A SZOT-üdülők Riviérát idéző hangulata

Legendák keringenek arról, hogy a rendszerváltás előtti időszakban mi minden zajlott a magyar tenger partján. Az eseményekből a gyárak dolgozói is aktívan kivették a részüket, akik beutalóval juthattak el néhány napra az üzemek üdülőibe. A hol jobb, hol rosszabb körülményekről, a tömegről, a veszélyekről a jelenlévők és cikkek is beszámoltak a ’70-es, ’80-as évek újságaiban.

NDK-s lányok, lángossütő bódék, stopposok, kacsalábon forgó nyaralók, SZOT-üdülők; rossz idő a parton, rendőrségi oktatófilm a fiatalokra leselkedő veszélyekről, a KFT együttes Balatoni nyár című száma – hívószavak, amelyek a „magyar tenger” Kádár-korszakbeli nyaralásait idézik. S talán sokak kedvence volt a Róka Rudi a Balatonon című diafilm is, amelynek főhőse a balatoni viharjelzés ellenére felelőtlenül becsábítja barátait a hullámzó tóba, hogy aztán csak a vízi rendőrség tudja kimenteni a majdnem vízbe fúló, pórul járt állatokat. És akkor még nem beszéltünk a ma már karikaturisztikusan ábrázolt úttörőtáborokról, amelyek a ’80-as években a reggeli zászlófelvonásokkal és az esti videódiszkókkal (ahol tarolt a Live is Life) ideológiai szempontból már nem voltak igazán komolyan vehetők.

„Nekem a Balaton a Riviéra…” – énekelte Felföldi Anikó és Németh Lehel a ’60-as években. Ez az életérzés köszön vissza azokból az interjúkból is, amelyeket balatoni nyaralásokról készítettem. A Balaton igazán a magyar tenger volt a szocialista időszakban, mivel a tengerparti nyaralás sokak számára elérhetetlen volt. Jó idő esetén az édesvizű tó biztosította a felhőtlen vakációt a tömegek számára, ha viszont beborult, akkor a csokibarnára sült csinos lányok helyett csak tréningnadrágban és pulóverben bosszankodó embereket kaphatott lencsevégre a parton a Nők Lapja fotósa.

A teljes cikket az Északipart magazin legfrissebb számában olvashatjátok!