Sziromhótól abroszszélig – Bakos Ferenc haikui

A 20–21. századi magyar irodalom különleges értéke Bakos Ferenc életműve. Már pályakezdő prózai írásai – egypercesei, novellái és elbeszélései – is feltűnést keltettek, amiket még Bakos Péter néven, a „Péterek”, Esterházy Péter írónemzedékének tagjaként írt.

Bakos Ferenc haikuköltő (középen) a Magyar Arany Érdemkeresztet veszi át az államalapítás ünnepe alkalmából 2025-ben, a Pesti Vigadóban

Országos ismertséget és elismerést az 1975-ben megjelent, Csonttollú madarak tele című elbeszéléskötete hozott. Nagy sikert aratott a Magyar Rádióban 1988-ban bemutatott Harmat hull a peoniába… című hangjátéka. Szindbád-történetei a magyar irodalomban egyedülállóan valós élményként jelenítették meg a sivatagot, 1993-ban közreadott kisregénye a Szindbádia címet viseli.

Életművének meghatározó értékévé ugyanakkor a haiku írása vált. Ebben a 17 szótagos szövegformában érvényesül nyelvteremtő ereje, élet- és világszemlélete, az irodalomnak mint nyelvi és gondolati impulzusoknak váratlan és meghökkentő szószerkezetekben történő önálló „verssé” formálása. Ez a műfaj ugyanakkor bekapcsolta egy világirodalmi folyamatba, amelynek kezdeményező nyelve a japán, ma már azonban megjelenik majd’ minden nyelvi rendszerben is.

Haikuit és műfordításait először a Somogy közölte 1982-től. Első angolul írt haikuja 1989-ben jelent meg Japánban. 1991-ben alapító és egyetlen magyar tagja a Tokióban székelő Nemzetközi Haiku Szövetségnek. A Nagyvilág külső munkatársaként a műfaj magyarországi népszerűsítője lett. Alkotásait különböző nyelvekre fordítják, számos rangos díj birtokosa. A legismertebb magyar haikuköltő külföldön. 

Cikkünk folytatása Bakos Ferenc nyári haiku verseivel együtt az Északipart magazin legújabb számában olvasható, amely kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető digitális változatban!