Illatos, lila kincs – a tihanyi levendula világhódító története

Tehetséges ornitológusként indult pályafutása Hermann Ottó mellett, gyakornoki fizetéséből fedezte egyetemi tanulmányait. Tihanyban levendulát nemesített, Kaposváron gyárat alapított, nagyrészt nekik köszönhető, hogy a magyar illóolajiparból a két háború között fontos nemzetgazdasági ágazat lett. Bittera Gyula, a magyar levendulaipar megálmodója 50 éve hunyt el.

Bittera Gyula már a 1920-as évek elején felismerte az illóolaj növények hazai termesztésének és feldolgozásának jelentőségét, a magyar klíma-, valamint a talaviszonyok alkalmasságát erre.

Azon kevesek közé tartozott, aki előre látta az illóolaj feldolgozásában rejlő lehetőségeket,

így sikerült a magyar földből kihozni azokat az értékeket, melyek hasznosítására addig legfeljebb csak elméleti szakemberek gondoltak. Közölt tanulmányokat a fekete rigó albinizmusáról és jelentős kutatásokat végzett a ragadozó madarak táplálkozásáról is. Katonai tanulmányokat is folytatott, de ezt a pályát elhagyva bölcsészet- és természettudományi doktori címet is szerzett.

Gyárai és üzemei exportra termeltek, levendulaolajának minősége és tisztasága vetekedett a híres francia levendulaolajokkal. Sikerre vitte vállalkozását, szakértelmére Amerikától Európáig felfigyeltek.

Úgy gondolta, hogy a hazai illóolajipar létjogosultságát és a külföldi elismerését csak úgy lehet biztosítani, ha itthon is sikerül világmárkájú terméket előállítani és ezzel stabil export lehetőségeket biztosítani. Ennek érdekében külföldi szakmai útjain tanulmányozta az egyes speciális termesztési körülményeket, és feldolgozási módokat is.

Külföldről nemesített növényegyedeket ill. vetőmagokat hozatott be. Így pl: borsosmenta Mitcham-ot Angliából, levendulamagot Franciaországból, köménymagot Hollandiából szerzett be.

A Magyar Általános Hitelbankkal együttműködve, létrehozta a első magyar illóolajgyárat, Kaposvári Illóolajgyár néven, melynek technikai igazgatója volt. Gyógy- és iparnövények exportra való kikészítésével és exportálásával foglalkozott a cég. Ezeket főként saját telepein termelt vadontermő gyógy- és ipari növény feldolgozásával nyerték ki, de jelentős mennyiségben vásárolt is fel, és készített illóolajat gyárában.

Nagy gondot fordított a vizsgálatokra is, így vegyi- mag- és talajvizsgáló laboratórium is volt a gyáron belül. Az olajok közt a legismertebbek a menta, a korainder, az ánizs, és a tanaectum olaj, melyet még nem dolgoztak fel előtte az országban.

Gyógynövény telepein közel 2000 holdon termeltek gyógynövényt és a világ minden tájára szállítottak: Németország, Belgium, Franciaország, Anglia. Nevéhez fűződik a borsosmenta, orvosi zsálya, muskotályzsálya, koriander, rovarporvirág, római kamilla rendszeres termelésének és feldolgozásának hazai bevezetése.

A gyár 1924-ig működött a vezetésével, az illóolajipar magyarországi mozgalma innen indult el.

Ha többet szeretnél tudni Bittera Gyula munkásságáról és a tihanyi levendulaipar történetéről, várunk október 24-én, az Illatok Házában.

Dr. Kovács Emőke, Balaton-kutató vezeti majd a virtuális tárlatvezetést, aki ezt mondta Bittera Gyuláról:

A 21. században különösen nagy szükségünk van példaképekre, tájékozódási pontokra, értékteremtő kezdeményezésekre. Számomra ilyen példakép Bittera Gyula, aki szakértelmével, kitartásával, még akkor is, amikor nem hittek benne, az ország egyik legeredményesebb alakja lett, nem mellesleg nemzetközi hírnevet is szerezve. Szívesen olvasom el újra s újra élettörténetét és szívesen beszélgetek erről Bittera Gyula unokaöccsével, Bittera Miklóssal, aki hűen őrzi a nagy előd emlékét, örökségét.