Egyirányú utca a boldogságba

Kaal Villa Szőlőbirtok és Borház, Mindszentkálla


, , ,
2016. 04. 05.


„Mi itt értéket hozunk létre, és ezt a lehető legjobb tudásunk szerint kell csinálni. Nem tudok és nem is akarok ebből a pörgésből kiszállni. Az embert hajtja valami, hogy tovább és tovább fejlesszen.” (Timár Csaba)

Ha valaki a kétezres években a semmiből épít borászatot a Balaton-felvidéken, nehezen talál jobbat a Kaal Villa helyénél. A Káli-medence nyugati csücskében, Mindszentkálla és Kékkút között, a Szűcs-hegyen áll az épület. Közel az úthoz, amely Zánka és Tapolca között fut, és amelyen nem véletlenül látni több biciklistát a tavaszi vagy nyári hétvégéken, mint autót. Csak egy ugrásra van Szentbékkálla, Kővágóörs és Köveskál is, természeti szépség, jó étterem, szinte érintetlen évszázados falusi utca annyi van, hogy akár egy hétre is elegendő programot ad. De a legjobb program talán mégis az, ha az ember egy pohár borral kiül a pince előtti teraszra beszélgetni, vagy csak nézni a tájat. Timár Csaba még inni sem kezdett túl korán bort. Igazából nem is nagyon érdekelte.

MZS_4016

Szűcs-hegy, terasz, táj…

Aztán egy munkakapcsolat révén megismerkedett élvonalbeli magyar borászokkal. Egy barátjával egyébként is éppen azon gondolkoztak, hogy közösen belevágnak valamibe a Káli-medencében, és így természetesen a szőlő meg a bor is hamar a képbe került. Mindszentkállán vásároltak egy kivágott szőlőterületet, és új pincét építettek. De hamar kiderült, másképp képzelik a borkészítést, útjaik szétváltak, ő folytatta egyedül. Pedig nem is azért fogott bele, hogy piacra termeljen. De amikor valóban komolyra fordult a dolog, már ő nem akart semmilyen engedményt tenni: soha nem számolta, hogy amit ebbe bele kell fektetnie, az mikorra fog megtérülni pénzügyileg. Nem olyan borászatot akart felépíteni, ahol minden feladatot másokra bíz, hanem olyat, amelyhez a fizikai munka is hozzátartozik. Budapesti vállalkozása mellett a meghosszabbított hétvégéket használja arra, hogy a borászatban mindent elvégezzen. Borászt sem vett fel, úgy gondolta, ez az egész akkor lehet hiteles, hogyha tényleg ő maga csinálja. Persze csak úgy, ha megfelelő szakmai tudással is rendelkezik. A borászatot valóban egyedül viszi, a fejlesztéseket, a gépvásárlásokat is úgy valósította meg, hogy minél kevesebb segítséggel minél több műveletet el tudjon végezni. Sokat tanult a saját kárán, és persze a borásziskolában is, amit közben elvégezett. De a legtöbbet talán azoknak a környékbeli, régi borászcsaládoknak a tagjaitól, akikkel az iskolában találkozott.

MZS_3941

… és hozzá egy pohár bor

2011-ben kezdett el önállóan dolgozni. Akkor vett egy traktort, azóta ő végzi a gépi munkát a szőlőben. Azt mondja, öt hektáron még belefér. De az is tény, hogy amíg az ember nem 100%-osan ezt csinálja, addig vannak kompromisszumok. A szőlő- és a pincemunkában is. Például a szüret utáni hajnalban megy vissza Budapestre dolgozni, pedig akkor még jelen kell lenni, így pár nap alatt többször ingázik, egy-két órás munkákért szalad ide Budapestről, aztán vissza. Az első években a technológia fejlesztése volt a prioritás. Aztán elkészült a terasz, a pincéből is feláldozott egy részt a vendéglátásra. Úgy is lehetett volna, hogy a bontott tégla pincéjébe betesz pár padot, és kész, de nem így akarta. A helynek azt a modernitást kell tükröznie, amit a borai is képviselnek, és ami a címkén is megjelenik. Puritán egyszerűség, de alapos tervezés az utolsó részletekig. Nem csak úgy alakulnak a dolgok. Borban sem, vendéglátásban sem. Letisztult környezetet hozott létre, olyan stílusban, amiben ő is jól érzi magát. Ennek dizájnban, berendezésben és szolgáltatásaiban is azt kell tudnia, mint egy felső kategóriás bisztrónak.

MZS_4056

Koncertterem borokkal

Apróságnak tűnik, de jól kifejezi Csaba mentalitását a hifirendszer, amit abba a pincerészbe telepített, ahol a borokat készíti. Ahogy belép az ember, és megszólal a zene, valóságos koncertteremben érzi magát. Az élmény elképesztően erős hatást vált ki a puritán térben, a hatalmas, csillogó koracél tartályok között.

„Eredetileg ingatlanüzemeltető cégem van, illetve belsőépítészettel és kivitelezéssel foglalkozom. Már műszaki egyetemi hallgatóként elkezdtem vállalkozni. Az édesapámtól megörököltem egy építőipari céget, amiről a család azt gondolta, hogy fel kellene számolni, de én azt mondtam, ha már megvan, akkor inkább próbáljuk meg folytatni. Az édesapámtól szerzett minimális tudással belevágtam, sőt bővítettem a tevékenységi kört. Az első egy-két év a tapasztalatszerzéssel telt, de aztán elkezdett fejlődni a vállalkozás. Tizenöt éve el sem tudtam volna képzelni, hogy Budapesten kívül is lehet élet. Ma már azt nem tudom elképzelni, hogy ne itt éljek borkészítőként. Egy borászatot fejleszteni, nem kis mértékben építési beruházás, ebből a szempontból mindenképpen volt értelme az előző életemnek, az is jó, hogy az ember sok mindent meg tud csinálni a saját kezével.
Ma már elsősorban a szőlő vonz. Ez a táj és benne az ültetvény, a szőlőben átélni a napfelkeltét. Egy jó minőségű szőlőt megtermelni, igazából ez az, ami fontos számomra. Egyszerűen sokkal jobb ezen a csodálatos vidéken dolgozni nap mint nap, mint egy nagyvárosban. Városiként nem becsüljük meg eléggé a vidéki emberek munkáját. Én korábban az voltam, akinek a vidéki emberek munkájából megtelt az asztala, most pedig itt vagyok a másik oldalon. És kemény, mindennapos munka eredményeként valami kézzelfogható és megbecsült dolgot hozok létre. És menet közben sokat tanultam, ami mindenkire ráférne. Az elején belekaptam dolgokba, túl gyorsan akartam haladni. De itt mindennek megvan az ideje, amit ki kell várni. Hiába sürgetjük, attól nem fog sikerülni.”
„A szüret közeledtével egyre gyakrabban kóstolgatjuk a szőlőt, és amikor egy adott ültetvényen a gyümölcs elérte a borkészítési célnak megfelelő érettséget, elkezdjük a szüretet. A szüret kíméletesen, kézi munkával történik. A feldolgozásnál fontos, hogy gyorsan végezzünk, a must vagy cefre mielőbb az erjesztő edényekbe kerüljön. Melegebb napokon a feldolgozás előtt a szőlőt hűtjük is – ez gyakran előfordul korai érésű fajták vagy rozé alapanyag szüretelésekor. A rozékat és a fehérborok nagy részét is koracél tartályokban, szabályozott hőmérsékleten erjesztjük, majd az érlelés során egyes fehérboroknál tölgyfahordókat is használunk. Évente egy-két fehérbort hagyományos módon, fahordóban erjesztünk és érlelünk. A vörösborok készítésénél szintén kombináljuk a hagyományos és a modern technológiákat.”
„A 2011-es olaszrizlingemre vagyok a legbüszkébb, ez volt az első évjáratunk, másrészt 100%-osan tradicionális készítésű bort készítettünk. A lehetőségeink ellenére nem irányított hőmérsékleten erjesztettük, hanem 225 literes fahordókban, aztán érleltük egy jó darabig, nem használtunk semmiféle modern technológiát, amivel egyébként akkor már rendelkeztünk. Olyasmiket próbáltam ki, amiket egy közel százéves borászati könyvben olvastam. Úgy tűnik, hogy bevált. Nagyon komoly elismerést és dicséreteket kaptunk érte. Ott kezdődött a kísérletezés. Ezt a bort 2012-ben is elkészítettük. Aktuális készletünkből a fehérek közül a 2012-es Zenitet ajánlom, amely hordós érleléssel készült. Még nagyjából 300 palackunk van belőle, és úgy gondolom, hogy egy érdekes stílustanulmánya a fajtának. Szőlészeti-borászati szempontból jól mutatja a Káli-medence – ezen belül a mindszentkállai termőterület – adottságait, és ételekhez is kiválóan párosítható. Ha pedig vörös, akkor a 2012-es Franoir Rouge-t ajánlom figyelmükbe, amely 2016 elején kerül palackba. A kékfrankos és pinot noir házasításával igazán kellemes, kiegyensúlyozott bort sikerült készítenünk. A 2015-ösz idei évjárat borai is kezdik már csillogtatni erényeiket, a fehérek és a rozé kiválónak ígérkeznek, úgyhogy mindenképpen érdemes lesz májustól ellátogatni Mindszentkállára, ahol az átépített pincebisztró és borterasz várja a Káli-medencében barangoló borkedvelőket.”
„Elismert badacsonyi borászok rendszeresen hívnak kóstolni, és ők is örömmel jönnek hozzánk. Néhány borunk komolyan tetszik nekik, ami fontos visszajelzés nekem. Arra is büszke vagyok, hogy elismert budapesti éttermekben és szaküzletekben jól fogadták a borainkat, már rögtön az első két évjáratot. És arra is, hogy a családomnak, a szüleimnek, a testvéreimnek is tetszik, amit csinálok, és elfogadják, hogy ennyi áldozatot hozok érte.”
Ajánlom a Facebookon

Hirdetés

Északipart