Az egész üzleti modellt újra kell gondolni – északi parti körkép borászokkal II.

Ha a turizmusra építünk, azzal is kell kalkulálni, hogy ez megtörténhet újra. A vendéglátás és a borászat szorosan összekapcsolódott az elmúlt években, ez viszont most sokszorosan megnehezíti a vállalkozások életét. Jásdi István, Kovács Tamás és Laposa Bence mondta el, miket mérlegelnek, amikor döntéseket hoznak cégükről – ami akár már rövid távon az ágazat jövőjét is érintheti.

Jásdi István

Gyakorlatilag mi megtartottuk az összes emberünket, dolgoznak a szőlőben ebben a pillanatban is – számolt be Jásdi István, a Jásdi Pince tulajdonosa és vezetője. Volt, akinek haza kellett utaznia, hogy a lakóhelyén lehessen a járvány idején, de mindenki visszajön, mindenkinek megvan a helye nálunk. Persze most alapfizetést tudunk fizetni, de ahhoz képest, hogy az országban sokan szélnek eresztették az alkalmazottakat, a mi munkatárasaink értik, hogy ez mit jelent.

A szőlőben minden szezonális munkával készen vagyunk, kis szárazság van ugyan, de a gyökérzet mélyre lenyúl, így ez a szőlőinket még nem érinti. Szerencsés vagy szerencsétlen módon decemberben túljutottunk néhány olyan beruházáson, amely időszerűvé vált; megújítottuk a borhűtő-rendszert, traktort vettünk, új prést vásároltunk. Természetesen pályáztunk is ezekre a beszerzésekre még 2018-ban – az már nem olyan természetes, hogy erre a mai napig nem válaszolt senki…
A 2019-es évjárat nálunk zseniálisan sikerült, elkezdtük palackozni, megvettünk minden olyan anyagot, ami a következő 8 hónap szállításaihoz szükséges lehet. Folyamatosan palackozunk rossz időben, amikor nem lehet a szőlőben dolgozni. A vinotéka is elérthető, a borterasz is – de miután beülni nem lehet sehova, csak elvitelre lehet kérni. Aktívan vállalkozunk most is, kitaláltuk/meghirdettük a palackposta kezdeményezést, ez zajlik azóta is.

Személyes büszkeségünk volt, hogy elsősorban a gasztronómiába szállítottunk. A most kieső gasztronómia-forgalmat nem lehet pótolni kiszállítással.

Két hete leültünk az összes kollégával és megbeszéltük, hogy mi az a minimális forgalom, amivel fenn lehet tartani magunkat, és a munkahelyeket, meg azt is egyenként, hogy kinek mit kell tennie azért, hogy ez így legyen.

Kicsit speciális a helyzetünk, mert Marival mindketten hetvenen túl vagyunk, így „távirányítással” irányítjuk a munkát, működtetjük a gazdaságot, ami nem olyan bonyolult, mert a teraszról mindenkivel egyszerűen tudunk beszélni.

Körülöttünk még mindig van egy darab működő Magyarország, de azt látni kell, hogy ennek a tartalékai végesek. Napi kapcsolatban vagyok a szakma képviselőivel – most szerveztem a húsvéti egészségügyi köszönő-akciót (31 termelő 31 egészségügyi intézménynek juttat el összesen 13,000 palack bort köszönetképpen a munkájukért).

Sokakkal beszélünk – a Szepsy, Bussay, Frittmann, Gere Attila, Figula pincék és birtokok gazdáival, és a helyzet mindenütt drámai. Ami optimizmusra ad okot az az, hogy vannak, akik hozzánk hasonlóan a tartalékaikat felélve működőképesen akarják tartani a borászatot, amíg újraindul az élet.

Az export nálunk mindig csak kiegészítő tevékenység volt – Pozsonyba, Bécsbe, Lengyelországba szállítottunk ki, de nem meghatározó mennyiségben. Akik korábban szállítottak külföldre, azok most mind leálltak az exporttal – decemberben Kína, most legutóbb az Egyesült Államok zárt be.

A magyar bor minőségi szegmenseiben az export a helyben vásárló külföldi turistákat is jelentette – ilyen pillanatnyilag nincs.

A borászoknál nem beszélhetünk különleges helyzetről, a mi válságunk a társadalom válsága. Most több korábban előforduló esemény együttes jelenségei figyelhetők meg. A gazdaság úgy leállt sok helyen, mint amikor átvonult a front – ilyen lefagyás háborús időben tapasztalható bizonyos szegmensekben. Csakhogy a jelenlegi válság úgy megy körbe a világon, hogy mire ez a mostani véget érne mondjuk Kaliforniában, addigra lehet, hogy kezdődik egy következő Kínában – nincsen olyan térség, amelyet megkímélnek az események. És félek, hogy ez nem az utolsó vírus volt, ami megjelent a világban. A turizmus befagyott, ami ágazat esetleg még működik, ott meg a piac szűkült be. Ugyancsak a háború óta nem volt olyan alkalom, amely ennyire újragondolásra késztetné az emberiséget – bár nyilván ezt senki nem így képzelte el.

Arra számítunk, hogy aminek értelme van, értelmes emberi tevékenység, az újra fog indulni. A szállításnak és ellátásnak a kisebb körei tartósan megmaradnak. Továbbá annak a generációnak – az unokáinknak – akik teljesen céltalanul élték az életüket, mert mindent megkaptak, semmiért nem kellett dolgozniuk, most újra céljaik lesznek.

A járvány sok új gondolkodást és tevékenységet indíthat el, ami feladatot ad a következő generációnak, és ez sokkal jobb, mintha csak a fogyasztásra koncentrálnának.
És bár minden bizonnyal megerősödnek a közelebbi körök földrajzi és emberi értelemben is – a szellemi nyitottságunkat az egész világra meg kell tartani.

Kovács Tamás

A járvány a szőlőt érinti a legkevésbé, a szőlő azt észre sem veszi – kezdi Kovács Tamás, a Szent Donát birtok pincészetének és éttermének vezetője. Ugyanakkor a legrosszabbkor jött, mert ilyenkor indul be a szőlő, ilyenkor fejezzük be a metszést.

Ilyenkor jönnének azok a munkák, amelyekhez sok ember kell meg gépüzem, mint a növényvédelem például – minden olyan tevékenység, ami komoly költségtényező. De említhetném a palackozást is, aminek szintén ilyenkor állunk neki.
Számunkra a vendéglátás zavartalan működése kulcsfontosságú lenne, mert az biztosítaná a cash flowt. Az éttermünkkel egész évben nyitva vagyunk, a vendéglátás adja az oroszlánrészét a bevételnek. A borunk egyharmada fogy el a birtokon, a kétharmada Budapesten más éttermekben. Kizárólag a gasztronómiában értékesítünk, borbárokban, érttermekben, delikátokban, de a vendéglátás egy nagyobb forgalmú történet – avat be a birtok gazdasági működésébe.

A borászat is tőkeigényes, de a szőlőterület meg az eszközök akkor is megvannak, ha leállás van. Ellenben a vendéglátás nagy forgalmú, és folyamatosan sok embert igényel, a mi csapatunk nagyobb része a vendéglátásban dolgozik.

A tél arról szól, hogy „átteleltetjük” azt a személyzetet, amellyel aztán elindítjuk a nyári szezont, mert ugyanazt a jó színvonalat biztosítani, illetve fejlődni csak úgy lehet, ha a kulcsemberek megvannak egész évben. Emiatt az összes olyan birtok, ahol a vendéglátás is jelen van, ezt az időszakot kivéreztetésnek éli meg.

Télen elmegy az előző nyár bevételeinek nagy része arra, hogy a személyzetet folyamatosan alkalmazásban tartsák. Most azonban a vendéglátás is 90-100%-kal visszaesett, és a boreladás is, mert esetünkben a felvevőhelyek is éttermek. Emiatt ez a helyzet minket is duplán sújt.

Persze az élet nem áll meg, a csapatot még mindig egyben tartjuk, nem akarunk elküldeni senkit, mert bízunk abban, hogy belátható időn belül valami változás lesz, továbbá munkaadóként ezt gondoljuk felelős hozzáállásnak. Ha bajban van a cég, meg kell próbálni az utolsó pillanatig egyben tartani azt a csapatot, amellyel együtt dolgozunk, meg hát ez egy kihívás is a számunkra, nem ülünk ölbe tett kézzel, próbálunk kezdeni valamit a helyzettel. A konyhánk most elvitelre főz, konyhakész csomagokat állítunk össze, kenyeret sütünk, bort adunk elvitelre – sorolja. Néhány napon belül lefejlesztünk egy webshopot, ami előtte nem is volt – azon keresztül már országosan elérhetők a boraink.

Először tapasztalunk ilyen válságot, de valószínűleg nem utoljára. Nem is válságként kellene rá tekinteni, hanem mint egy természeti jelenségre, amivel valahogy meg kell tanulni a jövőben együtt élni. Az ezzel járó üzleti kockázatot a jövőben valahogy kezelni kell. A szemünk előtt fog átalakulni a turizmus és a borkereskedelem. A változásokhoz tudni kell alkalmazkodni

A vendéglátás üzleti modelljét is újra kell gondolni, mert semmi nem garantálja, hogy jövőre vagy 5 év múlva nem lesz megint egy hasonló kataklizma. Az a veszély vagy félelem eddig nem volt jelen, hogy egy járvány hatására hatósági döntésre egyik napról a másikra komplett üzletágak fagynak be hónapokra.

A vendéglátás minimális tartalékokkal és magas hitelekkel működött az egész országban, nem voltak felkészülve arra a cégek, hogy ilyen kihívások érik őket. Az utóbbi években a vendéglátó vállalkozások árbevétel bővülése nem tudta lekövetni az általános munkaerőhiány és a nyugati bérekkel való versenyzés támasztotta bérnövekedést.

A magyar vendéglátó cégek ki vannak véreztetve. A legtöbbjük a céget eladósítva “előre menekült” abban bízva, hogy a bérnövekedést előbb vagy utóbb érvényesíteni lehet az árakban is. Az egész problémát tetőzi, ha pályázati kötöttségek is bekerülnek a képletbe.

A borértékesítésünk 10-15% exportra ment, az európai piacokra, a fele az Egyesült Államokba. Nekem ezekben napokban éppen New Yorkban kellene lennem, kóstolókat tartanék a partneremmel. Január közepén kellett volna kimennie az Egyesült Államokba egy nagyobb szállítmánynak – ez a mai napig itt van Csopakon a pincében. Az exportot is érinti a válság, csúsznak a rendelések vagy megszűnnek, odakint is mindenki csődbe megy épp. És az európai piac is nagyon hasonló. A londoni partnerünk sem tudja eladni a készleteit, ott is zárva minden.

Egyébként felteszem a kérdést: marad-e Michelin csillag Budapesten – mondjuk egy év távlatában? A változások nem most, hanem majd békeidőben fognak meglátszani.

A rossz kilátások ellenére mi optimisták vagyunk. Igyekszünk megtartani a teljes csapatot, amíg lehet. Próbálunk alkalmazkodni a kialakult helyzethez. Műveljük a szőlőt, elvitelre főzünk, kiszállítunk, webshopot fejlesztünk. És várjuk a végét.

Laposa Bence

Még a szőlőben történt a legkevesebb változás, mert a szőlő nem kapja el a vírust, ott tudunk dolgozni – kezdi Lapos Bence, a Laposa Birtok ügyvezetője és egyik tulajdonosa. A szőlőmunkák során a védőtávolságot könnyű betartani. A kollégákat tájékoztattuk a kialakult helyzetről, először is egészségügyi szempontból, másodsorban pedig viszünk egy folyamatos kommunikációt feléjük a cég anyagi helyzetéről is. Most leginkább a csapadék hiányzik, elég nagy a szárazság. A metszéssel kész vagyunk, kötözéssel lassan kész leszünk, várjuk a tavaszt és a további munkákat.

Az értékesítés már sokkal keményebb dió – folytatja. Esetükben szerencse a szerencsétlenségben az, hogy a kezdetektől fogva úgy alakították ki az értékesítés struktúráját, hogy több lábon álljanak; a klasszikus értékesítési csatornák mindegyikében jelen vannak. Bár ezek közül sok vagy teljesen meghalt, vagy minimálisra zsugorodott. A saját helyben értékesítés gyakorlatilag megszűnt, pedig ez érdemi jelentőséggel bírt, a horeca teljesen megszűnt. A további csatornák – áruházak, webshopok – még működnek. Az áruházi eladás ugyan még nem mutat drámai csökkenést, de azt prognosztizálják, hogy az is csökkeni fog az előző év azonos időszakához képest.

Elmondása szerint a webshopuknál látható látványos felfutás, de mivel az nagyon alacsony bázisról indult, még a megsokszorozódott forgalma is kevés – bár ma minden kis eredménynek kell tudni örülni.
Már több éve fejlesztjük, nemrég újítottuk meg, a webshop egy hetes, és mindenben próbáljuk a mostani igényekre szabni. A kérdésre, hogy mire készülnek az általuk üzemeltetett vendéglátóhelyekkel, felkészülten és kincstári optimizmussal válaszol.

Egyelőre az egyes vendéglátóegységek között nem tervezzünk különbséget tenni – mondja. Az „A” terv az, hogy mindegyiket megnyitjuk amint a járványhelyzet és a hatósági intézkedések ezt engedik. Ha ez nyár közepéig mégsem valósulna meg, akkor jönne a „B” terv, akkor kell priorizálni az egységek között – négyből kettő eleve hathónapos nyitvatartással működik, ha elhúzódik a járványhelyzet, akkor nyilván ezeket nem nyitjuk ki.

Magunk és a kollégáink érdekében is bízunk benne, hogy az „A” tervvel dolgozhatunk; szeretnénk egyben tartani a csapatot, az összes helyen megvan az alapgárda, akikre tudunk számítani, és azt szeretnénk, hogy ők is számíthasanak ránk.
Az export nálunk nem volt erős, az éves mennyiség kb. 5%-a ment külföldre tavaly – folytatja a birtok lehetőségeinek számbavételét. De középtávon az volt a terveinkben, hogy néhány éven belül 10-15%ra fejlesztjük fel a kivitelt – most ennek az 5%nak a megvédése is nehézségekbe fog ütközni, nemhogy fejleszteni tudnánk a kiszállítást, így ebbe most nem fektetünk energiát.

Kérdésemre elmondja, hogy a 2008-as válsággal tudná összevetni a jelen helyzetet, akkorra már átvette a családi cég irányítását, és azt az időszakot testközelből élte át. Az akkor teljesen felkészületlenül ért minket – emlékszik vissza. Sokan mondják, hogy különböző a két válság természete, én mégis több hasonlóságot vélek felfedezni, de ezt majd igazán csak utólag lehet kielemezni. Ez a mostani egyébként sokkal gyorsabban tört be hozzánk, annak idején

a 2008-as válságra több időnk volt felkészülni – nem 2 hónapunk volt, hanem 6 hónap is, amíg ideért az összeomlás. Most pedig néztük a hírekben, hogy mi történik Kínában, azután Olaszországban, miközben itthon sehol semmi, azután hetek alatt gyorsan eljutott hozzánk is. Úgy tapasztalta az, a pénzügyi válság átalakította a kínálatot, a szereplőket, az árakat, mindent.

Annak az időszaknak voltak olyan következményei, amelyek jó hatással voltak a piacra, sok termék és szolgáltatás a helyére került. Annyiban volt más az a válság, hogy a magasabb szolgáltatási szintnek, a jobb termékeket kínáló szereplőknek maradt hely a piacon, volt mozgásterük. A mai helyzet viszont talán szerencsétlenebb, ma még az ilyen vállalkozások is könnyebben eshetnek áldozatul.

Alternatív utakat, stratégiákat kell találnunk, a magunk részéről ezen dolgozunk a kollegáimmal együtt – összegzi, és rögtön be is mutat két csapásirányt: átszervezzük a cég tevékenységét és kommunikációját – a ma oly divatos digitális átállás jegyében. Zsófi – a testvérem – vezetésével átalakult a marketingmunka az elmúlt hetekben. Elindították a Borozz otthon! kampányt. Ennek a keretében Zsófi online kóstolókat tart, elindult egy boros oktatás a neten, ingyenessé tettük a házhozszállítást. Próbálunk egy komplex kínálatot biztosítani a fogyasztók számára; az élményt, a tudást és a termékhez való hozzáférést egy platformon.

Emellett több szőlészeti, borászati és turisztikai szervezettel közösen kidolgoztak egy ajánlást a szakminisztérium és a döntéshozók felé. Ennek számos pontja van, amelyek egy része már visszaköszönt a már megszületett döntésekből. Tettek javaslatot a szőlőterületek művelési támogatására, hiszen már a 2019-es év is nehéz volt a szőlőtermelőknek, sokan csak önköltségi ár alatt tudták értékesíteni a termésüket. Ha most nem tudunk a gazdáknak érezhető és valós művelési támogatást nyújtani, akkor a szőlészek nagy része veszélybe kerül. A szőlőművelést nem lehet szüneteltetni, mert nagy károkat szenvednének az ültetvények. Bence

a szőlő oldaláról fogná meg a problémát, véleménye szerint talán ez lenne az egyik legfontosabb. Meg kell őriznünk az ágazatnak az esélyét, hogy a majd jobbra forduló piaci körülmények között is termelni tudjanak, hamar lábra kapjanak.

Maradjon meg a magyar táj és borvidékek képe, ne szenvedjünk el visszafordíthatatlan károkat. Évtizedek alatt országosan 60.000 hektár alá csökkent a megművelt szőlőterület, ha még ez is zsugorodni fog, a jövőnk kerül veszélybe.

Szerző: Kassai Endre
Fotó: Burger Barna, Melczer Zsolt, Sebestyén Blanka, Szabó Miklós

előző rész:

És akkor beütött a krach – északi parti körkép borászokkal I.