Trója szép leányai a Balaton partján

Medveczky Jenő a 20. századi magyar festészet sajátos, sokáig mellőzött, mégis jelentős alakja, ugyanakkor a művészete már a saját kortársait is megosztotta. Annak ellenére, hogy számos fontos alkotása szerepel a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében, a neve mégis inkább a művészettörténészek körében maradt népszerű. Képeiből az utolsó nagy kiállítást születésének 100. évfordulóján, 2002-ben rendezték, az elmúlt évtizedekben egyre inkább feledésbe merülő festő alkotásai azóta egy-egy aukciós tárlaton bukkannak elő.

Tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kezdte, mesterei között volt Réti István és Vaszary János is, aki elismerte a tehetségét, bár a festői stílusát nem kedvelte. Már fiatalon kapcsolatba került a nemzetközi művészeti irányzatokkal: egy évig Párizsban tanult, majd rövid időt töltött Rómában a Collegium Hungaricum ösztöndíjasaként.

Szemléletét a klasszicizmus, majd a neoklasszicizmus határozta meg a legjobban. Míg az előbbi az ókori görög-római művészet ideáljait – tökéletesség, áttekinthetőség, tiszta, világos formák – állította középpontba, az utóbbi ezek modern kori újraértelmezése az első világháború után.

A teljes cikket az Északipart magazinban olvashatjátok!

 Rendeld meg digitálisan vagy nyomtatva: https://magazinly.com/eszakipart

 Vagy keresd az alábbi árushelyeken: bit.ly/eszakipart2025