Egy édesszájú badacsonyi
Istvándy Pincészet, Káptalantóti
„Legfontosabb fajtánk a kéknyelű. Az elsők között kezdtük el termelni, éppen akkor, amikor új pályára állítottuk a pincét. Más szemléletet igényel, keveset terem, exkluzív ital készül belőle. A bor különlegessége a savak sokrétűségében van. Ez a fajta évek múltán is frissen megmarad, impulzív aromabomba, és mindig újabb arcát ismerheti meg az ember borkészítőként is.” (Istvándy Gergely)
Az Istvándy család generációk óta bortermeléssel foglalkozik. A legfiatalabbak közé tartozó Gergelynek is már kiskorától fogva hétvégi családi program volt a szőlő- és pince körüli munka. A nagymamáék pincéjénél, a Tóti-hegyen, ami a mostani birtok központja. Később a keszthelyi agráregyetemen csatlakozott egy borklubhoz, ahol Légli Ottó reduktív borai olyan új élményt jelentettek számára, hogy komolyan elkezdett érdekelődni a borászkodás iránt. Ez pedig lökést adott a kis családi borászatnak is: új szemléletű, tudatos építkezés kezdődött.
Pár évvel Gergely után unokaöccse is beszállt a családi vállalkozásba, mangalicatenyésztéssel és -feldolgozással kezdett foglalkozni. Húga pedig – akinek fánkkészítési tudományát még a nagymama is elismerte – a vendéglátást választotta. Így alakult ki az Istvándy-modell: a családi birtok összes lehetőségét kihasználva a bor mellett többféle élményt kínálnak.
Istvándyéknak van terük. A pincéjük valódi birtok, van körülötte negyven hektár földjük. Erdő, legelő, ahol a szürke marhák legelnek, mellette a hegyen a nagyszülői szőlőbirtok a borházzal, az egész egy szerves egység. A programjaik is erre épülnek. A borkóstoló mellett a visszatérő vendégeket egy kabrió Barkasszal elviszik birtoklátogatásra, már magának az utazásnak is nagyon jó a hangulata. Vagy gyalog felmennek a hegytetőre, visznek piknikkosarat, pogácsát, bort, nézik a kilátást, és jól érzik magukat.
A saját kezük munkájával átalakított nagyszülői ház nem egyszerűen üzlet. Olyan, mintha az otthonukban fogadnák a vendégeket, hiszen a régi családi házat nyitották meg a látogatók előtt. Édesapjával együtt mindnyájan ott vannak, és mindenki hozzátesz valamit az élményhez, amelynek talán legfontosabb része a személyesség. Szeretnék, ha ez nem veszne el, mint egy munkahelyen. Ezért találták ki a család asztalát is. Ezen az asztalon mindig ott a foglalt tábla, ide bármikor leülhetnek, ha jönnek az unokatestvérek vagy az unokák a nagymamával. Vagy csak az édesapja a napi munka után, hogy megmaradjon az öröm is, a kikapcsolódás, amit a hegy mindig adott.
A birtok mellett Gergely létrehozott egy borműhelyt Badacsony közepén, a Bonvino Hotel fölötti pincében. Lényege: készítsd el a saját borod. Vannak régi borászati eszközeik, szivattyú, mérőhenger, dugózó és hordókban a különböző borok. Mindenki kap egy üres üveget, négy bort végigkóstol, megcsapolja, beletölti az üvegbe, és kész – így megcsinálhatja a maga ízlése szerinti saját cuvée-jét, persze Istvándy-módra.
„Amikor a pincészet szlogenjét – »palackba zárt elegancia« – kitaláltuk, nagyapával leírattam egy darab papírra. Szerettem volna, ha az ő kézírásával kerül fel a címkékre. Papa beteg volt már, nehezére esett az írás, ez meg is látszik rajta. Remegett a keze, betűket is kihagyott, de leírta háromszor, és abból sikerült összehozni. Aztán sajnos rövid időn belül kórházba is került. Ez az utolsó emlékünk tőle. Az üzenete itt maradt a palackokon.”
Ajánlom a Facebookon