Tényleg klassz, és itt van a parton

Hétvégére egyedül maradtam a Balatonnál, de mielőtt még megbénított volna az önsajnálat, elszaladtam a balatonalmádi könyvtárba (szombat este 8-ig nyitva!), beiratkoztam (1000 Ft/év!), és válogatás közben a kihelyezett kulturális szóróanyagokat nézegettem. Ha nem is a Klassz a partonról, de Érdi Tamás nevéről beugrott, hogy nyár elején olvastam erről a klasszikus zenei koncertsorozatról. Az esélytelenek nyugalmával lapoztam át a programfüzetet – nem hittem, hogy aznap estére találok valamit a közelben – de aztán megláttam, hogy az egyetlen szombati koncert pont Almádiban lesz. Sőt, kiderült, hogy zongora-cselló… (köszönöm, Istenem, hogy nem egy csembalókoncerttel tetted próbára az elkötelezettségemet.)

Eltelik öt perc ideges keresgélés a műsorfüzetben majd a neten, mire rájövök, hogy nem tudok előre jegyet foglalni, mivel a programok ingyenesek. Negyed 8 van, jó lenne legalább tizenöt perccel a kezdés előtt odaérni, fogalmam sincs, mekkora a vörösberényi katolikus templom és hogy mennyi emberre számítsak. Végül is majdnem 8 óra van, mikor kiszállok a kocsiból. A bejáratnál ülő idősebb hölgy kedvesen biztat, hogy nyugodtan fényképezzek, „Mi nem vagyunk olyan szigorúak.” Az elmúlt években ráálltam arra, hogy hideg időben klasszikus zenét hallgatok, tavasztól pedig főként könnyedebbeket, ilyenkor pop és slágerek minden mennyiségben. Azt hiszem, akkor van a váltás, amikor már leengedett ablakkal lehet autózni. Szóval egy kicsit furán éreztem magam, vittem is egy pulcsit, hátha a templomban hideg lesz, de hiába, odabent is ugyanolyan meleg nyáreste volt.

A Klassz a parton koncertsorozat a Cimbora alapítvány sok évtizedes munkájának köszönhető kulturális közegből nőtt ki. Ahogy É. Szabó Márta, az alapítvány kuratóriumának elnöke (és az 1973-ban indult Cimbora műsor megalkotója) a koncert előtt elmesélte, a tavaly indult rendezvény óriási sikere miatt idén megduplázták a programok számát. A közönség és a zenészek egyöntetű lelkesedése a szombat esti fellépésen is tisztán látszott.

Hamar kiderült, hogy a hallgatóság jobbára helyi nyugdíjasokból és nem itt nyaraló rendszeres koncertlátogatókból áll, de ez – még úgy is, hogy ingyenes a program – nagy eredménynek számít a hazai komolyzenei életben. (A közönségszervezés másik nagy problémáját, a fiatalok mozgósítását sajnos még nem sikerült megoldani, korombelieket alig lehetett látni.)

Régóta foglalkoztat, hogy mi történik olyankor egy klasszikus zenei koncerten, amikor a közönség soraiban csupa olyan laikus zeneszerető ember ül, mint én, akik nem tudják biztosan, hogy a hirtelen beálló csend vajon tételek közti szünet-e, vagy a darab vége. A vörösberényi Szent Ignác katolikus templomban erre is fény derült! Pedig Vékes Erzsébet (zongora) és Oncay László (cselló) igazán barátságos műsort állítottak össze, nem terhelték kortárs témákkal a hallgatóságot. Mégis megtörtént a baj, ha jól emlékszem a Brahms szonáta középső tételét jutalmazta a lelkes közönség tapssal, egy 10 éves forma kislány vezényletével, de a zenészek ezt is ugyanolyan természetességgel kezelték, mint azt, amikor egy darabbal később, a Fauré Elégia után az előbbi bakitól megszeppent emberek nem mertek belekezdeni a tapsba.

A kamarakoncert Erik Satie egyik Gymnopédie-jével ért véget, aminek ismerős dallamát az egybegyűltek elégedett bólogatással kísérték. A szombat este tanulsága, hogy a klasszikus zene kánikulában, a Balaton parton is fogyasztható, főleg, ha a zenészek jól mérik fel a közönség igényeit.

Augusztus 7-ig minden este rendeznek Klassz a parton koncertet egy-egy északi parti településen. A teljes program itt található. Külön ajánljuk Várhegyi Éva és a Quartett Escualo tangóestjét, ahol Astor Piazzola műveket hallgathattok. Két időpontban is lesz előadás: július 28-án a gyenesdiási Játékstrandon és július 29-én, pénteken Paloznak Fő terén, mindkét koncert este 8 kor kezdődik. Augusztus 7-én, vasárnap este 8-kor Balatonfüreden, a Gyógy téren Érdi Tamás és az Anima Musicae Kamarazenekar előadása zárja a fesztivált.