Mesék az élet csodáiról – miért szeretjük a történeteket

Az ember szeret mesét hallgatni, történetéhséggel születünk, történetekből tanulunk. Ráadásul mesehallgatás közben beindul a képzelet és a fantázia is, aminek további jótékony, feszültségoldó hatása lehet. Felnőttkori kedvenc filmjeink témájukban és szerkezetükben is hasonlíthatnak a gyerekkori mesékre – a filmek is ugyanúgy tanító történeteket mesélnek el, csak kicsit máshogy.

Dr. Boldizsár Ildikó a meseterápia elméletének kidolgozója – tőle kérdeztük, miben rejlik gyógyító erejük.
Életünk során sok olyan helyzettel találjuk szembe magunkat, amelyekkel nem igazán tudunk mit kezdeni. Nem tudunk jól reagálni, nem tudunk helyesen dönteni, sőt dönteni sem tudunk… sokszor fogalmunk sincs, mit kellene tennünk.

Régen a történetekből való tanulás volt hivatott arra, hogy felkészítse az embert a jó válaszokra és a helyes döntésekre, választásokra.

gyerekkorban könnyen bújunk egy-egy szereplő bőrébe

A mesékből meg lehetett tanulni például felnőtté válni, útnak indulni, megküzdeni, közösségben helyet találni, szépen megöregedni… Ezek a történetek hosszú évezredek tapasztalatai alapján kristályosodtak ki, ezért erkölcsi igazságuk, pszichológiai mélységük a mai napig szinte ugyanúgy érvényes. Tulajdonképpen elmondható, hogy a földkerekség valamennyi meséje hasonlatos egymáshoz, hiszen az ember mindenütt ugyanarra kereste a választ: hogyan élhet boldogan, amíg meg nem hal.

Felnőttkorban ugyanazért vagyunk nyitottak a mesékre, történetekre, mert ugyanúgy minta, modell, a rend megteremtésének forgatókönyve.

Gyermekkorban még előttünk a lehetőség, hogy a mesékből is megtanuljunk néhány technikát, vagyis a világban való eligazodáshoz nagyszerűen használhatók. Felnőttkorban inkább a hibáink korrigálásához kérhetünk segítséget a meséktől (vagy akár a filmekből): Hogyan kellett volna jobban csinálnom? Mit rontottam el?

Másrészt fölfoghatjuk ezeket a szerepeket, szituációkat belső történetekként is, amelyek ez esetben már nem a világban, hanem az önmagunkban való eligazodást segítik. Akkor válik igazán izgalmassá ez a lehetőség, amikor a mese szereplőit önmagunk részeként, azonosulva vizsgáljuk, és a mesei helyszínek belső helyszínekké válnak, ez pedig már igazi terápiás lehetőség lehet…
A mesékben sem mindig nyeri el a jó a jutalmát, ez csak az úgynevezett varázsmesékben történik meg. A keleti mesék és az állatmesék között sok olyan mese található, amelyben a jó nem kap semmit, sőt akár meg is hal a mese végén. Az ilyen történetek arra figyelmeztetnek, hogy az efféle fordulatok is az élet részei – el kell fogadnunk ezt a lehetőséget is.

a mesékben sem mindig nyeri el a jó a jutalmát – ahogy az életben sem…

UPDATE: Ezt a cikkünket a 2013-as Északpart magazinba készítettük Boldizsár Ildikóval, és a 2016-os Kálibulin beszélgettünk arról, miként segítenek a mesék az egyes életszakaszok átlépésében és minőségi megélésében: a felnőtté válásban, az anyaságban, az apaságban, az érett párkapcsolatok kialakításában és a boldog időskor megteremtésében. Reméljük, lesz még rá alkalmunk hamarosan!