Webshop? Pince? Gasztro? Nagykereskedelem? – Honnan vegyünk balatoni bort?

Asztalra váró vendégek, kocsisorok a Balaton felé, telve az északi parti éttermek és borteraszok – ha nem görgetjük vissza a facebookposztokat és interjúkat a karantén alatti ajánlatokról és online borkóstolókról, szinte úgy tűnik, nem is történt semmi olyan március és május között, ami ezt a képet árnyalná.

Rengeteg kérdés merült fel viszont ezalatt az időszak alatt, kapcsolatok értékelődtek át – alakultak újak, vagy erősödtek meg régiek.

A borászatok egy része szinte értékesítés nélkül végigdolgozta a máskor bevételtermelő időszakot elindító tavaszt és végezte úgy a zöldmunkákat és telepítést – előteremtve a költségeket – hogy semmi támpontja sem volt, mikor fog tudni ismét vendégeket fogadni. Emellett próbált kialakítani vagy megerősíteni alternatív csatornákat (indítani, továbbfejleszteni, népszerűsíteni webshopot, közvetlenül kiszolgálni vevőket), és így  bevételt realizálni.

Turizmusra épülő helyi értékesítésre, saját vagy partner gasztroforgalomra, fesztiválokra lett jórészt optimalizálva az elmúlt évek itteni bortermelése

– kiegészítve a nagykereskedők borászatonként eltérő mértékű, de jelentős részvételével – ezek nagy része gyakorlatilag egyszerre esett ki, szűnt meg.

A képet tovább árnyalta, hogy nem csak a mindennapi, hanem az élménycélú borvásárlások egy része is a láncok üzleteibe került át – egyszerűbb volt karantén idején mindent egy helyen megvenni, aki ott volt tételekkel, ebben az időszakban előnyt jelenthetett.

Ugyanakkor nem reprezentatív kutatások alapján az alkoholfogyasztás mértéke általában megemelkedett, így az online vásárlásra felkészült és szakosodott nagykereskedők és borászatok ezeken a felületeken akár nagyobb forgalmat is bonyolíthattak.

A budapesti gasztroszektor ez alatt az időszak alatt mint felvevőpiac megszűnt, pincelátogatás-helyi turizmus nem volt: a helyi értékesítés általában eltűnt. A borászatok tehát lehetőségeikhez és az adott helyzethez abban a pillanatban legjobbnak gondolt stratégiához képest próbáltak megoldást keresni –

ez leginkább a webshop és a karanténidőszakban Balatonra költöző törzsvendégek vásárlásai voltak,

Badacsonyban ‘Bort a borásztól‘ kampányt is indítottak.

A belföldi turizmus azóta berobbant, ez a helyi értékesítést felpörgeti, az előző év azonos szakaszánál is erősebb lehet. A nyári kieső programok, fesztiválok  forgalmát viszont kérdés, hogy az őszi szezon vissza tudja-e hozni, a budapesti (vendéglátóhelyekre gyakrabban járó közönségre és turistákra épülő) gasztroszektor egyelőre nem látszik visszarendeződni – ami nagyban érintheti a nagykereskedők rendelési hajlandóságát és képességét.

A balatoni borászatok, vendéglátóhelyek a budapestinél biztosan jobb helyzetben vannak, hiszen a belföldi vendégek a Balatonpartra többen jönnek (már itt is vannak), de vajon ez kompenzálhatja-e az értékesítés többi területének visszaesését.  Az biztos, hogy a helyben értékesítés nem csak az ott maradó árrés miatt jó a borászatnak, hanem a fogyasztó így tud gyűjteni annyi élményt és  személyes benyomást, hogy az aztán a később, máshol vásárolt palackoknál is kitartson. Ez tehát a szezon, most. De hogyan érdemes tervezni akkor, amikor a hírek szerint nem zárható kiegy újabb hullám, ami a tavaszi tapasztalatok után biztosan óvatosságra, körültekintésre és az erre való felkészülésre ösztönöz. És mi lesz, ha újabb hullám nem is érkezik, de vége a szezonnak?

Érdemes-e elindulni saját értékesítési úton, ami ugyan jövedelmezőbbnek tűnik, viszont sok borászat számára ismeretlen terepet, és újabb, az amúgy is szűkösből lekötött erőforrást jelent – összességében pedig így nem feltétlen jobb megtérülést. Ugyanakkor az addig közvetve (kereskedőtől, boltban) vásárló törzsvevők közvetlen kiszolgálása akár racionális megoldás is lehet.

Vagy érdemes-e megállapodni a termelés minél nagyobb részére szupermarketekkel, multikkal, ami biztonságot is hozhat, viszont eladási árszínvonalban és feltételekben teljesen más helyzetet – és ami nem fog pozitív irányba változni a kínálati oldal esetleges növekedésével. Érdemes-e  a földrajzilag szétszórtan elhelyezkedő megrendelőket kezelő, tárgyalásokat, szállítást, adminisztrációt vivő, meglevő nagykereskedői kapcsolatokat átalakítani  –  van borászat, aki ezt kapcsolatot újraértékelné, több megerősítené, és vannak, akik most alakítanák ki újonnan.

Az elmúlt időszak egy évek óta töretlen növekedést mutató, és ehhez fejlesztéseket és beruházásokat tervező szektort állít teljesen új döntések elé – a július 9-én megjelenő 2020-as Északipart magazinban közel 20 borász mesél arról, mi történt vele a tavaszi hónapokban.

Fotó: Északipart archív