Hat nő egy hajón

A Kékszalag nemcsak Európa egyik legnagyobb vitorlásversenye, hanem igen nagy fegyelmet és fizikai erőnlétet követelő kihívás is egyben. Két napig koncentráltan végig vezetni a hajót egy 150 kilométeres távon, kikötés nélkül, még a profiknak is erőt próbáló feladat. Az olyan hajó pedig, amelynek fedélzetén kizárólag nők versenyeznek, nagyon ritka. Szombati Anett, Hegel Renáta, Varga Anett, dr. Kenéz Anna, Dr. Vámos Eszter, és dr. Katona Katalin mindannyian elszánt, lelkes nők, és történetük azért is rendhagyó, mert őket a több évtizedes barátság mellett a Balaton szeretete, a vitorlázás, és a Kékszalag is összeköti.

A csapat tagjait Szombati Anett verbuválta kifejezetten erre a versenyre. Anett a kapocs a társaság tagjai között, ő mindenkit nagyon régóta ismer: baráti, rokoni, vagy munkakapcsolat köti a többiekhez, de Annával például még kisfia óvodás évei alatt lettek jóban. Azt mondja, azért éppen őket kérte fel, mert tudja, hogy mindannyian kitartóak, bátrak és vagányak. A tökéletes vitorlástudás nem volt szempont, Anett szerint a kemény edzések alatt mindenki belejön majd a hajózásba. A csapat igen sokszínű lett, van, aki húsz éve rendszeresen hajózik, és olyan is, aki kifejezetten erre az alkalomra tette le a vitorlásvizsgát, de a versenyre mindenki azonnal igent mondott – mindenki más-más okból.

Szombati Anett könyvvizsgálóként dolgozik Budapesten, de szülei és gyerekkora Csopakhoz köti. Két évvel ezelőtt szerezte meg a vitorlásjogosítványt nővérével, a szintén csapattag Renátával együtt, és nem sokkal utána meg is született benne az elhatározás: mindenképpen szeretne indulni a Kékszalagon.
“Eredetileg csak annyi volt a célom, hogy bármikor elmehessek a barátnőimmel hajózni skipper nélkül, aztán egyre inkább érett bennem a verseny gondolata. Rájöttem, hogy el akarok indulni a Kékszalagon, és ha már versenyzek, szerette volna egy női csapatot összerakni. Jó lenne megmutatni, hogy a nők is képesek egy ilyen nagy koncentrációt igénylő, nehéz fizikai versenyt végigcsinálni, és remélem, ezáltal mások is kedvet kapnak majd a vitorlázáshoz”.

Mindannyian úgy gondolják, egy ilyen nagy kihívás leküzdése erőt és önbizalmat ad nekik. “Nekem az izgalom a fő faktor, sosem hajóztam még férfiak nélkül. Ráadásul ez jó alkalom volt arra, hogy megcsináljam végre a vitorlásjogosítványt, amire évek óta készülök. Az egész nagyon izgalmasan hangzott, úgyhogy azonnal igent mondtam.” – mondja Varga Anett, aki szintén pénzügyi területen dolgozik.

Anna, Kata és Eszter számára a legfontosabb szempont a kikapcsolódás, a kiszakadás volt a mindennapokból. Kata úgy fogalmazta meg: 2019 nála a szabadság éve. Ügyvéd és anyuka, és egy ideje úgy érzi, nagyon szeretne egy kicsit kilépni a mindennapok körforgásából, és ugyanez hozta ide Annát is, aki háziorvosként dolgozik, gyerekei versenyszerűen sportolnak.

“Nekem a Kékszalag a családi életemből való kimozdulást jelenti. Ez lesz az első olyan verseny, ami nem a gyerekeké, hanem az enyém. Végre egyszer ők is látják az anyjukat versenyezni, miközben nekem ez egyben kikapcsolódás is. Nagyon szeretek a gyerekeimmel foglalkozni, de ők engem inkább egy anyunak tekintenek, és nem baj, ha látják, hogy van egy másik oldalam is. Egyelőre hitetlenkedve kérdezik, hogy tényleg elindulok-e, de ha megcsinálom, biztos vagyok benne, hogy nagyon büszkék lesznek rám”.

A hétköznapokból való kiszakadás, mint hajtóerő, mindannyiuknál előkerül, bár a kezdeményező Szombati Anett hangsúlyozta, neki a fő motiváció a hajózás és a verseny. “Nagyon vágytam arra, hogy teljesen elmerülhessek a vitorlázásban és a Balatonban, és két napig semmi mással ne kelljen foglalkozni, csak a széllel és a vitorlákkal. Persze egymáshoz nyilván alkalmazkodni kell, ráadásul pár négyzetméteren, de ez nem lesz gond, mert mindenki jófej, vidám“- mondja, Anna pedig hozzáteszi, hogy neki már az is felüdülés lesz, hogy 48 órán keresztül nem kell kocsiba ülni, hiszen egy napja sem telik el vezetés, és a gyerekek szállítása nélkül.

A legfontosabb kérdés persze a női csapat tagjai számára az, hogy tényleg meg tudják-e csinálni a versenyt? Nevetve mondják, hogy nem mindig biztosak benne, de éppen ettől izgalmas az egész. Egy ilyen verseny komoly felkészülést, sok edzést és még több szervezést igényel, hiszen mindenki állandó időhiányban szenved. A csapatnak összesen nyolc edzése lesz egy profi edzővel – az edzések egyik fő célja, hogy összecsiszolódjanak, és mindenki megtalálja a helyét a hajón. A végső cél pedig, hogy mindenki, minden poszton magabiztosan mozogjon majd. Ami ugyan nehéz feladat, de egyben alkalmat kínál arra is, hogy önmagukkal foglalkozzanak.

Az első edzések nem voltak éppen kellemesek a májusi rossz idő miatt, szakadt az eső, a tavon orkánerejű szél tombolt, és alig mutatott nyolc fokot a hőmérő. De azt mondják, ezek a zord körülmények csak még jobban összekovácsolták őket, és még az edző is elismerte, hogy milyen keményen küzdenek.

A második edzés már ragyogó napsütésben zajlott, de amikor meglátogattam a csapat tajait a füredi yachtkikötőben, megszólalni is alig bírtak a fáradságtól. Mint elmondták, bár az idő jó volt, a hatalmas szél alaposan megnehezítette a dolgukat, az állandó koncentrálástól nem csak fizikailag, de szellemileg is teljesen kimerültek, ráadásul aznap próbáltak ki először egy orrvitorlát. Pihenni nem sok idejük volt, aznap még várt rájuk egy éjszakai edzés is. Varga Anett pedig egyenesen a Velencei tóról érkezett a Balatonhoz, hiszen az edzés előtt egy nappal tette le a vitrolásvizsgát, -kizárólag a Kékszalag miatt.

Bár két napig vitorlázni igen jól hangzik, fizikailag a Kékszalag hatalmas kihívás: nem lehet elhagyni egyszer sem a hajót, tilos kikötni, sőt még egy hűsítő csobbanás is tilos. Eszter, aki civilben fogorvos, és három gyerek anyukája, azt mondja: büszke rá, hogy olyat tudnak teljesíteni, amire sok férfi sem képes. Mindannyian úgy vélik, teljesen mindegy, hányadik helyen érnek be a célba, hiszen a versenyzés önmagában is élmény. Eszti rendszeresen jár futóversenyekre is. “Nagyon szeretem azt az érzést, amikor mindenki összetartozik, amikor egy csapat vagyunk. Úgyhogy én az ilyen dolgokra mindig igent mondok.”

A csapat nagyon elszánt, mindenképpen teljesíteni akarják a távot, meg sem fordul a fejükben, hogy feladhatják. Pedig mindenki munka és család mellett készül a versenyre, és már az is nagy kihívás, hogy be tudjanak illeszteni az életükbe nyolc edzést, azaz négy teljes hétvégét. De úgy vélik, pontosan ezért lesznek képesek a versenyt megcsinálni, mert mindannyiuknak rengeteg kihívásnak kell megfeleli nap mint nap. Abban pedig mindannyian egyetértenek, hogy egyetlen céljuk a célbaérés a verseny szabályainak megfelelően, 48 órán belül.

Az edzések közben még sok mindent kell intézni, például a hajót és egyenruhát is, de azt nem gondolták volna, hogy az egyik legnagyobb kihívás a név kiválasztása lesz, olyat találni, ami hat nőnek tetszik. Végül a Proseccoban egyeztek meg, és terveik szerint be is készítenek a hajóra egy üveggel, a célba érés boldog pillanatára.