A közösen épített állatkert és Böbe majom története – a Veszprémzoo

Javaslattétellel fordultunk dr. Ditrói József Városi Tanács VB. tanácselnökéhez, hogy Veszprémben hozzuk létre az ország második állatkertjét. Tanácselnök Elvtárs elfogadta és megbízott, keressek megfelelő helyet.

Kasza László, a veszprémi állatkert létrehozója így írja le az első lépéseket 1957. novemberében. Az ötlet megmozgatta a várost.

A kiszemelt helyszín, a Fejes-völgy, addig hulladéklerakóként működött, az építési törmeléket és a szemetet szovjet lánctalpasok tolták ki belőle.

Az építkezés igazi társadalmi összefogással zajlott.
A Középdunántúli Napló 1958. augusztus 2-án így ír a megnyitóról: A Himnusz hangjaira vigyázzba merevedik a munkásőrség, a zászlók megremegnek, Kasza elvtárs, a Járási Úttörő Szövetség titkára megnyitja az ünnepséget, és átadja helyét Tóth Ferencnek, a városi KISZ szervezet titkárának.

Tóth elvtárs köszönti a vendégeket, köszönetet mond annak a mintegy négyezer veszprémi dolgozónak, akiknek munkája nyomán létrejöhetett a vadaskert.

Külön kiemeli a Veszprémi Köztisztasági Vállalatot, Sneider Jenő, Keresztes György elvtársakat, Nagy Vince bácsit és a Jutasi, valamint a Szabadi szovjet harcosokat.

A kapu kitárul, a közönség kicsit kíváncsian, kicsit meghatottan elindul a nyírfakorláttal szegélyezett utakon. A mókusok, rókák, őzikék, a lihegő kismackó, a sok-sok madár és állat érdeklődve nézeget vissza. Ismerkednek, és hálásan köszöntik a nekik otthont nyújtó veszprémieket. – szólt a korabeli híradás.

Török László, a Veszprémzoo igazgatója meséli:
A veszprémi hazánk legnagyobb hagyományokkal rendelkező állatkertje. Magyarországon, ha valaki állatkertről beszél, több generációnak Böbe, a csimpánz jut eszébe. Az első igazgató, Kasza László, bár a marketing szó akkor még Magyarországon ismeretlen volt, a csimpánzt és az állatkertet is országos hírűvé tette.

Böbe sírja itt van nálunk, a mai napig ápoljuk emlékét.

Úgy kezdődött, hogy az akkori vízművek dolgozói afrikai kiküldetésen voltak, és kaptak ott egy csimpánzkölyköt.

Akkor ilyen még lehetséges volt, és mivel veszprémiek voltak, a csimpánz ide került. Hamarosan már benne volt a rádióban, a tévében, újságok írtak róla.

A legújabb kutatások szerint csak 3 % genetikai különbség van az ember és a csimpánz között, sok mindenre meg lehet őket tanítani. Akik pedig emberek között nőnek fel, alapvető feladatokat is meg tudnak oldani -ez akkoriban hatalmas felismerés volt. Böbe 1963 januárjában született Guineában, s még abban az évben Veszprémbe került. Sikerült felnevelni – ez akkoriban nagy szó volt – és a játékos emberszabású mindenki kedvence lett.

Vizsgálták viselkedéstani szempontból, megtanították festeni, gyurmázni, sőt agyagozni is. Ismeretterjesztő és oktatófilm is készült róla.

1969 decemberében Böbét visszaszállították szülőföldjére, ahol viselkedéstani kutatásokban vett részt. Nem sokkal az afrikai út után megbetegedett, majd 1970 októberében sajnos elpusztult…

Ma már nagyon figyelünk arra, hogy az állatok ne emberkézben nőjenek fel

– mondja az igazgató, bár ez néha elkerülhetetlen. Ha például egy újszülöttet nem gondoz az anyja, állatápolókra bízzuk a kicsit. De ma már úgy próbáljuk alakítani, hogy ne az emberhez kötődjön, és minél hamarabb visszaszoktatjuk a csapatba.

Az eredeti 10 hektárhoz több mint 20 hektárnyi sík területet sikerült hozzácsatolni, így létrejött Magyarország legnagyobb alapterületű kifutója, a másfél hektáros Afrika-szavanna kifutó. A hatalmas nyílt füves területen, amelyet ligetes facsoportok, dombok tagolnak, és ahol egy kis tavat is kialakítottak, eredeti élőhelyükhöz nagyon hasonló környezetben, szabadon mozognak az állatok.

Az életterükbe benyúló, fedett magaslatról úgy nézhetjük a zebrákat, zsiráfokat és szélesszájú orrszarvúkat, mintha egy szafarin vennének részt.

Még VeszprémZoo

Fotók: Veszprémi Állatkert, Melczer Zsolt

A cikk eredeti hosszabb változata a 2013-as Északipart magazinba, a Bakony-Balaton TDM szervezettel való együttműködés segítségével készült
.