Szabó és Fia Borpince története
Van egy pont a Nivegy-völgy lankái között, ahol a bor nem csupán ital, hanem egy életritmus, amit generációk óta ugyanaz a család követ. Ahol a szőlő már nem terem, hanem mesél. A Szabó és Fia Borpince története nem tegnap kezdődött: a család 1753-ban települt be a Balatonfelvidékre, 1790-ben pedig már ott szerepeltek a térképen, ahol ma is bor készül – talán kissé más eszközökkel, de ugyanazzal a szívvel.
Gergő 10 évesen már a szőlőben segített a nagypapájának, a borászi álom már akkor ott motoszkált benne. Eredetileg építészmérnöknek tanult, de egyszer nem ért fel a vizsgákra a szüret miatt, ezért szőlész-borász mérnök lett belőle. A szív győzött.
Zsuzsi egy kis pincét és fél hektár szőlőt vett abból a megtakarításából, melyet szülei gyűjtöttek neki tanulmányai kezdete óta… mi másra vágyhat egy 21 éves lány?! Akkor már fél éve Gergővel volt. Látta az utat…
Egy ideje ketten építik ezt a világot, ahol a vendég nemcsak kóstol, hanem megérkezik – néha egy nyári esküvőre, máskor egy őszi borkóstolóra, disznóvágásra vagy egy hosszú hétvégére, és a dézsafürdőből nézheti a mezőt, a távolban bukdácsoló hegyeket.
Itt a bor nem csupán ital, hanem élmény, tér és idő egyetlen kortyban.
A teljes cikket az Északipart magazinban olvashatjátok!
Ajánlom a Facebookon