Az északi part klímája

A Balaton-környék éghajlatát a változatos domborzat és a nagy felületű víztükör jelentősen befolyásolja. A tó vize az alacsony vízmélység következtében viszonylag hamar átveszi a levegő hőmérsékletét, ugyanakkor a változások idején a nagy víztömeg kiegyenlítő hatása is érvényesül.

A környék párában gazdagabb, mint az ország más területei. A mikroklimatikus hatások közül hol az Alpok felől érkező atlanti, hol a kelet felől érkező kontinentális, hol pedig az Adriai-tenger térségéből felől jövő szubmediterrán hatás érvényesül.

Az északi part tóra lejtő, zömmel déli kitettségű hegy- és domboldalain a meleg mikroklímájú területeken már a római időkben szőlőt műveltek. Mivel az ember a szőlőhöz hasonlóan szereti a napot, a víz közelségét és az enyhén széljárta helyeket, ezen kiváló adottságú szőlőhegyek nagyobb része a 21. század elejére beépült, és alig lelhető fel egy-egy szőlővel művelt terület az épületek tengerében, a Kenesétől Füredig illetve Keszthelytől Edericsig tartó partszakaszokon.

A Balaton térségének évi átlagos középhőmérséklete 11 Celsius-fok. A kora ősz jellemzően melegebb, mint az országos átlag, és ez kifejezetten kedvez a késői érésű szőlőfajtáknak. Az uralkodó szél az északi, északnyugati, amely a Bakony hegységen túljutva úgynevezett lecsapódó szél formájában jelentkezik. A déli szél általában meleget szállít, míg az északi inkább hideggel és időjárási frontokkal párosul.

A tó közvetlen környéke párában gazdagabb. Itt valóban nagyobb a levegő vízgőztartalma, mint a víztől távolabbi területeken, ám a Balaton mellett ennek ellenére magas, évente 2000 óra a napfényes órák száma, és havonta átlagosan 20-25 derült nappal számolhatunk. A borult napok száma évente 90-100, a nyári hónapokban, valamint a szőlő érése szempontjából igen fontos, júliustól szeptemberig tartó időszakban mindössze 5-6 (!) teljesen borult nap valószínű.

A csapadék évi mennyisége 650-700 mm között ingadozik – ezek nem 21. századi adatok! –, és júniustól októberig kifejezetten csapadékhiányról beszélhetünk. A nyári zivatarok a nyugati részen gyakoribbak.

A Balaton körüli éghajlat kiválóan alkalmas a szőlőtermesztésre. Északkelet–délnyugati irányú, a tóval párhuzamos hegygerincek védik a lejtőket. A víz által visszavert sugárzás további felmelegedést eredményez, így a parti sávban mediterrán jellegű mikroklíma alakult ki. A meleg nyári napok végén az éjszakai légcsere, a hűvösebb levegő beáramlása a tó medencéjébe az erdős területekről szintén elengedhetetlenül fontos a szőlőtermesztés szempontjából, mert ez a lehűlés segíti a szőlők illat- és zamatanyagainak kifejlődését és megőrzését.

Az északi parti talajokról itt olvashat.