Tagore a sétányon

Európai előadókörútján, 1926-ban hirtelen rosszul lett az akkorra már világhírű Rabindranáth Tagore, az első nem európai író, aki elnyerte az irodalmi Nobel-díjat. Úgy tűnt, komoly szívproblémái vannak, és bár eredetileg azt tervezte, emiatt azonnal visszatér hazájába, azt a tanácsot kapta, hogy forduljon Budapesten az ország leghíresebb belgyógyászához, Korányi Sándorhoz. A fővárosban királyi fogadtatásban részesült, de a felolvasások és kötelező udvariassági körök nagyon sűrűvé tették a programját. Korányi professzor nyugalmat és életmódváltást rendelt el.

Felhívást tett közzé a lapokban, amelyben azt kérte: a rajongók ne zavarják fényképezéssel, szűnni nem akaró látogatásokkal a beteget, majd személyesen felügyelte, hogy világhírű páciense Balatonfüredre utazzon.

Az író és környezete le volt nyűgözve a körülményektől és a kedvességtől, amiben az őket díjmentesen vendégül látó szanatóriumban részük volt. A második emeleten nyolc, erkélyes, elegáns berendezésű szobát bocsátottak a rendelkezésükre, a személyzet nagy tisztelettel vette körül az idős írót, s mindent elkövettek nyugalma érdekében.

Egyszerű, de egzotikus megjelenésével éppúgy hatott rájuk, mint őszinte udvariasságával. Hosszú sétákat tett a városban, órákat töltött a friss levegőn, vacsora előtt a szalonban rendszeresen feljegyezte gondolatait, elbeszéléseket, verseket írt.

Könnyű ételeket, sok gyümölcsöt evett, mert bár szíve szerint megkóstolta volna a magyar konyha jellegzetességeit, ezt nem engedélyezték orvosai, kímélő étrendet írva elő számára.

Megtartva a hindu szokásokat, napnyugta után indult a szanatóriumhoz tartozó fürdőbe, amit külön az ő számára nyitottak ki az esti időpontban, s ilyenkor vett részt a gyógyító szénsavas fürdőkúrán. Nagyon érdekelte a magyar történelem és irodalom, beszélgetéseiben többször visszatért erre a témára. Ismerte Jókai életművét, és koszorút is vitt a villában állított emlékművéhez.
Tagore hamar gyógyult Füreden. Hindu szokás szerint fát is ültetett gyógyulása emlékére, s ez alkalomból négysoros verset is írt:

Ha nem vagyok többé a földön, ó fám –
Susogtasd tavasszal megújuló leveleidet
Az erre vándorlók fölött
A költő szeretett, míg élt

A szanatórium vendégkönyvébe pedig ezt írta:

„Majdnem az egész világot bejártam, de az égnek és a víznek ezt a csodálatos szépségét, amely Balatonfüreden, a vízparton gyönyörködtet, sehol megragadóbbnak nem láttam. Noha október legvége: kiülhettem a szelíd, napfényes erkélyre és itt a szabadban dolgozhattam óraszámra. Balatonfüred szénsavas fürdője pedig visszaadta egészségemet, munkakedvemet és egészen megszüntette a kimerültségemet. Magyarországról világszerte nagyon keveset tudnak, és aki nem is álmodott ilyen értékeiről, csak az tudja megítélni, hogy milyen reveláció volt számomra a Balaton tündéri látványa.”

(Tábori Kornél fordításai)

Tagore néhány verse válogatásunkban:

Nyisd ki ajtóidat és tekints szét – Tagore versei az ünnepi hétvégére

Köszönet a képekért: Balatonfüredi Városi Helytörténeti Gyűjtemény