Otthon mindenek felett

Számtalan gyerekkori élmény, emlék kering bennünk, amelyek sokszor egészen váratlanul jelennek meg. Mindannyian ismerjük azt a váratlanul ránk törő hangulatot, amely nem engedi, hogy egy-egy kép vagy dallam, illat vagy íz eltűnjön a múltban: ami visszahozza a zavartalan, paradicsomi boldogságot. Kumin Ferenc, Magyarország londoni nagykövete e sorokkal rajzolja meg az alsóörsi nyár meg nem fakuló pillanatait.

Nem sokkal a születésem után anyai nagyapám vásárolt egy nagyon kicsi házat Alsóörsön. Akkor még az utcák nagy részén nem volt szilárd burkolat, szennyvízcsatornának a hírét sem ismertük, és a strand egyetlen lángossütője előtt mindig kígyózósor állt.

Nekem már csak olyan gyerekkori emlékeim vannak, hogy a nyarakat az első naptól az utolsóig ott töltöttem. Fogalmam sem volt róla serdülőkoromig, hogy milyen a budapesti tűzijáték augusztus 20-án, mert addig sosem láttam élőben. Szeptemberben, amikor kezdődött az iskola, még a kék buszokra is rácsodálkoztam eleinte, annyira elszoktam a téli otthonom utcaképétől. Gyerekként egy nyáraz örökkévalóságnak tűnt.

Hála istennek, mert ezek csodálatos nyarak voltak a kis északi parti faluban.

Természetesen a felnőttkor kizökkentett ezekből az önfeledt, boldog nyarakból. Más célpontok is vonzóvá váltak, a szabadság pedig fokról fokra egyre rövidebb lett. Kevesebb jutott a Balatonra, de Alsóörs hatása és mellé egy csipetnyi vakszerencse továbbra is meghatározott egy dolgot: ha már Balaton, akkor csakis az északi part.

A teljes cikk a Magazinly oldalán megrendelhető Északipart magazinban olvasható!