A napernyők elől a szabadba

Még a bizarr összetevőjű kozmetikumok használatától sem rettentek vissza azok, akik a már-már kórosan hófehér bőr iránt áhítoztak. Az akár krétaport vagy madárürüléket is tartalmazó púderek sokáig használatban maradtak, a porcelánbőr több száz éven keresztül átívelő, töretlen népszerűségét ráadásul egy divattervező „balesete” törte meg. Az aranybarna bőr térhódítása nemcsak az eleinte kevésbé hatékony fényvédők elterjedését eredményezte, a játékipar is bőven merített inspirációt az új hóbortból.

Míg manapság alig találunk szabad helyet a zsúfolt vízpartokon, kicsivel több mint száz éve még a strandra is csak hosszabb ruházatban merészkedtek ki az emberek, nemhogy napoztak volna. Ugyanis a szépségideált megtestesítő hófehér bőr elérésének elsődleges célja a magasabb társadalmi körökhöz való tartozás kifejezése volt, ami hosszú évszázadokig érvényben maradt. Mivel a földeken dolgozó, alsóbb osztályokba tartozók szükségszerűen lebarnultak a napon, a ranglétra felsőbb fokain állók attól tartva, hogy netán holmi szabadban dolgozó embernek nézik őket, napernyők alá bújva merészkedtek csak ki a levegőre.

Mérgező divat

A hófehér bőr kultúrájának gyökerei még az ókorba nyúlnak vissza. A rómaiak, bár gyakran élvezték a nap jótékony hatásait, mégis ragaszkodtak a világosabb tónusú bőrhöz. Kissé ellentmondásosnak tűnhet, de az ókor embere ebben is nagyon „találékonynak” bizonyult: a leégés elkerülésének érdekében olívaolajat használtak, a napozás után – mellyel elkerülték többek között a D-vitaminhiányt is – fehér mészkövet, krétaport és ólmot tartalmazó krémmel kenték be magukat bőrfehérítés céljából.

A teljes cikk az Északipart magazinban olvasható, a Magazinly oldalán pedig meg is vásárolható: https://magazinly.com/magazine?magazine=44