A szovjet lánctalpasoktól az Afrika-szavanna kifutóig

A Veszprémi Zoo


2016. 04. 21.


Magyarország legnagyobb hagyományokkal rendelkező vidéki állatkertje a veszprémi. Megnyitása után hamarosan már országos hírűvé vált. Az akkori vízművek dolgozói ugyanis afrikai kiküldetésükön kaptak egy csimpánzkölyköt, és mivel veszprémiek voltak, a csimpánz ide került.

Hamarosan már benne volt a rádióban, a tévében, újságok írtak róla. Kasza László igazgató és munkatársai olyan marketing munkát tettek köré, ami akkoriban példa nélküli volt, és máig hat. Ha Magyarországon valaki állatkertről beszél, több generációnak még mindig Böbe, a csimpánz jut eszébe. Böbe sírja itt van az állatkertben, és a mai napig ápolják ezt a hagyományt.

IMG_9355.2-383

Ma már nagyon figyelnek arra, hogy az állatok ne emberkézben nőjenek fel, bár ez néha elkerülhetetlen. Ha például egy újszülöttet nem gondoz az anyja, állatápolókra bízzák, de úgy próbálják felnevelni, hogy ne az emberhez kötődjön, és minél hamarabb visszaszoktatják a csapatba.

IMG_91562-385

Egy állatkert ma már nem csak egyszerűen bemutatja a különböző állatokat, hanem feladata a természetvédelem, az állatvédelem és az oktatás is. Az egész világon csökken az állatok természetes élőhelye, egyre több faj kerül a kipusztulás szélére. A veszprémi az európai állatkertek szövetségének tagja, ahol fajkoordinátorok határozzák meg, hogy milyen fajokat, egyedeket tart egy állatkert. Veszprémben sok kihalóban lévő fajt tartanak, amelyek szaporulata más állatkertbe kerül. És ugyanígy kerülnek ide állatok máshonnan, a széles szájú orrszarvútól a hópárducon át a kispandáig. Nem a nyereségről szól a dolog, hanem fajmegőrzésről, genetikai értékek megőrzéséről.

MZS_0094-387

Mindennap több időpontban is tartanak látványetetéseket. Ilyenkor az ormányos medvék, a kapibarák, a vörös varik vagy éppen a csuklyás majmok és a tapírok kedvenc eledeleiket kapják meg. Az animátor-állatgondozó az etetés közben az érdeklődőket is bevonva mesél az állatokról.  A délután 1-kor kezdődő gyűrűsfarkú maki-etetés a legnépszerűbb, mert a kifutóba a látogatók is bemehetnek. A látványetetések időpontjai az állatkert honlapján találhatók.

MZS_2813-388

A tájképi adottság ebben az állatkertben már fél siker. Máshol épített környezetet, műsziklákat kell létrehozni, ez itt mind adott. A Fejes-völgy látványa önmagában feledhetetlen, de mivel ott nehéz a nagytestű állatok elhelyezése, és a mai követelményeknek megfelelő bemutatása ezért pár évvel ezelőtt hozzácsatoltak a kerthez egy több mint 20 hektáros sík területet, és létrehozták Magyarország legnagyobb szavanna kifutóját. A hatalmas nyílt füves területen, amelyet ligetes facsoportok, dombok tagolnak, és ahol egy kis tavat is kialakítottak, eredeti élőhelyükhöz nagyon hasonló környezetben, szabadon mozognak az állatok. Az életterükbe benyúló, fedett magaslatról úgy nézhetjük a zebrákat, zsiráfokat és szélesszájú orrszarvúkat, mintha egy szafarin vennének részt.

Az állatkert legújabb attrakciói az elefántház és elefánt park, a madárröpde, a fóka és pingvin bemutató komplexum és az orrszarvú ház.

 

KAPCSOLAT

Veszprém, Kittenberger Kálmán u. 17, 8200

Tel.: +36 88 566 140

„1957. november: Javaslattétellel fordultunk dr. Ditrói József Városi Tanács VB. tanácselnökéhez, hogy Veszprémben hozzuk létre az ország második állatkertjét. Tanácselnök Elvtárs elfogadta és megbízott, keressek megfelelő helyet.” Kasza László, a veszprémi állatkert létrehozója így írja le az első lépéseket. Az ötlet megmozgatta a várost. A kiszemelt helyszín, a Fejes-völgy, addig hulladéklerakóként működött, az építési törmeléket és a szemetet szovjet lánctalpasok tolták ki belőle. A Középdunántúli Napló aztán 1958. augusztus 2-án így ír a megnyitóról: „A Himnusz hangjaira vigyázzba merevedik a munkásőrség, a zászlók megremegnek, Kasza elvtárs, a Járási Úttörő Szövetség titkára megnyitja az ünnepséget, és átadja helyét Tóth Ferencnek, a városi KISZ szervezet titkárának. Tóth elvtárs köszönti a vendégeket, köszönetet mond annak a mintegy négyezer veszprémi dolgozónak, akiknek munkája nyomán létrejöhetett a vadaskert. Külön kiemeli a Veszprémi Köztisztasági Vállalatot, Sneider Jenő, Keresztes György elvtársakat, Nagy Vince bácsit és a Jutasi, valamint a Szabadi szovjet harcosokat”
Böbe minden idők leghíresebb magyar csimpánza. 1963 januárjában született Guineában, s még abban az évben Veszprémbe került. Sikerült felnevelni – ez akkoriban nagy szó volt – és a játékos emberszabású mindenki kedvence lett. Elvégezték vele a klasszikus viselkedéstani kísérleteket, megtanították festeni, gyurmázni, sőt agyagozni is. Ismeretterjesztő és oktatófilm is készült róla. A legújabb kutatások szerint csak 3 % genetikai különbség van az ember és a csimpánz között, sok mindenre meg lehet őket tanítani. Akik emberek között nőnek fel, alapvető feladatokat meg tudnak oldani. Ez akkoriban hatalmas felismerés volt. 1969 decemberében Böbét visszaszállították szülőföldjére, ahol viselkedéstani kutatásokban vett részt. Nem sokkal az afrikai út után megbetegedett, majd 1970 októberében elpusztult.
Marokházi Kati állatgondozó majdnem 20 éve dolgozik a veszprémi állatkertben. Ha egy újszülöttet el kell választani az anyjától, az legtöbbször hozzá kerül, és ő neveli addig, amíg gondozásra szorul.
Volt már nála ormányos medve, mosómedve, róka, mókus, pávián, huszármajom, szibériai tigris, teve, vadmalac. A család szerencsére megértő, ha nagytestű állatot fogad, még a kertet és a melléképületet is átrendezik. Fontos, hogy a befogadott állat ne szokjon az emberhez. Kati megpróbálja azokat a mozdulatokat, hangokat használni, amelyeket a mamája is használ. A legnagyobb kihívás egy kis szibériai tigris gondozása volt. Ez a világ legnagyobb macskafajtája. Az élőhelyén csak 500 példány van, amelyekből 80-90 szaporodóképes. Sérülés is előfordult, de mindig csak játékból, amikor elfelejtette visszahúzni a karmait. Vagy amikor éjszaka úgy gondolta, hogy ő vadászni akar. Először csak nyalta Kati arcát, felugrott az ágyra. Aztán ami kilógott a takaró alól, abba finoman beleharapott, hogy most már elég, indulás. Szásával 6 és fél hónapos koráig éltek együtt.
Minden fajnak külön koordinátora van, aki az állat fajkönyvében található információk alapján eldönti, hogy melyik állatot hol érdemes elhelyezni, hogy a legjobb vérvonalú és genetikai állományú utódok szülessenek. És persze minden tartási követelménynek meg kell felelni. Veszprém például akkor kaphatott bikákat a már meglévő nőstény zsiráf mellé, amikor felépítették a zsiráfházat. A legnépszerűbb állatokra hosszú ideig kell várni. Amikor vörös pandákat kértek a fajta koordinátorától, a Hollandiában dolgozó Martintól, évekbe telt, amíg megérkezett egy nőstény Ausztriából. Minden évben részletes jelentéseket kell írni a kapott állatokról, folyamatosan be kell számolni arról, hogy mi történik velük. Egy évvel később, amikor már biztos volt, hogy jól érzi magát, jöhetett hozzá egy hím Franciaországból.

Ajánlom a Facebookon