Akár 12–13. századi is lehet az a várfalrészlet, amelyet a veszprémi várnegyedben találtak a régészek

Több mint hétszáz éves várfalrészletekre, egy 16. századi sáncrendszer nyomaira, muskéta- és ágyúgolyókra, valamint nyílhegyekre bukkantak a régészek a veszprémi várnegyed megújítása során. A különleges régészeti leleteket – amelyek a Várhegy mozgalmas múltjáról tanúskodnak – a Biró-Giczey Ház kiállításán tekinthetik meg a helyszínre látogatók.

„Veszprémben már a középkorban is állt vár, amelyet a 14. századtól egészen biztosan kőfallal vettek körül. Egy helyen azonban olyan falszakaszt tártunk fel, amely még ennél is régebbi” – mondja Hegyi Dóra, a Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Nemzeti Régészeti Intézetének ásatásvezető régésze. A veszprémi várnegyed 18 érsekségi épületének megújítása jelentős műemléki beruházás, amely kiemelt régészeti területen zajlik, emiatt hangsúlyos régészeti munka kíséri – ennek részeként tárták fel a Piarista Gimnázium udvarán azt a két és fél méter vastag, a 13-14. század fordulójából származó falszakaszt, amelyre már az 1970-es években felfigyeltek a szakemberek.

A Tejfalusy Ház nyugati oldalának pinceszintjén azonban még ennél is régebbi falszakaszt találtak a régészek, amely akár 12–13. századi is lehet. „A középkori várfalat a 18. századi barokk átépítéskor szinte mindenhol elbontották vagy felhasználták az épületekhez: vannak olyan épületek, amelyeknek a falába belefoglalták, máshol alapfalként használták. A Tejfalusy Ház nyugati oldalának pinceszintjén ilyen falrészletet azonosítottunk” – magyarázza a szakember.

Mozgalmas évszázadok állnak a veszprémi vár mögött

Évszázadokon át szükség is volt a vastag falakra – a veszprémi vár a tatárok ellen ugyan védelmet biztosított, ám néhány évtizeddel később Csák Péter, az ország akkori nádora kirabolta és feldúlta. A mohácsi vész után egészen új korszak kezdődött: Veszprém többször cserélt gazdát, 1552 és 1566, majd 1593 és 1598 között is török uralom alatt állt.

A 17–18. században sem köszöntött be a béke, a vár hol török, hol császári vagy magyar kézen volt. 1702-ben I. Lipót kiadta a parancsot Veszprém elpusztítására. Két évvel később a Rákóczi-szabadságharcban a kurucok oldalára álló várost Heister, a császári hadsereg parancsnoka és csapata kirabolta, majd felgyújtotta. A várnegyed újjáépítése így csak a 18. század közepén kezdődhetett meg. Az akkor elkészült barokk épületeket a Veszprémi Főegyházmegye – 35 ezer négyzetméter beépített és 10 ezer négyzetméter szabad területet érintő – beruházásának köszönhetően a jövőben eredeti pompájukban csodálhatják meg az érdeklődők.

Különféle módszerrel erősítették meg a várfalat

A feltárások során kiderült: az elmúlt évszázadokban különféle módszerekkel próbálták megerősíteni a várfalakat. „A 16. századi török ostromokat megsínylette a veszprémi vár, de mivel sem idő, sem pénz nem volt a teljes újjáépítésre, fa-föld szerkezetű sáncokkal erősítették meg a középkori várfalat, ezeket ugyanis ágyúdombnak is lehetett használni. Érdekesség, hogy van egy olyan 1572-ből származó rajz, amely megörökítette ezeket a cölöpökkel megerősített földhalmokat. Több cölöphelyet is sikerült feltárnunk a Kanonoki Ház udvarán és a Piarista Rendháznál” – mondja Dr. Hegyi Dóra.

A Körmendy Ház pincéjében rábukkantak egy 17. századi ötszögletű bástya maradványaira is – ezt a török hódoltság időszakában építették a vár északnyugati sarkára. A bástya belső kontúrját és egy korabeli várfalszakaszt a későbbiekben az épületbe látogatók is megtekinthetik. A Kanonoki Ház udvaráról pedig egészen különleges – két, egymással párhuzamosan futó, de nem egykorú – várfalrészlet került elő, amely arról árulkodik, hogy a középkori várfal külső oldalára egy újabb falat építettek, így próbálták ellenállóbbá tenni a várnak ezt a részét a támadások ellen.

Több tucat muskétagolyót találtak a régészek

A vár mozgalmas múltjára utalnak azok a muskétagolyók is, amelyeket szintén a régészeti feltárások során találtak a szakemberek. A muskéta – a mai lőfegyverek őse – Magyarországon a 15. században jelent meg nagyobb számban, Mátyás király fekete seregének tagjai is ezt használták. A muskéta a 16-17. században is elterjedt maradt, bár korántsem volt könnyű kezelni. „A veszprémi várnegyedben több tucat különböző méretű muskétagolyót találtunk. Ezek között vannak olyanok, amelyeket soha nem használtak, de deformált golyók is, amelyeket biztosan kilőttek. A muskétagolyókat mindig ólomból készítették, egy fél öntőforma is előkerült a várnegyedben” – emeli ki az ásatásvezető régész.

A vár területéről előkerültek ágyúgolyók is, többek között egy kisebb méretű mozsárágyú golyója, de a régészek számos középkori, 14-15. századi nyílhegyet is találtak. Ezeket – akárcsak a muskétagolyókat – a várhegy kincseit bemutató régészeti kiállításon, a Biró-Giczey Házban tekinthetik meg az érdeklődők.