Füred nem jött zavarba a nyitástól – Mi van vele: Kositzky Anett

Hosszú évek óta tartó, magas rezgésszámú lüktetés, kulturális programok minden műfajban, aztán egyik pillanatról a másikra néma csend. A látszólagos nyugalom pár napig még jól is esik, aztán jönnek a korábbinál is bizonytalanabbá váló jövő kérdései. Hogyan élték meg és túl ezt az időszakot? – Mi van vele rovatunkban Kositzky Anett, a Füredkult vezetője.

Nemcsak gyűjteményekkel és kiállítóhelyekkel foglalkozunk, hanem a Kisfaludy Színház révén az előadóművészet is érintett volt, illetve nem kevés művészeti csoport működtetése – miközben folyamatosan megkérdőjeleződött a rendezvények, fesztiválok sorsa is. Volt olyan rendezvényünk, amit egy éven belül négyszer szerveztünk át újabb időpontra, más tartalommal és formában vagy szabadtérre. Folyamatos készültségben voltunk, bármennyire is tűnt úgy, hogy az intézményi bezárások után sok munkánk nem akadt.

A Vaszary Galériában 2020. március 8-án megnyitottunk egy nagyszabású kiállítást, amit hat nap után be kellett zárnunk.

Kreativitással bizonyos helyzetek még menthetőek voltak: az Alkotóműhelyünk felhívására például városi galéria nyílt, az elkészített műveket mindenki kitette a saját otthona ablakába. Az ötletet az ország számos pontján átvették.

A Kisfaludy Galéria novemberben nyílt kiállítását szintén utolérte a ház bezárása, de mivel egy utcaszinti épületről van szó, megoldható volt, hogy a kifelé forgatott paravánokat az ablak elé állítottuk, így az épületet körbesétálók megnézhették a kiállítást.

A Balatonfüred várossá válását bemutató szabadtéri molinó-kiállításunk egész nyáron a vásárcsarnok mellett látható, az augusztusi borhét idejére pedig leköltözik majd a Tagore-sétányra.

A Kisfaludy Színházzal némileg szerencsésebbek voltunk a többi színháznál, mivel elsősorban befogadószínház, a fő időszaka pedig nyárra esik. Abban bízunk, hogy a tavaly nyárhoz hasonlóan idén is sok nézőnk lesz, a színházi fesztiválunk június 29-től elindult.

A zárt falak közötti munka mindenki számára komoly megterhelést jelentett, időnként könnyekkel teli volt. Nekem is elszorult a torkom, amikor a TOP10 kiállításunk látogatási reményét finisszázs nélkül kellett feladnunk, és lesétáltam az üressé vált termekbe… Újratervezés indult, de így is képtelenség volt a megszokott ütemben, január-február hónapban véglegesíteni az éves tervet. A – B – C forgatókönyvvel készültünk mindenre: ha kicsiben ugyan, de lehet nyitni, ha mérséklésekkel vagy teljes egészében meg tudjuk valósítani az eseményeket.

Megtanultuk közben, hogy a lájkok és megosztások száma mennyire nem mérvadó: az online tárlatvezetések vagy események csalóka módon látszólag kevés online visszajelzést kaptak, ugyanakkor a személyes visszajelzésekből kiderült, hogy a számunkra fontos közönség követett bennünket. Országosan pedig több figyelmet tudtunk elérni a virtuális térben, annak ellenére, hogy minden intézmény ebben a közegben próbált kapcsolatot tartani a közönséggel.

Szakmai berkekben folyamatosan hívtuk-kerestük egymást, kicseréltük a tapasztalatokat, kinek milyen módszer vált be a működésben,

milyen ötlet, javaslat merült fel egy-egy megoldandó feladatra vagy hogyan tudunk együttműködni akár csak a kommunikációban. Komoly fegyvertény az is, hogy a harminckilenc alkalmazottunk közül senkit nem bocsátottunk el- e cél érdekében minden lehetőséget és forrást felkutattunk és megragadtunk. Október végéig nem lesz üres hétvégéink és estéink. A szabályozások időnként hétről-hétre változtak, de nem jöttünk zavarba a nyitástól, mert a folyamatos menedzselés eredményeként minden rendezvényünk készen áll. A nagyobb rendezvényeket, fesztiválokat legalább öt-hat hónap előkészítő munka előzi meg, így kicsit gyorsreagálású hadtestként működünk, amikor egyik-napról a másik változnak a korlátozások vagy az enyhítések. Egy évben a helyi közösségeink kisebb eseményeitől a nagy fesztiválokig csaknem 900 rendezvényért felelős a Füredkult, talán ez a szám is érzékelhetővé teszi, hogy nem volt lehetőség láblóbálásra.

Fotó: Melczer Zsolt