Szűretlen és élettel teli

A Gittinger Pince a hegymagasi Lengyel-kápolna áldó tekintete alatt simul bele a rabul ejtő tájba. Az utcáról semmi különlegességet nem ígérő kapun túl egy varázslatos biokultúrába csöppenünk, ahol a skandináv minimalizmus finom árnyalatai egybeolvadnak a helyi környezet sajátosságaival. Az egykori akadémiai elnök apuka tőszomszédságában, gyakorlatilag családias hangulatban készíti formabontó alma- és szőlőborait a pénzügyi szakember.

Honnan a Gittinger elnevezés?

A saját nevem után Vizi Pince lehetett volna, de az, hogy Vizi bor nem a legjobb kombináció. Másrészt már van egy hasonló nevű pincészet Etyeken. Mivel anyai nagyanyám Gittinger Edit, adta magát a név. Egy hajnal 4-ig tartó gyors családfakutatás során bukkantam rá, hogy a filoxérajárvány előttig apai ágon minden felmenőm szőlősgazda volt Óbudán. Régi sváb család vagyunk: Gittinger Antal felesége Haszman Rozália volt. Kiderítettem, hogy ez az a Haszman család, amelynek Házmán Ferenc, Buda városának utolsó polgármestere is leszármazottja volt. III. Károly idején települtek be. Az egyik betelepülő rokont 1730-ban temették el a pilisborosjenői templomkertben. Sírján ez áll: született: Waldenburg, Württemberg 1670. Tutajokon érkeztek Budáig, azon hozták mindenüket, a tudásukat és persze a szőlőtőkéket is.

Ilyen felmenőkkel mégis a közgazdászpályát választottad.

Privát bankárként közel tíz évet dolgoztam a Hold (akkori Concorde) Alapkezelőnél. De közben nagyon vonzott a kétkezi munka, a föld, a növények és a természet, azok napról napra történő változása, fejlődése. Azt vettem észre, hogy jól érzem magam a szőlőben, szeretem itt a munkát, szeretem az ebből eredő energiát, feltölt és harmóniát jelent.

A teljes cikket az Északipart magazinban olvashatjátok! Keressétek a Magazinly oldalán: https://magazinly.com/