Lassan és biztosan

Sabar Borház, Káptalantóti


2016. 04. 10.


„A föld közelsége utáni vágy talán a korral jár, de nálam a szőlőbirtok vásárlásánál bizonyára az is szerepet játszott, hogy vidéken nőttem fel. Nehezen találtam már a helyemet a papírmunka monoton világában. Eltávolodtunk a természettől. Klimatizált házban élünk, klimatizált autókba ülünk, még az évszakok váltakozását sem érezzük. Minden steril körülöttünk. Néha azt érzem, szeretnék fázni; szeretném érezni magamon a hideget, a meleget, vagy az arcomon az esőt… Folyton csak hajtunk, hogy nagyobb, szebb és drágább autónk legyen, miközben az olcsóbbnak is ugyanúgy négy kereke van. Itt, a Sabaron találtam meg azt a nyugalmat, amire a szívem mélyén mindig is vágytam. Ezt szeretném átadni azoknak, akik eljönnek hozzánk, és leülnek velünk az öreg diófa alá.” (Ádám Gábor)

Ádám Gábor az Alföldön, Jánoshalmán nőtt fel, ahol nagyszülei szőlőjében mezítláb a szőlősorok között árnyékról árnyékra ugrált, hogy ne égesse talpát a forró homok. Aztán sok évre távol került a szőlőtől. Pécsett végzett közgazdászként, gazdasági vezetőként dolgozott több világcégnél, majd saját könyvelőirodát nyitott. Először csak a bor kezdte el érdekelni: budajenői otthonához közel egy pátyi borklub tagja lett, így sok kóstolóra eljutott. Egyre inkább úgy érezte, hogy vissza kellene térni a természethez. Nemcsak kóstolni, készíteni is érdemes lenne jó borokat. A papírmunka egyébként sem kötötte le már nagyon, így egy harminchektáros Zala megyei erdő után szőlőterületet is vásárolt. A Sabar-hegyen található különleges klímájú és fekvésű szőlő és a présház megvásárlását a Villa Tolnay borásza, Nagy Laci javasolta. Sokan furcsállják, hogy a 217 méter magas Sabart hegynek hívják, de Gábornak alföldi emberként minden hegy, ami nála magasabb. A borházat Nagy Lacival együtt építették fel, de ma már egyedül vezeti. Egyre több időt tölt itt, és úgy tervezi, egyszer végleg itt horgonyoz majd le.

spotligthoz-3036

A háttérben a Sabar egyik nagyobb testvére, a Gulács

Három és fél hektárnyi saját termést szüretelnek, de állandó partnereiktől még négy-öt hektárról vásárolnak is szőlőt. Jelenleg évente 25 ezer palack készül. A cél évi 35-40 ezer palack és ezt a családi méretet nem is akarják túllépni. A birtokon olaszrizling, ottonel muskotály és cabernet franc terem, a szürkebarátot, a rajnai rizlinget, a kékfrankost és a kéknyelűt pedig vásárolják. A Sabar Borház egyre elismertebbé válik országszerte. Büszkék rá, hogy az első Olaszrizling Október eseményen 2012-es olaszrizlingjük bekerült a TOP 5 Olaszrizling közé. Azóta a hazai Olaszrizling kedvelők odafigyelnek a pincészetre.

sabar6-3024

Vendégvárás Sabaron

A mai borház 1937-ben épült pince-présház-lakóháznak. Amikor megvették, hosszú évek óta nem lakták már, így állapota folyamatosan romlott. Gábor nagy szerencsének tartja, hogy azelőtt bukkantak rá, mielőtt az idő helyrehozhatatlan károkat tett volna benne. Idén nyáron a felső, kis présházat alakítják át, hogy a kóstolókat tágasabb, de szintén autentikus környezetben tarthassák, pazar panorámával. A faluban, egy öreg házban vinotékát alakítottak ki, és hamarosan beépítik a tetőteret, hogy a házat vendégfogadásra is alkalmassá tegyék.

A Sabar Borház filozófiája, hogy a helyi értétekre, hagyományokra, a környezet vonzerejére, szépségére és kisugárzására építkezve mutassák meg boraik egyedi ízvilágát. Céljuk nem csupán az, hogy minél többen megvásárolják a pincéjükben készült tételeket, hanem hogy idecsábítsák az embereket, és néhány pohár bor mellett átadhassák azt az életérzést, amit ők kapnak ettől a vidéktől.

„Ha az ember hosszú időn át adminisztratív területen dolgozik, egy idő után nem érzi, hogy megfoghatót alkot, teremt. Amikor szembesültem azzal, hogy több időt töltök a budapesti dugókban, mint a családommal, feltettem magamnak a kérdést: mi a fenét keresek én itt? Le kell lassítanunk és kicsit felülről szemlélve a dolgokat meg kell kérdeznünk magunktól, hogy miért is vagyunk itt... Mindig szerettem a természetet, a földet és a bort. Ugyanakkor sokáig nem éreztem elég bátorságot ahhoz, hogy magam is borkészítésbe fogjak. Ehhez persze anyagiak és megfelelő segítőtársak is kelletek, hiszen kívülálló vagyok ezen a területen. Az út nagyon hosszú, buktatókkal és örömökkel teli. Igyekszem mélyíteni a tudásom, fontosnak tartom, hogy elvégezzek egy borászati képzést is. Jó visszatérni a földhöz. Márai Sándor azt mondta, „ha megöregszem, pincét akarok”. Mindig ezt éreztem én is. Zsigerből jött a vágy, hogy kiüljek a pince elé egy nagy diófa árnyékába, bámuljam a naplementét, és jó emberek társaságában a saját boromat kortyolgassam.” (Ádám Gábor)
Badacsonyi hagyományok szerint egyszerű technológiát alkalmaznak, a szőlőben kézi művelést, a borkészítésben pedig a lehető legkevesebb beavatkozást. A szőlőt kíméletesen préselik, majd a mustot acéltartályba töltik. Néhány nap múlva kerül hordókba, ahol végbemegy az erjedés. Jellemzően 500 literes magyar és osztrák hordókkal dolgoznak. A borok egy része magyar Ézsiás- és Trust-hordókba kerül, másik része pedig osztrák Stockingerekbe. A különböző hordókkal különböző ízvilágot érnek el. A magyar tölgyfahordókban karakteresebb borok születnek, az osztrákban kifinomultabbak. Arra törekszenek, hogy a fa hatása csak nagyon finoman jelenjen meg borokban, tovább gazdagítva és nem elnyomva a bor gyümölcsösségét.
Egyik kedvencük a száraz ottonel muskotály. Legnagyobb sikereiket pedig olaszrizlingjeikkel érték el, a szakma és a közönség körében is. A pince viszonylag fiatal, a borok évről-évre gyorsan elfogynak, így csak korlátozottan vannak korábbi évjárataik. Előfordult, hogy észre sem vették, hogy egy tétel teljesen elfogyott és egy étteremtől kellett visszavásárolniuk néhány palackkal, hogy megvizsgálhassák, hogyan fejlődött az adott bor. Aki tehát régebbi Sabar bort szeretne kóstolni, jobban jár, ha magának tesz el. Az elmúlt években palackozott rizlingjeik fejlődése azt bizonyítja, hogy érdemes türelmesnek lenni és csak egy-két év múlva kibontani. Így ki-ki megbizonyosodhat az érési potenciáljukról.
„Egy régi, pusztuló épületből teremtettünk ide egy korszerű, de családias pincét. Azt vallom, az a dolgunk, hogy megőrizzük a ránk hagyott örökséget: ahogy az épületeket, úgy a szőlőt is. És büszke vagyok a borainkra. Annak ellenére, hogy 2010-ben tartottuk az első szüretünket, mára sokan ismernek minket. Nagyszerű budapesti éttermekben és borbárokban is jelen vagyunk borainkkal. Büszke vagyok arra, amikor valaki a mi rizlingünk hatására szereti meg a fajtát – és a visszajelzések szerint ez gyakran megesik. Számos borkedvelő már a kezdetekkor nagy bizalmat szavazott az akkor induló pince borainak és azóta is törzsvevőnek számítanak. Visszajelzéseikből kiderül, hogy a náluk még meglévő ʾ11-es, ʾ12-es olaszrizling tételeink kirobbanó formában vannak és még mindig fejlődnek.” (Ádám Gábor)

Ajánlom a Facebookon