fennhagyni a szőlőt, amíg tökéletesen be nem érik, hiszen ha alacsony cukorfokkal leszedi, akkor hiába volt az egész éves megkülönböztetett figyelem: a metszés, hajtásválogatás, lombritkítás és fürtválogatás, vagyis az ideális terhelés beállítása (más néven terméskorlátozás), hogy a szőlő a maximális minőséget hozza ki magából.

A teliszedett ládák türelmesen várnak a sorukra. Megérte kitolni a szüret időpontját, az elmúlt hetek szép napsütésében gyönyörűen beérett a szóló, és a szemek egészségesek maradtak.

Idén Pálffyéknak – ahogy több más északi parti termelőnek is – sokkal kevesebb szőlője termett, mint amire számítottak. Az első csapás a tavaszi fagy volt, aztán jött a nyári jégverés, majd ősszel egy eddig Magyarországon nem jellemző kártevő, végül a seregélyek.

seregélyek viszik a szőlőt – Pálffy Gyula fotója

Pálffy Gyula a sorok között. A szőlőt már leszedték, de a ládákat még be kell hordani a pincéhez, aztán jön a feldolgozás.

A júliusi jégverést a legtöbben megúszták az északi parton, de akinek az ültetvényei ott fekszenek, ahol a vihar elvonult, annak a teljes termése elpusztult. Pálffyéknál a Mezőmáli dűlő szőlője szenvedett komolyabb károkat, a sorok nyugati oldala, amerről a jég lecsapott, 90 %-ban megsemmisült. Ezen a területen pinot noirt, olaszrizlinget és traminit termelnek.

A dobozos Toyotával még háromszor kell fordulni, hogy az összes, itt leszedett szőlő eljusson a Fekete-hegyi pincéhez.

Aztán a szüret előtt egyes fajtákon megjelent a pöttyös szárnyú muslica (borbogár, ecetbogár). Ez megszúrja a már édes szőlőszemet, és beleteszi a petéjét. Ilyenkor, érési időszakban már nem lehet permetezéssel védekezni, annyit tehetnek, hogy szüretkor kicsipegetik a fertőzött részeket a fürtből. Ez persze nagyon meghosszabbítja a munkát, és jócskán csökken a betakarított mennyiség is.

A pincénél csatlakoznak a fiúk, az ifjabb Gyula és Attila is. Eszközök elmosva, hordó kitakarítva, kezdődhet a feldolgozás.

Végül aztán Mezőmálon a seregélyek is komoly pusztítást végeztek. Hiába riasztották őket ágyúval, egyszerűen áttelepedtek az ültetvény másik részére. 10 hektárról egyszerre nem lehet elűzni őket, folyamatos macska-egér harcot vívtak velük és. A megoldás egyedül a hálózás lehet, és bár nagyon költséges beruházás, jövőre mindenképp megvalósítják.

A szőlő először a bogyózóba kerül, ahol a szőlőszemeket megszabadítják a kacstól. Mivel most vörösbor készül, a préselés kimarad, a szőlő innen rögtön hordóba kerül, ahol héjával együtt ázik egy darabig.

A prémium kategóriában nagyon nagy a kiesés. A tavaly bevezetett és sikeres Mál olaszrizling dűlőválogatás idén nem készülhet el, a jégverés után megmaradt olaszrizling szőlő az alapborba kerül. A syrah mind odaveszett, és a pinot noirból sem készülhet idén vörösbor – ami megmaradt belőle, azt pezsgő alapborként tudják használni. Ez összességében legalább 10 millió forintnyi kiesést jelent.

Százéves pinceajtó, és legkorszerűbb, hűthető acéltartályok és prés a Fekete-hegyi pincében.

Gyula azt mondja, hogy aki ezzel nem tud együtt élni, az ne foglalkozzon borkészítéssel. Ehhez minimum megszállottnak kell lenni, a jó dolgok, a sikerek lendítik őket tovább. A Fekete-hegyi szőlőnek kiváló a minősége, szóval lesznek prémiumválogatások is, és az idén több vásárolt szőlőből készítenek alap és középborokat, amivel kompenzálni tudják a kiesés egy részét. Közben pályázati forrásból új területeket is vásároltak a Fekete-hegy felső részén, tavasszal kezdik a telepítést, a jövő évi szüretből pedig új prémiumtermékek bevezetését tervezik. De ne szaladjunk ennyire előre – először lássuk az idei újborokat, amik már novemberben kóstolhatók Pálffyéknál, és a többi északi parti pincében is.

És búcsúzóul: kilátás Pálffyék pincéjétől, a Fekete-hegyről