Cefréből csoda – Szabó Gergely balatonszőlősi gyümölcsecetei

Hogyan lesz valaki gyümölcsecet-készítő? Először is kell egy felelős döntés, hogy a megspórolt pénzt nem autóba vagy egyéb vagyontárgyba kell fektetni, hanem egy földterületbe, amelyre a tulajdonosa gyümölcsfákat telepít. Ezután pedig kell egy – saját gyümölcsből készült – elrontott cefre, amit a gazda sajnál kidobni, ezért új terméket készít belőle. És innen már „egyenes út” vezet a szinte világhír felé.

A történet kezdetéhez 2014-ig kell visszanyúlnunk. Ekkor telepítette Balatonszőlősön Szabó Gergely a nagyjából 150 gyümölcsfát – szilvát, kajszit, meggyet, körtét és almát –, akkor még azzal a céllal, hogy szörpöt, lekvárt és a saját maga örömére pálinkát készítsen a termésből. A pálinkakészítés sikerült is, de az egyik évben, amikor almacefrét akartak főzni, szomorúan tapasztalták, hogy meg van ecetesedve, így sajnos ki kellett önteni. De – mivel minden rosszban van valami jó – ez az ecetsavas, erjedésnek induló cefre adta az ötletet, amelyből három év után kézzelfogható termék lett: szilvaecet és annak aszaltszilva-ágyon érlelt változata.

Három év kellett, hogy Gergő megtanulja az ecetkészítés valódi receptúráját, amelyben nagy segítségére volt a Bor- és Ecetgyártók Egyesülete, amely sok információval látta el őt. Hiteles magyar szakirodalom nagyon kevés van, ezért aki ecetgyártásra adja a fejét, annak leginkább sok türelemre és a saját káron való tanulásra lesz szüksége.

Alapja a jó gyümölcs

Az ecetkészítés alapja természetesen a jó gyümölcs, ami olyan érettségi fokban van, hogy már majdnem lepottyan a fáról. 

Cikkünk folytatása az Északipart magazin legújabb számában olvasható, amely kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető digitális változatban!