Csak a mai nap létezik – Mi van vele: Hortobágyi Ágnes

A Sajkodi Teaházból aszófői Nagyi kertje Teaház és Étterem (de inkább teaház) lett, aztán a teaházból most családi étterem – mindez nem saját elhatározásukból, hanem alkalmazkodva ahhoz, ami történik épp. A tulajdonos azt mondja, ettől függetlenül hálás a sorsnak, hogy családjával, és őket szerető vendégkörükkel élheti meg ezt az időszakot. Mi van vele rovatunkban a Nagyi kertje teaház és Hortobágyi Ágnes.

Minket még a sajkodi horgásztanyáról, az ott üzemeltetett teaházról ismerhetnek talán és emlékeznek ránk.

A kilencvenes évek elején vettük bérbe a horgásztanyát, én főztem, két országos halászléfőző-verseny megnyerése után a férjemé maradt a halászlé, a két fiatal fiúra pedig kezdetben csak egy-egy levest vagy főzeléket bíztunk.

Először Joci kezdett sütni zabpelyhes-aszalt gyümölcsös sütit, aztán Gergő csatlakozott az azóta is étlapon lévő diós-csokis kekszével.

Sokan keresték a gesztenyés-karamellás mascarpones és a narancsos-marcipános csokitortánkat. A sajkodi erdő mélyére már zarándokokként jártak a vendégek, amikor derült égből felszólítás érkezett, hogy hagyjuk el a teaház otthonául is szolgáló bérleményt. Hosszas keresgélés után Aszófőn telepedtünk le, ahol megnyitottuk a Nagyi kertje teaház és éttermet.

Az újrakezdés sok energiát és kreativitást igényelt, sikerült megújulnunk, a régi Vendégeink újra ránk találtak. Volt, akinek az asztalok voltak ismerősek, amit a férjem újított fel régi varrógépekből, de akadtak olyanok is, akiket a teásbögrék emlékeztettek a régi helyünkre.

Megint volt kinek sütni a túrós-mandulás szeletet és a mákosgubatortát ribizlilekvárral vagy meggyel dúsítva.

A piacon talált friss, szezonális alapanyagokból sorra készültek a levesek, sütemények, és lett grillterasz is, amikor egyszer csak kiderült, hogy a járvány a balatoni vendéglátást, s vele együtt bennünket is súlyosan érinteni fog…

Több mint három évtized tapasztalata megtanított bennünket az új helyzetek elfogadására és az újratervezésére is. Hála érte! Szerencsések vagyunk, hogy a családunk együtt dolgozik, közös a cél, így a munka is hatékonyabb. Úgy döntöttünk: dolgozunk tovább, a család és a munkatársaink is. Mindenki tisztában volt a lehetőségekkel, egyhangúan vállaltuk a további munkát. Naponta frissen készítjük az ételeket, házias jellegű menüre váltottunk, a vendégek eddigi kedvenceivel, a süteményválasztékot pedig leegyszerűsítettük, hogy minél könnyebb és hatékonyabb legyen a munkatársaknak és nekünk is a feladatok elvégzése.

Fontos volt a döntésünk meghozatalában az, hogy az anyagi keretünkkel mit tudunk megalapozni, és hogy mindenki hasznosnak érezze magát a munkafolyamatokban.

Aztán ahogy érkeztek a hírek az intézkedésekről, amelyek minket is, mint vállalkozókat érintettek, napok alatt ismét átprogramoztuk és újraterveztük a feladatainkat. A főzés eddig is a munkánk része volt, igazodtunk az új igényekhez, hiszen ehhez értünk a legjobban. A házias menübe bekerült a Vendégek egyik kedvence, a zöldborsóleves – ezt még én is Édesanyámtól tanultam, de ma már a fiúk is ugyanolyan jól főzik, mint én -, a túrógombóc és a mákos nudli.

A múlt héten öt kiló krumpliból gyúrtam, vicces egy nap volt, nyakig lisztesen a sok krumplival. Pörkölt nokedlival, főzelékek, mert abból sosem elég. Zöldbab, amit mi mindig krumplival együtt készítjük és a zelleres rántás tejfölösen adja meg az igazi ízét. Fasírt készül hozzá és kenyér, a saját, helyben sütött kenyerünk. Töltött csirke, amit még a férjem édesanyjától tanultam, krumplisalátával. Töltött paprika is volt már, de „a közkívánatra” is működik: azt is szívesen elkészítjük, amit a Vendégek kérnek. Így lesz jövő héten tojásos nokedli fejes salátával.

Most olyanok vagyunk a Vendégekkel együtt, mint egy nagy család, ahol a Nagyi igyekszik a tőle telhető legjobbat főzni. A fiúk is minden ételt ugyanúgy elkészítenek, hiszen Ők is évek óta velem együtt főznek a konyhán – igyekeznem kell, mert néha nekik már jobban is sikerül. Ma már a konyha az alkotás fő színtere, a hagyományos ételeket én készítem, Gergő szeret újdonságokat kipróbálni, Joci a saláták megalkotója. Ha sütésről van szó, akkor egyértelműen a fiúkat hagyom kibontakozni. Kollégáink az évek alatt szintén elsajátították azt a szemléletet, hogy csak együtt, összefogva lehet előre haladni.

Nagyon sok vendég nem tud most eljönni hozzánk, de kialakult egy kicsi, családias kör, akiknek segítség az, hogy mi főzünk, ők meg a munkájukkal foglalkozhatnak otthon. Ez mindkét részről nagy segítség.

Naponta készül friss kenyér és pékáru is, torták megrendelésre, így a munkatársakat is tudjuk foglalkoztatni, ha rövidebb munkaidőben is, a főzés pedig a napjaink része maradt. A napi feladatokra koncentrálunk és tervezünk, él bennünk a remény, hogy a jelenlegi helyzet hamarosan megoldódik, az új tapasztalatokat és ötleteket pedig igyekszünk beépíteni a jövőbe.

A Vendégeink visszajelzése rengeteget segít a mindennapokban. Igen, nagybetűvel a Vendég, mert nagyon hálásak vagyunk ezeknek az embereknek a bizalmukért és azért, hogy nap mint nap bennünket választanak. A legjobb reklám a Vendégeink elégedettsége, ami mindig hoz egy úgy Vendéget Dörgicséről, Udvariból, Tihanyból és persze Aszófőről is. A napi munka mellett kevés idő jut a pihenésre, úgy látszik, számunkra ezt az utat jelölte ki az élet. Ami ebben a nehéz helyzetben óriási erőt ad, az a család összetartó ereje, a munkatársak kitartása és lehetőség számunkra is a változásra, változtatásra.
Csak a mai nap létezik, erre koncentrálunk.
Fotó: Sebestyén Blanka és Nagyi kertje fb oldal