Ha úgy van, felveszem bármelyik kötényt – Mi van vele: Jónás György

Március közepén egy hétvégére kinyitott, aztán azonnal be is zárt a Zománc Bisztrócska. Jónás György, az étterem társtulajdonosa azt mondja, óvatosan, de nagyon készülnek az újranyitásra. Mi van vele rovatunk Vászolyból jelentkezik.

Május első hete van, de mi eddig három napot voltunk nyitva idén, aztán csuktunk is be. Nem volt könnyű döntés, de abban maradtunk Zsoltival, a társammal, hogy nem reális a házhozszállítás innen a vászolyi dombtetőről. Inkább azt beszéltük meg a kollégákkal, kivárunk, és az első lehetőségnél nyitunk, vagyis most.

Az nagyon jó érzés volt, hogy a törzsvendégek, ha virtuálisan is, de végig itt voltak velünk.

Írtak a facebookon: Gyuri, legalább egy túrógombócképet tegyél ki!

Aztán kértek kacsamájat, meg szinte végig az étlapot, nagyon szívmelengető érzés volt. Sokan úgy érdeklődtek arról, mi van velünk, mintha családtagok lennénk, ez is tartotta bennünk a lelket.

Most mi is a terasznyitásra készülünk, az eddigi kerti részbe kitesszük az asztalok egy részét, hogy lazábban legyünk.

A törzsgárdánkkal is folyamatosan tartottuk a kapcsolatot, már nagyon várták, hogy újra itt legyünk.

Az alapmunkatársainkkal, akikkel évek óta együtt dolgozunk, elvisszük a boltot, nem, vagy alig tervezünk külsősökkel, itt leszünk együtt egész szezonban, júniustól már a tervek szerint minden nap. Az idei étlapot egy hétvége alatt biztosan nem volt idejük megunni a vendégeknek, de amúgy is azt vettük észre,

vannak a kedvenc ételek, a rántott hús, kacsamáj, húsleves, amit semmiképpen sem szabad levenni az étlapról, mert azonnal hiányolnák.

Mondjuk eszünkbe se jut, ezt egészítjük ki az én aktuális kedvenceimmel, van egy receptkönyvem, abba gyűjtöm, amit szeretnénk főzni itt a Zománcban. Most éppen szalonnapörc készül már holnapra, olyan illata van, hogy az utcán érezni.

Az biztos, hogy óvatosan kezdünk, én beállok akárhová, nem esik le a gyűrű az ujjamról, akár a szakács mellé előkészíteni, akár felszolgálni, ha úgy van, bármelyik kötényt felveszem.

Fotó: Szabó Miklós
Portré: Molnár Bence