Mindenütt jó, de…

„Beszélhetünk vendéglátóiparról és vendéglátásról. A kettő között óriási a különbség. Mi az utóbbit képviseljük, ezért nem emeljük tovább szobáink számát. Csak így alakulhat ki személyes kapcsolat a vendégekkel, így érezhetik azt, hogy hozzánk hazaérkeznek. Azt adjuk számukra, amit mi szeretnénk kapni, ha elmegyünk valahova: gondoskodást, kedvességet, nyugalmat és odafigyelést.” (Döbröntei Csaba)

A valaha ruhakészítéssel foglalkozó Döbröntei házaspár először nemet mondott, amikor a köveskáli fogadó tulajdonosa felkérte őket a Káli Art Inn panzió és étterem vezetésére. A gyerekeket nem akarták Budapesten hagyni. Mikor másodszor is szembe találták magukat a lehetőséggel, már elgondolkodtak. A gyerekek mögé többé nem bújhattak, a legkisebb is egyetemre járt. De akkor jöttek a vendéglátós ismerősök, akik mind azzal riogatták őket, hogy mivel nincs tapasztalatuk, a szakma kiskanállal megeszi őket reggelire. Végül mégis igent mondtak. A döntést az segítette, hogy a tulajdonos – minden más elvárás nélkül – csupán annyit kért tőlük, hogy csináljanak mindent úgy, ahogy otthon.

Így esett, hogy a klasszikus felállással szemben, miszerint a gyermek repül ki a családi fészekből, Döbrönteiéknél a szülők léptek ki a nagybetűs életbe. A Káli-medencét jól ismerték és szerették már akkor is, de vendéglátói tapasztalatuk csak annyi volt, hogy az ő budapesti lakásuk volt egykor a baráti kör fix bázisa. Tőlük indultak és hozzájuk érkeztek vissza a bulikból az éhes barátok, ők ugyanis – mivel korán jöttek a gyerekek, nem tudtak bulizni járni. Ezeken az alkalmakon aztán mindig kitettek magukért.

A ház, amelynek vezetését átvették, komoly múltra tekint vissza. A káli-medencei borok már a 17-18. században európai hírnévre tettek szert, egészen Bécsig szállították, és a királyok borának nevezték nyugaton. Kialakult egy komoly borkereskedő réteg, ők voltak a cenzárok. Valószínűleg ők építették a Káli Art Inn épületét és a környéken található hasonló házakat is. Később a Birkás család ifjú tagjai kapták meg nászajándékba az épületet egy malommal, de aztán lányaik kiházasítása miatt kénytelenek voltak túladni a nagy értékű vagyonon. Ennek a Birkás családnak a leszármazottja egyébként Birkás Balázs, aki fordulatos életút után visszaköltözött Szentbékkállára, a régi családi birtokra, tíz hektáron gazdálkodik, tönkölybúzát termeszt, és pirított bio mandulát, zöldségeket kínál a káptalantóti piacon. Birkáséktól az épület egy kisbirtokos család tulajdonába került. De volt itt tiszti kaszinó is, a mai étteremben pedig gyógyszertár működött. A háború után zsellércsaládokat telepítettek ide, és tizenöt évvel ezelőtt az ő leszármazottaiktól vette meg előző tulajdonosa. Különleges dolgot álmodott ide. Jól ismerte Provance-ot, Toscanát, sok helyen megfordult, és kitalálta, hogy itt, a magyar Provance-ban francia mintára létrehoz egy festőiskolát. Felújította a romjaiban is gyönyörű épületet, így született meg a Káli Art Inn.

Aztán kiderült, hogy az emberek a szabadidejükben inkább csak pihenni akarnak. Egyéni vendégekkel is megtelt a szálloda, így a szervezett művészeti kurzusok elmaradtak. A jelenlegi tulajdonosokhoz, akik korábban törzsvendégek voltak itt, kilenc évvel ezelőtt került az épület. Ők kérte fel Ildikóékat, hogy vezessék ezt a különleges helyet. Közösen újították fel a szállodát, ami évről évre tovább szépül munkájuk nyomán. Minden egyes nap újabb öröm számukra, hogy az ide érkező feszült, fáradt vendégek boldogan és feltöltődve indulnak haza. A főépületben a szobák mellett két lakosztály is található. Hangulatos, 19. század eleji bútorok és festmények teszik autentikussá. A freskókat meghagyták eredeti szépségükben, hisz mindketten tisztelik a hagyományokat és rajonganak a művészetekért. A kétszáz éves épület tetőterében „panoráma loftot” alakították ki.

Csaba nővérének és férjének tervei alapján pedig apartmanházakat építettek az udvaron, a korábbi mandulásban. Itt a bútorok mind kézimunkák, sok fa és kötött ágytakarók teszik otthonossá a szobákat. Minden apartmanhoz tartozik egy kis terasz, és csak néhány lépés a bio tó, ahol úszkálhatnak is a vendégek. A Káli Art Inn éttermében nincs állandó étlap, minden nap egyetlen, négy fogásból álló menüsort lehet végigkóstolni. Minden friss, helyi alapanyagokból készül, a kertben termelt fűszerekkel ízesítve. Az egyetlen kivétel a húsleves, ennek elkészítéséhez már a tálalás előtti napon nekilátnak, ugyanis 15-16 órát fő. Az igényesség és gondoskodás minden fogásban megjelenik.

A beszállítóikkal az ő ízlésvilágukra formálják a nekik készített termékeiket. Nem egyszerűen felhívják a sajtosokat, hogy miből mennyi kell, hanem rendszeresen járnak hozzájuk, együtt ötletelnek, kísérleteznek, hogy minden a legtökéletesebb legyen. Vagy közösen tervezik meg a zöldségtermelővel, hogy a következő évben mennyi mángoldra vagy friss salátára lesz szükség.

Az étteremben betűző reggeli napfény, a friss kávé illata, a kertben szedett virágokból készített csokor egy másik világba repítik az embert. A régi bútorok, az ezüst étkészlet, az ón kancsók, a Zsolnay porcelán és a halk sanzonok lágy dallamai kiragadják vendéget a hétköznapokból. Nem véletlen, hogy a Sunday Times 2010-ben a világ legjobb száz szállodája közé választotta a Káli Artot.