Volt, hogy csak dacból voltunk nyitva – Mi van vele: Tóth Ádám

Kezdetben volt, hogy télen napokig nem nyílt az ajtó, viszont mostanra egy kialakult közösségnek köszönhetően teljesen más a helyzet. A jó idővel a programok is elindultak, terveznek a nyárra, és meg merik mutatni az első saját borunkat, aminek címkéjén, bár még nincs kész, agár lesz. ‘Mi van vele’ rovatunkat folytatjuk, aki elmondja, Tóth Ádám, Pláne Badacsony borterasz.

A nagy lezárás szerencsére nem gyökeresen forgatta fel az életünket, mivel az ősz-tél egyébként is csendesebb, és a hétvégi elviteles nyitva tartással nem volt igazán vészes a dolog. Hosszútávon ez persze nem lett volna fenntartható, de a régóta ismerős arcok a felszínen tartottak bennünket, ami nagyon jó érzés. Mentálisan azért nem viselt meg nagyon, mert több időm maradt a szőlőre és a saját boraimra. Tavaly az első lezárás után, ahogy megnyitottunk, csurig volt a Pláne, idén az elnyúló rossz idő miatt kevesebb vendéggel indítottuk a szezont, de még így is feltűnt, hogy a csöndes időszak után mennyivel nehezebben szokunk hozzá újra a sok emberhez, akiknek persze nagyon örülünk.

Nagyon sok dolgon mentünk keresztül az öt évvel ezelőtti nyitás óta. Málik Zoli, akinél borászati, szőlészeti gyakorlaton voltam, mutatta meg anno az akkor még romos, elhanyagolt épületet. Építőmérnök öcsémmel rögtön beleszerettünk a tervezésbe és belevágtunk, úgy, hogy előtte alapvetően eszünkbe sem jutott, hogy vendéglátással foglalkozzunk. Ez remélhetőleg még manapság is érződik a helyen. Nem szeretnénk profivá válni, azt hiszem.

Mindenesetre ekkor éreztem úgy először, hogy a szőlőkkel, borokkal és természetesen Badacsonnyal együtt valahogy megtaláltam a helyemet a világban.

2015-ben belekezdve egy éven keresztül újítgattuk fel az épületet, nagyrészt a saját kezünkkel. Ez volt egykor a Poharazó nevű kiskocsma, amit Callmeyer Ferenc, Ybl-díjas építész tervezett 1957-ben. Most pedig a hatodik évünkben vagyunk itt, egyre több tennivalóval. A kétnapos Gasztrohegyen már jó idő és jó sok érdeklődő volt, most tartottunk egy kóstolót Pálffy Attival és indokolatlan mennyiségű pét-nattal, érkeznek Tomcsányi Árpiék natúr tételekkel Somlóról, és folytatjuk, amit tavaly már megszerettek, hogy péntek esténként énekesnők jönnek hozzánk, Tóth Eszter és Magyar Bori, leülnek a fa tövébe és gyönyörűen énekelnek.

Ami nekünk nagy dolog, hogy idén dobjuk piacra első saját borunkat, egy 2019-es évjáratú olaszrizlinget, Málik Zoli rengeteg gyakorlati tanításával és Földi Bálint borászati segítségével, ami körülbelül 4-500 palackkal készül, és csak itt lehet majd kapni. Természetesen még hiányzik hozzá valami, a címke, most ennek futunk neki már sokadjára. Akire biztosan szükség lesz hozzá, az Báró, a a tigriscsíkos magyar agaram, ő lesz a megjelenés fő arculati eleme, az első telünkön került hozzám kölyökként.

Bárót tulajdonképpen a Pláne szülte, régóta gondolkodtam már egy ilyen kutyán, egyszer egy 11. kerületi kocsmában láttam egy hasonló kutyust, aki organikusan és nem mellesleg nyugodtan volt része a helynek. Az első telünkön sikerült egy nem túl pozitív rekordot beállítanom. Kereken négy teljes napig nem nyitotta rám senki az ajtót. Kinyitottam, zártam, kinyitottam és újra zártam, de emberekkel nem találkoztam egész nap. Más idők voltak még akkor Badacsonyban. Szóval a negyedik nap délutánján leegyeztettem egy találkozót, és másnap elhoztam az akkor még macskányi, összegömbölyödött Bárót a tenyésztőtől. Azóta része a Pláne életének.

Az olaszrizling mellett kéknyelűt is készítettünk spontán erjesztéssel, ezek még hordóban alakulnak. Mi abban hiszünk, hogy idő kell a boroknak, hosszabb éréssel sokkal szebbek lesznek, úgyhogy a 2020-as évjáratot talán jövőre, vagy annál is később mutatjuk be. Ahhoz képest, hogy a kezdet kezdetén napokig senki sem nyitotta rám a Pláne ajtaját, és kicsit csak dacból és megszállottságból voltunk nyitva, mára nagyon jó közösség alakult ki nálunk, aminek a megtartó ereje érezhető volt a lezárások alatt is, amiért kifejezetten hálás vagyok.

Fotó: Heim Alexandra, Tóth Ádám